Kultúraquiltek

Kiállítás Rácalmáson, s annak utóélete ...

2010-08-24T20:48:00.000+02:00

Sziasztok !

Ezt rólunk is írták:
http://www.fmh.hu/kultura_oktatas-kultura/20100824_valasztekos_sokadalom_kuba_egyik_vedjegye

üdv.: Anikó

Tök jó! Ámbár Ágibo csapata elviszi előlünk a pálmát, de sebaj....
Ildi

--------------------------------------------------------

Tök jó, tök jó! :(

Délelőtt óta puffogok magamban (akkor olvastam a cikket). A kiállításnak valóban nagy sikere volt, viszont az újságíró felületes. A rácalmási foltosoknak is volt ugyanabban az időben, két teremmel arrébb egy "kamarakiállítása". (Az időzítés szerintem nem volt szerencsés, de a véleményemre nem voltak kíváncsiak a szervezők) Próbáltam tőlem telhetően rendezni a dolgokat: Ezért volt a két terem közti másik kiállítás, meg a jól látható rövid leírás is a kultúraquiltesekről. Ettől többet nem tehettem. Határozottan elkülönített volt tehát az egész, mégis megkeveredett az ipse, pedig nem győztem hangsúlyozni, hogy a kultúraquilteket egy egészen másik csoportnak köszönheti a közönség. Nem tudom hol volt akkor. Aki odafigyelt rám, az nézett nagyot, hogy miként lehet az internet segítségével közösen dolgozni.

A megnyitón egyébként ifj. Koffán Károly festőművész méltatott bennünket, s igencsak rácsodálkozott, hogy mit művelünk rongyokból. Féltem, hogy milyen véleménnyel lesz, mert szigorú tud lenni, s a véleményét ilyen alkalmakkor sem szokta véka alá rejteni.
(Majd' elfelejtettem: munkánkhoz gratulál erősen)

Egyébként kérjek helyreigazítást?

A cuccost őrizzem most én a következő kiállításig? Vagy mi legyen vele?

Pusszantás mindnyájótoknak: Ági (agibo)

Nem értem...

2009-10-15T21:05:00.001+02:00

Azt írja nekem, hogy van egy friss, mai bejegyzés, de én ősidők óta csak a szeptember 7-i hozzászólást látom... :-(

A kedvenc külföldi helyem összefoglalója

2009-09-07T13:13:00.008+02:00

Cicvarek: Székelyföld
Mártamásé : Bécs - Hunderwasser
Elizanikó: Dán tengerpart
36Évi: Pamukkale
Dituka : Írország
Zsuzsuci: Bécs - Hundertwasser
Btrudy: Petra
Agibo: A tenger mélye
Dióhéj : Prága
b_Ildikó: Dubrovnik
Márta néni : Chilkoot
Violini: Tátra
Dixike: A Bryce kanyon
Ildi: A cordobai nagymecset belseje

Korábbi fordulók összefoglalói:

Nagyon jó!

2009-09-03T09:06:00.001+02:00

Itt vagyok, én is és üdvözlöm az ötlelet! Csak a tőlem megszokott módon, csetlek-botlok, de igyekszem fejlődni:)
Üdv mindenkinek!

Egyszer a jó dolgoknak is vége szakad ...

2009-08-26T19:46:00.002+02:00

Kedves Barátnőim!

Először azt gondoltam, hogy emailben írom meg ezt a levelet, mert hogy túlságosan személyes lesz, de meggondoltam magam: lássa csak mindenki, miről is szólt ez a történet.

Amikor 2007. december 6-án elindítottam ezt a projektet, nem sejtettem, hogy ilyen sokáig fog tartani. Tudjátok, "kiválogattalak" benneteket, nem elsősorban képesség szerint, hanem inkább elszántság, foltvarrói lelkesedés és újra való nyitottság szempontjából. Bár az általam meghívott 15 nőből hárman nem vállalták, de szerencsére jött helyére három önként jelentkező, és 15-en tényleg elszántak, lelkesek és nyitottak voltunk.

Aztán Martam gyors kiszállása után majd másfél évig változatlan felállásban dolgoztunk. Emlékeztek, tavaly szeptemberben nálam még az induló csapat volt. Aztán elindult a fluktuáció, többeknek teherré vált már a hathetenkénti ismétlődés, ezért aztán úgy gondoltam, a csúcson kell abba hagyni.

Elkészítettünk fejenként 12 képet, azaz összesen 180 darab (!) műalkotást szültünk. És - talán kicsit beképzelten hangzik - most a fehérvári kiállítást nézve, nem hiszem, hogy van okunk szégyenkezni sem az ötletek, sem a megvalósítás területén. A hat felvarrt országunkat az ország több városában kiállították, megjelentünk a Színfoltokban, itt-ott blogokban is feltüntek bizonyos darabok. (A másik 180-at is fel kéne kasíroznunk!)

Személy szerint elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy jó kis csapat alakult ki. Tudom persze, hogy sokan (néha persze én is) sokszor féltek a következő fordulótól, de azért úgy látom, sokat tanultunk is - mindenféle szempontból. Sok-sok gyönyörűséget fedeztünk fel egymás számára a világból: tájakat, embereket, szokásokat, KULTÚRÁKAT. Rájöttünk, hogy a textilen kívül mi mindent lehet beleépíteni egy-egy munkába, új anyagokkal ismerkedtünk - feszegettünk a határainkat. Megtanultuk a 20x30 cm méret korlátait - ámbár néhányaknak ez nem volt korlát:) Sokatoknak sikerült mindent egy stílusban megcsinálni, magyarul kialakítani egy egyedi hangot: legyen ez aprólékosság, technika, színvilág és sok mindenféle.

Összességében, kedves barátnőim, köszönjük meg egymásnak a tanultakat, és akinek van kedve, remélem, velem tart a következő projektre!

Szeretettel:

Polyák Ildi

Kultúraquiltek kiállítása Tiszaörvényen

2009-08-25T15:41:00.005+02:00

Már rég meg akartam írni, de a Nagy Csönd most jó alkalom erre.

Tiszafüredi foltvarró barátunk: Virágné Emike nagy csodálója munkánknak /ezúton is gratulálunk ízléséhez. :)))/

Az első hat ország quiltjeit a tiszaörvényi templomavatás alkalmából állította ki, több, környékbeli foltos munkáival együtt. Azt hiszem, méltóbb helyet keresve sem találhattunk volna a képeknek.

Emike!

Köszönjük a megtisztelő felkérést és a sok munkát, amivel mások számára is megtekinthetővé tetted munkánkat. :)

A kiállításról bővebben olvashattok, illetve fotókat nézhetttek meg itt.

(az első hat már nálam van, ha kell valahová itt keressétek.)

Egyúttal megragadom az alkalmat, és kérdezem: összerakjuk a maradékot az őszi Határtalanulra? Sőt, azt hiszem, a Könyvtári kiállításra is nevezhetnénk vele. Hm?

Nagy a csend...

2009-08-24T20:23:00.000+02:00

Most akkor mi a helyzet? Csak halkan kérdezem.

Kiegészítés

2009-08-10T14:25:00.001+02:00

Most értem ide kicsit ráérősebben.
Megírtam a szöveget a képhez, a korábbi bejegyzésnél olvashatjátok.

Székelyföld

2009-08-07T22:34:00.004+02:00

Először is ezer bocs és anyamedve a hosszadalmas késésért... Táborszervezés+levezénylés (aki csinált már ilyet tudja miről beszélek, de azt hiszem különösebb önimádat nélkül mondhatom, hogy megérte a belefektetett munkát), a Kultúraquiltek pedig háttérbe szorult...

Aztán ugye jött a Nagy Talány, hogy mi is legyen - hisz szívemnek legmélyebb csücske a poros Bácska, ahova a gyökereim nyúlnak, azon belül is a Tisza-part, de hát azt Magyarországnál "elsütöttem". Utána - számomra - egyértelmű, hogy csakis Székelyföld jöhetett számításba, lévén 20 éve már oda IS hazajárok. :-)
Nagyon sokáig variáltam magamban, hogy mit is lehetne - aztán jött az ötlet, hogy mi lenne kifejezőbb, mint a népviselet, illetve a tulipán, mint motívum. Hááát, ilyenre sikeredett (a készítés menetét majd a blogomban ismertetem):

Próbálkozás

2009-08-04T21:29:00.004+02:00

Augusztus 30-án.
Nem szeretném "megelőzni a záró bejegyzést, ezért ide tűzöm a kész képet és az ötletadó fotót.

Az előző bejegyzésemnél úgy gondoltam, hogy képtelen vagyok bármire is a témában. Pár nap múlva beindultam, de csak idáig jutottam, három napja nem sikerül letűznöm, pedig rengeteg zöldet képzelek rá. Amíg nincs Berninám, vagy legalább december 13-a addig nem is jutok tovább. :-(

ElizAnikó - Dán tengerpart

2009-07-29T22:48:00.003+02:00

Én is egyfajta válságban voltam az utolsó időben. Az időmet vagy rosszul osztottam be, vagy túl sokat vállaltam be, de a hullámok kezdtek összecsapni a fejem felett.
A nyaralás előtt mindenképpen meg akartam varrni ezt a quiltet. Nem lett belőle semmi.

Amit akartam, azt technikailag nem tudtam kivitelezni. Igaz még nem jártam a Plitvicei tavaknál, de vágyálmaim között az első helyen szerepel. Ezt akartam megvarrni, tavakkal, vízeséssel, stb. A vízesés lett volna a lényeg.

Nem jött össze.

Ígyhát kiléptem az álomvilágból, és kutakodtam az emlékeim között. Eliza döbbentett rá, hogy amikor Dániában voltam, mennyire oda voltam meg vissza, hogy én már láttam a tengert. No igaz nem olyan volt, mint amire vágytam, de mégiscsak érdekes volt. Habzott nagyon, és sok hordalék volt a partján.
Ezt próbáltam megvalósítani.

Sajnálom hogy ilyen sokat késtem, de egy időre leblokkoltam a vízesés sikertelensége miatt.
Össze kellett szednem magamat.

Ezt a csillagot onnan hoztam, örülök, hogy a kezembe akadt pont most :

Kedves helyem

2009-07-29T19:35:00.002+02:00

Szerettem volna méltó formába önteni az utolsó darabomat, ne csak a hely legyen kedves, sajnos nem sikerült. Mondhatni, totális alkotói válságban vagyok. Az összes ötletemet lehurrogtam én magam, csak a határidő szorításában nyögtem volna ki valamit, de ezt nagyon méltatlannak érezném. Mivel egyikőtök ugyan azt a témát választotta, végképp elbizonytalanodtam.
Sajnálom!

Pamukkale - Évi

2009-07-29T11:55:00.006+02:00

Nem volt egyszerű választani, mert hirtelen annyi szempontom támadt. Olyan helyet válasszak, ahol már voltam? Vagy olyat, ahová nagyon vágyom? Vagy csak egyszerűen olyat, ami innen nézve nem egy nagy szám, de mindig szívesen visszamegyek oda?

Mindháromra volt válaszom, végül az elsőnél döntöttem.

1995-ben voltam egy törökországi tengerparti nyaraláson, és nagy szerencsémre befizettünk egy fakultatív programra, Törökország beldejében található Pamukkale meglátogatására.

Feledhetetlen élmény volt, és remélem, visszajutok oda családkámmal is, látniuk kell.

Wikipédia ezt mondja: "Pamukkale, amely szó szerinti fordításban „gyapotvárat” jelent, a világ egyik ritka csodája, az UNESCO világörökség része. A természeti képződmény Törökországban található, 20 kilométerre Denizlivárosától. A hófehér mészkőmedencéket a földfelszín alól feltörő, kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag, körülbelül 35 °C forrásvíz hozta létre, amikor lezúdult a domboldalon.

A legenda szerint II. Euménosz pergamoni király lánya váratlanul megbetegedett, és a tudós doktorok nem találták baját. A király jutalmat ajánlott annak, aki meggyógyítja. Egyszer felbukkant egy idős orvos, aki azt javasolta a királynak, vitesse leányát a közeli hegyre, ahol gyógyító erejű forrás fakad, a leány vegyen fürdőt és igyon a vízből. Miután a király lánya valóban meggyógyult, II. Euménosz várost építtetett a helyre fürdőkkel. A város neve Hierapolisz lett, „Szent Város”, ahol többek között a Római Birodalom uralkodói is megfordultak."

Fürödtem a vizében, megnéztem a domb tetején elterülő csodás Hierapolisz romjait, Egyszóval feledhetetlen. Olyan a medencében ülni és nézni a domb alatti tájat, mint a hollywoodi filmeken azok a házak, ahol a medence széle nem látszik, csak az alatta lévő táj. Tudjátok...

Egy időben lezárták a turisták elől, mert apadt a forrás vize, de úgy hallottam, újból megnyitották.

A technikával sokat vesződtem, annyira jól kitaláltam a dolgot, aztán rá kellett döbbenjek félúton, hogy pont nem jól gondoltam. Flízeket pakoltam egymásra, majd azt tűztem. Így sikerült elérni, hogy a domborodó medencealjak laposak lettek, a medenék felületei viszont dudorodtak. Na, ezt nem gondoltam át kellőképpen.

A készítésről majd írok részletesen a blogomban, nektek mutatom a végereményt, amiben sok-sok-sok gépi tűzés (először tűztem BSR nélkül, és állítom van élet nélküle), rengeteg áés többféle flíz, ragasztófóliával felnyalt műszálas selyem (még Máta néni örökségéből) és az elmaradhatatlan textilzsírkréta leledzik.

Ez itt napsütötte felvétel:

Mivel bénáztam egy kicsit, a kép alja összement (van alatta, de nem túl jó). Erre a nagyobb területre valszeg felügyítem valahogy a nevét, hogy tényleg képeslap fazonja legyen. :)

Dituka Irországa

2009-07-28T19:12:00.003+02:00

Dituka az egész heti táborozás miatt nem tudja feltenni a képét engem kért meg , majd ha visszajön jön a szöveg is.

2009-07-27T23:58:00.002+02:00

Jaj, a kép!!! Bocsánat!

Petra - Jordánia

2009-07-27T23:52:00.004+02:00

Nem olyan helyet választottam, ahol jártam, hanem ahová mindig is szerettem volna elmenni: ez pedig Petra, Jordániában. A világörökség része, a "sírok városa", titokzatos hely, hiszen építői a jordán sivatag szinte legeldugottabb pontjában vésték ki a sziklafalakból, ide ma is csak lóval, vagy gyalogszerrel lehet eljutni. A sziklaszorost a helyiek sik-nek nevezik, amely több mint egy kilométeren át, csatornaként kanyarog a sziklák testében. A nyomasztó út hirtelen véget ér, s egy természetes, sziklafallal övezett térre érünk, ahol velünk szemben a semmiből felvillan az el-Kasnehet, Petra leghíresebb szentélye, a kincstár. Vasoxidtól vöröses színe csak úgy ragyog. Az építészeti formák egyértelművé teszik a görök hatást. A nabateusok az i. sz. 1. sz.-ban teremtették a sziklavárost, ahol 20000 ember lakott. Pontosan nem lehet tudni, mi célt szolgált az építmény, lehetett kincstár, de templom vagy temetkezési hely is.
Ezt a képet választottam, nagyon egyszerűen stifttel ragasztottam fel, majd letűztem, illetve kicsit árnyékoltam itt-ott olajpasztellel. Igazából a színek visszaadására törekedtem, nem annyira minden apró részlet lemásolására.

Egy kis Ausztria-egy kis Hundertwasser

2009-07-27T23:23:00.002+02:00

Azért pont Ausztria és azért pont Hundertwasser, mert már régóta meg akarom csinálni ezt a képet. Ez egy jó alkalom:)

A bal felső részt, a pepitát, külön elkészítettem kétoldalas ragasztóra, a többit csak feldobáltam, és letűztem. De nem olyan rusnya fehér cérnával, mint amilyennek a fotón látszik. A valóságban nem ugrik ki annyira a tűzés.Szóval, a munka sooookkal szebb, mint a róla készült fotó:)

Az ablakok elkészítéséhez megint kétoldalas ragasztót használtam, és egy kis organzát is, de ez se látszik a fotón...

És megint jön a majré. hogy sikerül-e fekvő képet mellékelnem...

Kedves külföldi helyem: a tenger mélye

2009-07-27T21:31:00.006+02:00

Nekem a legkedvesebb külföldi helyem mindig éppen az aktuális, így a téma kiválasztása nem volt éppen egyszerű. Először egy ausztriai sípályára gondoltam, aztán a kilátásra a Székelykőről, de dobogós helyen állt még a TENGER is. Mindegy melyik. Nagyon szeretek a víz alatt "bóklászni". Kagylókért, kincsekért lemerülni. Tehát nekifogtam a tenger alatti világ megvarrásának. (Legalábbis egy darabkájának.)
Először anyagot festettem, mert egy darabból szerettem volna készíteni a képet. Colombust használtam. Összegyűrögettem a nedves anyagot, beletettem egy nagy nylonzacskóba, majd beszórtam különböző színű festékporral. Öntöttem még rá egy kevéske sós vizet, és az egészet még összenyomkolásztam egy kicsinykét. 2 percre beletettem a mikróba. Jól felforrósodott. Kicsit hagytam hűlni, majd jól kiöblítettem. Itt még látszik, hogy sok fehér folt maradt benne, ezért megismételtem az előzőeket. A végeredménnyel igen meg voltam elégedve. Gondoltam egészben hagyom, de rájöttem, hogy nagyon nagy munka lenne megtűzni, befejezni, tehát csak egy szokásos méretű darabkát vágtam ki belőle.

Különböző színátmenetes tűzőcérnával megtűztem, majd néhány tengeri herkenytyűt, némi flittert és gyöngyöt varrtam még rá. Nem sokat, mert azt akartam, hogy a festett anyag érvényesüljön.

Íme a kész munka.

Prága

2009-07-27T19:55:00.007+02:00

Még teljesen nincsen kész, részletfotókat teszek fel addig, sehogyse találom az idézett szöveget, amit géppel rá szeretnék hímezni.

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fájl:Bohumil_Hrabal_Wall_Prague_Liben_CZ.JPG&filetimestamp=20050530154133

beszúrtam inkább ide a linket, mert most látom, hogy hozzászólásban nem linkül meg.

Dubrovnik - az első...

2009-07-27T18:20:00.002+02:00

Sok kedvenc helyem van, amihez szép emlékek kötődnek Európa egyik-másik szegletében.
Ebből kifolyólag sokáig dilemmáztam, melyiket szeressem. Hegyet? Vizet? Nevezetes épületet?

Végül az első külföldi emlékem mellett kötöttem ki. Talán mert meghatározó volt az utazási szenvedélyünk kialakulásában.

9 éves koromban jártam először a tengernél, Dubrovnik mellett kempingeztünk. Soha nem múló szerelem alakult ki a tenger és családunk minden egyes tagja között. Azután 2-3 évenként folyamatosan mentünk Jugoszláviába majd Horvátországba. Aztán én abbahagytam (a zuram a hegyvidéket preferálja...), de a többiek folytatták - a szüleim épp tegnap hozták vissza a lányainkat 1 hetes nyaralásról - onnan.

Szóval Dubrovnik. Az emlékeket "scrapbook"szerűen próbáltam visszaadni. Mintha régi fotók, rajzok lennének gombostűzve a hullámzó alapra.

Egy kitépett noteszlapon az erőd egyik bástyájának tollrajza, a palota éjszakai díszkivilágításban, egy bástyatorony - a háttérben a valószínűtlenül kék ég és víz.

Eredetileg ennyit terveztem, de az alapra felpakolva talán túl szellősnek tűnik az összeállítás, így lehet, hogy csinálok még 1-2 "fotót" és akkor rögzítem majd őket véglegesen.

Technika: a kis képek vetexre vannak vasalva. A "noteszlap" lyukai irodai lyukasztóval készültek. A kagylókat még ki kell fúrni, hogy fel tudjam őket varrni.

Chilkoot -Márta néni

2009-07-27T13:08:00.004+02:00

http://hu.wikipedia.org/wiki/Klondike-i_aranyl%C3%A1z

Mióta játszunk ezekkel az országokkal, azóta izgat engem, hogy hátha egyszer Alaszka. De nem.

Kedvenc helyemnek nem nevezhetem, mert szerencsére nem jártam ott, pláne akkor nem, még nagyanyám se született meg mikor a kép készült. A kedvenc helyemet Violini - bár nem beszéltünk össze - megcsinálta helyettem.

Az én szememben ez az emberi erőfeszítés legkeményebb monumentuma ez a 800 méter, ahol 300 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni emberek tízezreinek, ha el akartak jutni álmaik földjére. És nem egyszer, mert a tonnányi felszerelést hány részletben tudták áthordani... Tehát én így tisztelgek előttük...

Technikailag úgy kezdődött, hogy kerestem 15 féle fehéret, alávasaltam a vetexet, raktam így, raktam úgy, aztán kidobtam az egészet. Rájöttem, hogy nem lehet a hegy izgalmas, mert a lényegről elveszi a figyelmet. Így aztán egy vliesre pancsingoltam az alapot, és kihímeztem a kis pálcikaemberkéket.

Érdekes, hogy eddig minden felrakott munkán egy porszem az ember.

Violini Tátrája

2009-07-27T10:47:00.002+02:00

Kép elkészült időben, de annyi időm van csak most itthon, hogy egy előredátumozott postban betegyem a képet, szöveget jövő hétvégén fogok tudni írni. Addig is izgulok ott a távolban, milyen lehet a ti kedvenc helyetek, és majd jövök és nézegetem őket szombaton.

És akkor bővebben:

A Tátra szlovákiai oldala számomra ősélmény. Voltam ott már az anyám hasában, és óvodásként többször, és tábori kirándulásokon, és családi túrán szülőkkel, aztán férjjel, később saját gyerekeimmel, és ott döbbentem rá 14 éve arra is, hogy életemben először anya leszek - merthogy nem bírtam rá sem nézni az erdei málnára :-)

Én most mégis a lengyel oldal felőli látképet varrtam meg. Ennek oka, hogy nem jártam ott - még. Kicsit kifejtve: volt egy nehéz időszakom, amikor kellett a magány, és menni, gyalogolni kellett - az nagyon megnyugtatott és feltöltött. Szerveztem hát magamnak egy egyszemélyes túrát, gyalog a Tátrán át, a Csorba-tótól Zakopánéig. Ez 2X10 órás út a Rysyn át (nem véletlenül ez az egy út van kivarrva a képen végig). A Rysyn egyszer jártam előtte, és lenyűgözött, hogy egy hegy teteje az országhatár. Egyszer vissza akartam jönni, és megnézni a mélyben a Morskie Okot, és átmenni a csúcson át abba a másik országba, ahol sosem jártam.

El is jött az ideje. Telepakoltam egy nagy hátizsákot, elvonatoztam Poprádig, sétáltam kicsit a meleg nyári estében, másnap pedig arra ébredtem hajnalban, hogy esik az eső. Az a lassú, kitartó fajta. Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, elindulok, hátha javul a helyzet. 3 órát gyalogoltam fölfelé. Addigra mindenem el- és átázott, a vizes cipő lemarta a sarkamról a bőrt, de ez nem volt szempont. Mire elértem a láncon kapaszkodós sziklákat, már köd volt, és ahogy másztam és kapaszkodtam, folyt be a kabátujjamon a víz. Ekkor döntöttem úgy, hogy megfordulok. Mert van 2 gyerekem, akik hazavárnak, és nem szeretnék a ködben, a csúszós köveken lezuhanni.

Az elektricskán öltöztem át tetőtől talpig a nagyon vizesből a kicsit vizesbe, és vacogtam hazáig a vonatokon. Sosem örültem annyira hazatérésnek, meleg víznek és száraz ruhának mint akkor.

Sokat tanultam, túrázásról, hegyről, meg magamról. Többek között hogy tudok jó döntéseket hozni, és ez sokat segített később is.

Mert az is jó döntés volt hogy elindultam az eső ellenére (mert a szállóból visszafordulni kudarc lett volna) , és az is hogy lejöttem a hegyről (mert megpróbáltam, és megtettem amit józanul gondolkodva még megtehettem).

És most jó döntés volt ezt varrni, mert itt van az orrom előtt, és folyton hív és kiabál hogy menjek és ismerjem meg végre a túloldalt is. A terv tetszik Gerdapapának is, csak nőjön még kicsit Gerda, és akkor megyünk!

Néhány felvétel a kanyonról

2009-07-26T20:56:00.006+02:00

A fotókat annak idején én készitettem, ezek alapján varrtam a quiltemet a technika uj a sziklákat a pufi pasztával csináltam alálbélelve egy kis tüllel, a növények részben varrva részben ragasztva vannak.

Bryce kanyon

2009-07-26T20:48:00.002+02:00

A Bryce kanyont választottam, mert tényleg életem legnagyob, legszebb élménye volt. Ez a kanyon egyike a gyönyörű USA-beli Nemzeti Parkoknak. Lányom él ott a közelében, és mikor nála voltam elvittek , több parkban is jártam, élményben mindegyik csoda volt, de a legszebb ez a kanyonbeli látogatás volt. A szinek lenyügözőek,minden sárga és narancs, rozsda és ennek változatai, és mellettük csak a növények zöldjei viritanak. A szinek a vörös homokkő lerakódásaiból adódnak, évezredek során alakultak a különböző sziklaformák. Nem tudom mennyit sikerült ebből visszaadni, a következőkben felteszek néhány saját felvételt is.

A córdobai nagymecset kicsiben - Ildi

2009-07-26T18:29:00.003+02:00

Mivel holnap nem leszek gép közelben, elkezdem a sort és izgatottan várom a Tiéteket is.
Tudtam én, hogy nagy vállalás ez a nagymecset a maga kb. 1000 (!) oszlopával és azokat összekötő dupla boltívekkel (alul patkó, felül félkör alakú). A mezquita történetét részletesen elolvashatjátok sok internetes oldalon: itt annyi elég, hogy a VIII. és a X. században épült, összesen négy fázisban, de mivel a tereket teljesen összenyitották, csak az oszlopok megmunkálásán látszik a keletkezés ideje. A mecset legfurább sajátossága, hogy a spanyol reconquista, azaz a mórok kiűzése után egy katolikus (!) kápolnát építettek a közepére. A források szerint bár kicsit furcsa (nem kicsit, nagyon) a gondolat meg a látvány is, a mecset ennek köszönheti, hogy egészben fennmaradt.
A tervezésnél arra kerestem a választ, hogyan lehetne minél több oszlopot és boltívet rárakni, figyelembe véve a technikai megvalósíthatóságot is, magyarul hogy ne körömnyi darabokból álljon. Ekkor jött segítségemre Katie Pasquini Masopust quilttervezési könyve. Ebből választottam azt a "módszert", hogy másold le a kép kis részletét, ebből készíts különböző százalékos nagyításokat, majd ezeket rendezd el valamilyen kompozíciós szabály szerint.
Az előző bejegyzéshez beszúrt képből a bal alsó sarokban levő darabkát másoltam le, háromféle nagyítást készítettem, és az átlós kompozíciót választottam.

Rögtön láttam, hogy ahhoz túl kicsit a darabok, hogy visszahajtott applikációval meg tudjam csinálni, ezért a téglákat ragasztani akartam. Tehát az egész munka a múltkori rozsdázásból származó anyagokból, Vicki Pignatelli-féle applikációval készült - részletfotókat nem csináltam. Felülről indultam, és - sajnos - a harmadiknál már láttam, hogy a legkisebb változatot nem tudom megcsinálni. Miután kész volt a "háttér", kétoldalas ragasztóval tettem fel a korallszínű "téglaberakásokat". Színtelen és drapp cérnával minimálisan tűztem meg.

Összefoglaló - Dél-Korea

2009-06-29T06:34:00.011+02:00

Évi :

Dixike: Elizanikó:

Violini: Mártamásé:

Márta néni: Ildi:

Agibó: Zsuzsuci :

Bildikó: Irén:

Dióhéj:Cicvarek:

Trudi : Dituka:

Korábbi fordulók összefoglalói:

Az utolsó forduló - A kedvenc külföldi helyem

2009-06-15T08:58:00.003+02:00

Függetlenül Dióhéj törölköző-bedobásától, függetlenül sokak állandó csúszásától, én már jó egy hónapja döntöttem.

Amikor tavaly szeptemberben talákoztunk, én úgy gondoltam, hogy vége, mert már sokakon láttam a fásultság/fáradtság/kötelességből való dolgozás jeleit. Akkor történt némi átrendeződés a tagságban, de - úgy érzékeltem - hogy még mindig vannak olyanok, akiknek már nem szívügyük a dolog. Semmit nem utalnék jobban, mintha - kimondatlanul ugyan, de - olyasmit kellene rátok erőltetnem, ami nehezetekre esik. Ezért úgy gondoltam, hogy Korea után még egy búcsúkört csinálunk - és utána a projektet eltesszük kedves emlékeink közé.

Tehát úgy döntöttem, hogy július 27-éig (ez egy hétfő) legyen szíves még mindenki (Dióhéj is, ha lehetne kérnem) csinálja meg a legkedvesebb külföldi helyét/emberét/országát stb. Megkötés nincs - csak annyi, hogy legyen nagyon jó:) Tehát ne valami utolsó vasárnap összecsapott, mentegetődzések közepette publikált valami - hanem egy olyan darab, amire abszolút büszkék lesztek/leszünk. Még a méretet sem kötném meg, ha valaki A/4-esnél kicsit nagyobbra szeretné, az is jó, ha valaki csak ATC-t akar, akkor legyen az.

Ilyen feltételek mellett el is mondhatom, hogy én tuti a cordobai nagymecset belsejét szeretném megvalósítani valahogyan, mert talán életem leggyönyörűbb élményét jelentette, hogy ott lehettem.

2009-06-12T12:52:00.002+02:00

Kész! Végre...

A munka némi transfer és elemenkénti vliesofixes applikáció segítségével készült. Ezt követte kevéske pacsmagolás..., "helyközi" tüllrátét, kézi tűzés...és már el is készült! Csak tudnám,mi tartott ennyi ideig?!

2009-06-12T12:41:00.000+02:00

2009-06-12T12:38:00.000+02:00

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit csúsztam, de nem az akaratomon múlott... Miután hamarabb elkezdtem agyalni,varrni, mintsem a kapu ötlete felmerült, tartottam magam a saját tervemhez.... Remélem ez nem nagy baj. Számomra a múlt mellett a jelen és a jövő is nagyon fontos jellemzője egy-egy kultúrának.Számos gyengém közé tartoznak a modern műalkotások is. Épp ezért varrtam egy "épületet", ami nagyon tetszik nekem. A Cloud 360-ról van szó,Sungnam városában. Ez egy körpanorámás kilátó, mely tetejéről rendkívüli kilátás nyílik a városra. A szerkezet csupán három lábra támaszkodik: ezekben lift visz a négy, mozgólépcsőkkel összekapcsolt szintre, amelyekben étterem, kávézó és médiatéka kap helyet. A különös forma és üvegfelületek egyszerre erősítik a kilátó high-tech jellegét. Sok részlet lemaradt...sajnos. (Nesze Neked A/4!)

Mukk

2009-06-12T09:52:00.004+02:00

Gondoltam már megmukkanok. Bocsánat mindenkitől és szégyellem is magam, így határidő után mondani: nekem eddig tartott a kultúraquiltek. Nem okoz ez már örömet nekem, egy kicsit besűrűsödtek a dolgaim, egyszerűen ihletem sem volt, illetve volt, aztán jött, hogy a kaput kell megvarrni, aztán mégsem mindenki azt varrta, de nem is ezt mondanám a legfőbb oknak. Egyszerűen tehernek érzem már, ezt az A4-es méretet pedig nem kihívásnak, hanem korlátnak. Természetesen, ha ragaszkodtok hozzá, megvarrom tisztességből, mihelyt a Berninám megszerlődik (napersze ezügyben is nekem kellene tennem, magától nem akar eljutni a varrógép körzeti orvosi rendelőbe), valahogy az egyen Veritassal nem sikerül úgy varrnom, ahogy szerettem volna, egészen addig jó volt rágondolni a létezésére, míg nem kellett élesíteni. Gyorsan megírom, míg működik a net, mert hát az sincs a topon mostanában, szenvedtem is eleget az elektronikus beallásokkal, de remélem ennek is hamarosan vége, szolgáltatót is váltunk, kicsit félek is, hogy ha száguldani fog és tudnék képeket böngészve ihletet merírteni, megbánom majd ezt a visszelépést, de most így érzem, kínlódás, nem öröm. Ne haragudjatok.

Hát azt hiszem olyan lett ez, mint egy sufni. Eredetileg a Bulguska templom akart lenni. Azt hiszem ilyen csúnyát és igénytelent még sose varrtam, pedig küszködtem vele egy csomót.

Tango Argentino a könyvtárban

2009-06-07T17:37:00.005+02:00

Nagyon jól sikerült megidézni Argentína hangulatát.
Sajnálom, hogy személyesen nem láthattátok.
Négy órán át sikerült lekötni a népes közönséget az előadóknak.
Láthattunk filmrészleteket valamint képeket (lehetett volna belőlük ihletet meríteni ) Evitáról és Peronról aki kedvelte a tangót, ennek köszönhette később a tánc a mellőzöttséget.
Hallottunk a La Boccáról, az ott élő emberekről, Piazzoláról és Piazzolától. Utóbbinál és más dallamok megidézésében Csonka Gábor és Csonka András (nem azonos a szinésszel :-) közreműködött hegedűn és zongorán nagy sikert kiérdemelve.
Közben nagyon színvonalas táncbemutatót láthattunk Rápolthy Gabriella tánctanárnak, és tanítványainak köszönhetően. Nem csak a tánctudását volt alkalmunk megcsodálni, hanem a pedagógusi képességeit is, mert végül táncba vitte az egész társaságot, 8 évestől 84 évesig.
Szeretném tolmácsolni Nektek a szervezők köszönetét a dekorációért, nagyon jól passzoltak a képek az érintett témákhoz. Nekem is alkalmam volt néhány szóban elmondani, hogy mit, és miért csinálunk mi kultúraquiltesek. Sok gratulációt volt alkalmam begyűjteni a nevetekben. :-)

Bulguksa

2009-06-05T23:15:00.003+02:00

Avagy a Bulguk-templom Dél-Korea egyik legszebb, 1000 évnél is idősebb Buddhista temploma.
A Jeju-szigeten található, mely az UNESCO Világörökség Döntőbizottsága által a világörökség részét képezi. Kyungju város egyik felbecsülhetetlen buddhista öröksége a Seokgul barlanggal együtt.

Az ihletadó kép:

Az általam elkövetett kivitelezés:

Az "oromzat" transzferpapírra van nyomtatva, majd felvasalva, a tetőzet fekete alapon három réteg ezüstszürke organza, melynél a legfelső réteget pár milliméternyire összevarrtam, fehér zsákvarró cérnát fűztem minden tubuskába.
A többi része pedig egyszerű applikáció, szabad gépi tűzés, miazmás.

ui. A késedelemért nagyon sűrű elnézést, de eleinte csak tanácstalan voltam, mint Ádám anyák napján, aztán fejben már kész volt, de közbejött egy csíksomlyói fantasztikus zarándoklat, utána meg csak gálya, gálya, gálya...

Namdaemun - Dél-Korea - Évi

2009-06-04T17:48:00.005+02:00

(Nagyvégre tegnap este elkészült a mű, erre a számítástechnika tréfáiból adódóan (na meg egy értetlen rendszergizda révén) most jutottam hozzá a fényképekhez. Agybaj..., de ezt most hagyjuk.)

Ez itten kérem szépen A KAPU, na de úgy egyébként mi ez?
Mivel kissé extrémre sikerült a kapuábrázolásom, érdekelne, hogy rájöttök-e, hogy mi is ennek a képnek a lényege.

* * * * * * * * * * *

Hát jó, Ildi kitalálta (látta már), úgyhogy íme, ez egy tájékozódási csatornafedél a Namdaemun piacra menet.

Amikor még nem volt tervem, akkor modern épületet akartam. Amikor összebeszéltünk kapu-ügyben, akkor még inkább, mert nem volt túl eredeti ötletem a kapura. Erre utolsó előtti pillanatban szembejött ez a kép, és lőn, épület van rajta, A Kapu van rajta, de mégsem az. Mint a mesebeli lány a királyhoz menet...

És akkor a megvalósítás.
Azt tudtam, hogy falfesték lesz a zebra, na, de mire? Nem volt semmi normális PW-feketém, de az uramnak szerencsére volt egy játszós kopott fekete farmerja, most van neki egy ugyanilyen halászgatya kivitelben. :)
Arra kentem a valkidot jó sűrűn, azt meg hajszárítóval szárítottam. Már közben is gyűrögettem, száradás után meg először óvatosan, aztán kőkeményen gyűrtem meg. Sajnos így sem lett olyan szépen kopott, töredezett, mint egy igazi zebra, de már majdnem.

A csatornafedélre kellett volna valami szép bronzos, na, persze, hogy a festettek között egy sem passzolt. Aztán elővettem a titkos forrást: E.Margittól csöncsölt bútortextileket. És lőn, egy mintasorban találtam egy pont jó színűt, de a mérete kicsit kisebb volt a kelleténél. Mivel nem akadt jobb, a tervet igazítottam az anyaghoz, kisebb lett a kép.

Ennek hátuljára ragasztós vetexet vasaltam. Ezt azért, mert közben beugrott, hogy a múltkor hogy bosszankodtam az iráni quiltnél, hogy az aláragasztott anyagra rajzolt árnyék pöttyös lett a ragasztó pöttyöktől. Na, ide meg pont az kellett.
Átmásoltam skiccpauzsra a fő vonalakat, körbevarrtam,

megkrétáztam, majd kézzel (és ez volt a sziszifuszi moment) ráhímeztem a feliratokat.

Mivel kisebb lett a fedél, kisebbek a csíkok, ezért kellett neki egy kis keret, a festett piros mellett döntöttem, ami az életben még pirosabb, mint a képen. Nekem tetszik rajta (pedig, ha tudnátok, hogy egy ilyen momentumon is mit tudtam filózni...?!).

Valószínűleg nem írok olyan jól koreaiul, mint perzsául, Ildi, ezt oda ne add egy koreai diákodnak sem.
Közben büszke voltam magamra, de közelről azért látom, hogy dőlnek erre-arra a betűk. Ez van. Előrajzolni a minisége miatt nem nagyon tudtam.
Ja, és még egy tanulság született, kézi varrás előtt nem krétázunk, mert sikerült a fényes felületeket varrás közben összetapiznom, ezért itt-ott vesztett csodás bronzszerű csillogásából. És még utána is kellett krétáznom...
Szóval így esett.

Itt az eredeti:

2009-06-04T14:26:00.002+02:00

Sziasztok! Sajnos nem lettem kész időre.... küldhetem még vajon, amit készítettem? A másik kérdésem, hogy Ildikót kérdeztem, hová küldjem a munkáimat? Azt mondta, nem kell elküldenem sehová. Akkor mi lesz velük? Hallottam pár kiállításról, ahová mentek a képek... vmit kihagytam volna? Itt vagyok,ha néha meg is csúszok... Holnap az én Koreám is ott lehet, bár nem épület... Minden munkát megcsodáltam, ilyenkor érzem igazán, milyen keveset is tudok hozzátenni az egészhez. De próbálom. Kellemes öltögetést kívánok mindannyiunknak, Irén

Zsuzsuci kapuja

2009-06-03T13:25:00.003+02:00

Az ő bejegyzésébe nem tudok belenyúlni, mert nem ismerem a jelszavát. Így idetetszem az alkotását:

Déli kapu-égés után

2009-06-03T10:40:00.003+02:00

Én meg égés előtt én, pillanatnyilag...

Ahogy rögtön mondtam is amikor a képeket megláttam, engem a kapu elüszkösödött állapota vonzott. Aztán megbántam, mert sokkal több ötletem volt az épségépen pompázatos épület rongyképét megcsinálni, de tartottam magam az eredeti választásomhoz.Persze, ez is úgy kezdődött, hogy egy jó fotót nézegetve, elkezdtem a falaknál, azok úgyis épen maradtak, aztán próbáltam lepusztítani a tetejét. Az üszkös faelemeket sötét anyagcsíkokkal igyekeztem megoldani, de akkor még mindig nem volt elég égett hatású. Aztán a keretezésnél vetettem be egy kis valódi égetést. a teljes méretnél kisebb téglalapot belülről megégettem, és ezt használtam legfelső rétegnek a széleken.

Jön a fotó.

Igen, de szerintem megint élire állítva. De mindig segít valaki korrigálni:)Remélem, most is!:)

Köszi!

Égés

2009-06-02T19:58:00.007+02:00

.....minkét értelemben.
Bocs, hogy csak most jelentkezem, de nem voltam gépközelben.
Sokáig hezitáltam, hogy melyik kép tetszik jobban, készült három rajz is, de nem tetszett igazán. Nem akartam túlságosan bonyolult mintát, hogy legyen helye a tűznek.
Először azt gondoltam, hogy feltaláltam a spanyolviaszt ( már nem gondolom) valamint, hogy milyen jó megjelenítése lesz a lángoknak a hőlégezett technika.
Utóbbi megvalósításában meglehetősen gátolt a bátortalanságom, nem mertem kellő merészséggel használni a hőlégfúvót.
Ettől azután úgy elhagyott az alkotókedv , hogy a füsttel kapcsolatos terveim...füstbe mentek. Most inkább úgy gondolom, hogy a másik verziót kellet volna megvalósítanom. Az a tető alulról lett volna, úgy, hogy a bordákat hőlégezett textilgyöngyökből készítem. Lehet, hogy terápiásan még megcsinálom. :-))

Emlékezés...

2009-06-01T18:28:00.002+02:00

Sajnos ez az ország nem nagyon tudott "megragadni" engem. Sokáig keresgéltem, vártam az ihletet, nem nagyon jött. Közben a hírekben hallottam, hogy megint atomrobbantás volt Észak-Koreában, újabb fenyegetettséget okozva ezzel Dél-Koreának, vagy a világnak. Ekkor találtam ezt a képet, ami - gondolom - egy temetőt ábrázol, ahol egy szinesbe öltözött, szomorú nőalak látható. Ez lett belőle. Sajnos épület nincs rajta - esetleg a fala - de azért remélem Ildi nem zárja ki. Pagodát nem szerettem volna varrni.
A technika a szokásos volt, kétoldalas vetex-szel került az alak a festett anyagra, amin dolgoztam akrillal és olajpasztellel is, majd jött a tűzés. Szegélynek találtam ezt a koreai vagy kínai írással telenyomott anyagot.

Dél-Korea - b_ildikó

2009-06-01T17:25:00.003+02:00

A történetet nem mesélném el újra...

Jól jött a témafelvetés abból a szempontból, hogy a múltkori találkozóig nem sok ötletem volt az országra. Kavarogtak olyanok a fejemben, hogy valahogy a régit és az újat kellene ötvözni. Akkor olyan is, hogy ne az épületen legyen a fő hangsúly, csak valamilyen módon jelenjen meg.

Talán a télen ment az m1-en a kora délutáni időben egy koreai szappanopera, sokat főztek benne. :-) Néhányat megnéztem. Nagyon tetszett a ruházatuk, a férfiak csúcsos kalapja, a határozottan színes ruhák. Meg a földön ülés. Azt nem tudnám megszokni, az egyszer biztos!

Szóval a kapu. A tűzzel nem tudtam mit kezdeni, de a felújítás jó lenne. Főleg, hogy nem látunk belőle semmit, hiszen egy nagy fallal elkerítették. Amin rajta van a kapu óriási fotója.

Találtam ezt a képet (itt alul látható), ahol éppan pakolják föl a rácsok közé a kép darabjait.

Őt választottam.

A technika a (nálam) szokásos. Ragasztófátyollal az alapra rögzítettem a kaput - két anyaggal dolgoztam, nem akartam elpepecselni a sok kis darabkával, talán ne,m lett volna annyival jobb.

Megtűztem a faépítmény tetejét szabad gépivel.

Ezután következett volna a rácsozat. Ezüst cérnát gondoltam, de a ki aranyos/drága/tündibündi Sárkány nem volt hajlandó. 5 centinként szaggatta. Bontás, újraértelmezés és visszatérés az eredeti ötlethez.

Azaz átlátszó cérnával az alapra cikkcakkoltam fehér horgolócérnát.

Hátlapozás, keretezés. Talán még az alpinista emberkéket oda kéne varázsolnom, de a zurammal úgy döntöttünk, hogy elengedjük őket ebédszünetre....

Korea (Violini)

2009-06-01T08:57:00.004+02:00

Bevallom, hogy először nem voltam boldog ettől az országtól. Annyira messze áll tőlem a Távol-Kelet nem csak földrajzilag, hogy el sem tudtam képzelni mi fog megérinteni. Aztán rátaláltam erre a Szöul körül épülő gigantikus projectre:

Ez kifejezte számomra a mai Dél-Koreát: pénz és minden, ami ebből megvalósítható. Ez egy 2011-re fölépülő városrész lesz rengeteg lakással, üzlettel, irodával, zöld megoldásokkal.

Ezt fölülírta a kötelező gyakorlat, amitől először szintén nem voltam boldog, mert úgy éreztem, hogy az égvilágon semmi közöm ehhez a kapuhoz.

Ezt gondoltam. Aztán nézegettem-keresgéltem a képeket, és akkor rájöttem, hogy hiszen ennek a kapunak a tetejével szemeztem az első körben is, csak nem tudtam mit látok :-)

Már elsőre is feltűnt, hogy ezek a faragott és festett gerendavégek pont arra termettek hogy millefiori technikával gyurmából elkészítse az ember lánya. Mivel már megvilágosodtam, és tudtam hogy ez a szépség leégett, próbáltam azt a pillanatot elkapni, amikor már ég a tető, vöröslik az éjszakai ég, de még nem mindenhol lángol. Itt, ahol én mutatom legalábbis még nem.

A háttér egy régi selyemszerű blúzom, pont ideális színösszeállításban. Az égethető gyurmából ÍGY készültek a korongok. A háttérbe valami kicsit gomolygó füstöt akartam. Kézzel tűztem, én, aki elvileg utál kézzel varrni. És élveztem!

A végén Technokollal fölragasztottam a gyurmát.

A Déli kapu lángokban - Ildi

2009-06-01T08:32:00.002+02:00

"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni." Nem vagyok piromán, de a tüzet és a pusztulást próbáltam meg ábrázolni.
Először a szoftveremmel megváltoztattam az egész kép színét pirosasra, és úgy nyomtattam ki az anyagra.

Utána kerestem egy szürke anyagot a hamu megjelenítésére.

Ezután jött valami - számomra - újdonság: mind a nyomtatott anyagot, mind a szürkét felvágtam 2-4 centis csíkokra és ezeket "összeszőttem". Fehéres-ezüstös angelinából csináltam két "pacnit", valamint fogtam két organzát, egy pirosasat és egy bronzosat.

Utána ezüst fémszálas cérnával rátűztem a lángokat.

Legvégül fogtam a hőlégfúvómat és elolvasztottam az organzákat.

Megjegyzések:

1. Az utolsó fénykép mutatja az igazi színét, mert azt csináltam a szabadban.

2. Némileg túllőttem a célon: azt reméltem, hogy kicsit jobban fog látszani a kapu. De túl nagy lett a tűz:)

Elizanikó - Dél-Korea - Namdaemun

2009-05-31T22:11:00.004+02:00

Mikor elkezdtem ismerkedni az országgal, hamar rátaláltam a Namdaemun kapura. Nem is tudtam szabadulni a gondolattól, ezt kellett megvarrnom. Lenyűgözött, hogy a modern városban ott állt ez a 610 éves épület, képviselve a múltat, és a hagyományokat. Elborzadtam, hogy mindez megsemmisült.

Közeli képeken látszik a gyönyörű kidolgozottsága.

Ezt textilből a/4-es méretben nem tudnám megvarrni.

A közeli képek nézegetése közben találtam rá erre a fotóra:

A kapu alatt lévő alagútból láttatja a modern várost, és látszik a mennyezete is. A teljes mintázat így néz ki:

Szóval én "bemásztam " képzeletben a kapu alá, és onnan néztem ki. Ezt a fotót varrtam meg.

Technikai részletek nem túl izgalmasak. A kékes színű modern városrész az textilre van nyomtatva. A többi ragasztós applikáció. A sárkány körül szabad gépi tűzés, és néhol belenyúltam egy kis tollal néhány vonal erejéig. A sárkány pikkelyeit nem bírtam mással megoldani.

Agibo dél-koreai quiltje

2009-05-31T20:38:00.005+02:00

Az én égő kapum ilyen lett.
Két olyan technikát is alkalmaztam, amit még soha. Az egyik a pancsingolás, a másik pedig a fototransfer.
Először a leégett kapu fotóját kinyomtattam, majd felvasaltam egy vászon alapra.
Azután az eredeti kép hátterét levágtam róla és egy saját festésű sötétkék anyaggal pótoltam.
Következett a pancsingolás. Halványszürke, sötétszürke és fehér gyapjúszálakból készült a füst. Némi tüzet is gyártottam a füst alá narancssárga selyemszálakból és piros gyapjúszöszökből. Lényegében a kép készen volt, már csak a "finomítás" következett. Vékony vliest tettem a kép alá és a kapu főbb vonalait géppel megtűztem.
Volt még némi hiányérzetem, ezért a lehullott törmelékbe bele-beleöltögettem kézzel egy keveset, ezáltal plasztikusabb lett az egész.
Érdekes feladat volt. Bevallom, megszenvedtem vele.

Dél -Korea déli kapu, mikor még nem égett.....

2009-05-31T14:54:00.002+02:00

Mikor elhatároztuk, hogy többen a déli kaput varrjuk én a még le nem égettet vállaltam, az eredeti képen ennél több van, mert reklámtáblák autok , emberek látszanak, én ugy gondoltam, ezek fölöslegesek és igy alkottam magát csak a kaput. A készités menetét a blogomba leirom, fotókkal együtt.

Márta néni égő kapuja.

2009-05-31T09:57:00.003+02:00

Bevallom nem sikerült első pillantásra a szivembe zárni ezt a kis országot. Hogy jön ő ahhoz, hogy ilyen kicsi létére ilyen istentelenül gazdag legyen. Épületek. Csillivilli felhőkarcolók. Nem az én világom. Mikor Ildi szeánszán megláttam a képet az égő déli kapuról, (csak arról volt képem mikor még ép volt) piromán lelkemben felcsillant, hogy tudnék vele kezdeni valamit.

Nehezen indult, mert az épülethez nem tudtam hogy fogjak hozzá. Végül vizszintes tűzésvonalak közé buheráltam hasonló de mégse azonos puppets cérnát, hogy mégse legyen egysíkú. A faszerkezethez négyféle csipkét festettem,vagdostam, varrtam, hímeztem, tűztem, és egész jól sikerült megcsinálni - na persze aztán az egészet betakarta a tűz, és nem látszik.

Az elől álló tűzoltóautó kissé meghaladta a képességeimet, de valahogy leküzdöttem. Nagyobb gond volt az elől levő kavalkáddal, 360 tűzoltó a rengeteg minden, még szerencse, hogy éjszaka van, és inkább csak a létrák, és a fényvisszaverő csíkok látszanak az egészből. Ezt úgy próbáltam idevarázsolni, hogy apróra végtam vastagabb fekete és szürke hímzőcérnát fekete szatént, neonsárga szatént, és közéaprítottam a vasalós vetex műanyagjából apróra vágott darabkákat. Olyan volt, mint mikor salátát csinálok, csak apróbb. Két sütőpapír közt rávasaltam, magam is meglepődtem, hogy ott maradt, míg tűzéssel rögzítettem.

Jött a tűz pancsinggal. Az egészből ez volt a legélvezetesebb. Alig bírtam abahagyni, pedig ha túl sok a szösz, akkor se jó.

Ihletek

2009-05-20T07:39:00.017+02:00

Innen-onnan összeollózva:

A város déli kapuja (Namdaemun) egy kő alapra fából épült, két szintes, pagoda alakú cserép tetős épület. 1398-ban készült el.

Elkészülte után viszonylag hamar, már 1447-ben renoválni kellett, ahogy azóta többször is. A látogatók előtt 1907-ben zárták be, végül csaknem száz év múlva, 2006-ban nyitották meg ismét. Szöul legrégebbi faépítményét 1962-ben nyilvánították Dél-Korea első számú nemzeti kincsévé.

A kapu hajdanán Szöul legfontosabb ki-és bejárata volt, a környékén ázsia-szerte híres piac működik a mai napig.

Dél-Korea egyik legnagyobb nemzeti kincse tavaly februárban leégett. A faszerkezetes épület megsemmisült .

A szöuliak döbbenten nézték végig, ahogy a Namdaemún-kaput elemésztik a lángok.

360 tűzoltó próbálta meg eloltani a lángoló építményt, de nem sikerült megakadályozni a 610 éves, fából készült építmény pusztulását.

Az elsődleges becslések szerint a Namdaemun újjáépítése három évet és 3,8 milliárd forintnak megfelelő összeget emészt majd fel. Szerencse a bajban, hogy az építményről 2006-ban részletes dokumentációk készültek.

Az elkövető egy 69 éves nyugdíjas ( Csae Dzson-ki ) már nem volt ismeretlen előttük, 2007-ben egy szöuli palotában próbált tüzet okozni, de akkor még megúszta felfüggesztett börtönnel és pénzbüntetéssel. A tettes azzal magyarázta akcióit, hogy az állam tíz évvel ezelőtt nem fizetett neki elég kompenzációt kisajátított házáért. Állítólag más támadásokat is tervezett, egyebek mellett katasztrófát akart előidézni a szöuli tömegközlekedésben, de végül elállt tervétől, mert nem akart emberi áldozatokat. A Namdaemún-kaput szemelte ki végül, a rendőrség szerint annak gyenge biztonsági őrizete miatt. Egy létrán mászott fel az épület első emeletére, higítót locsolt szét, majd meggyújtotta. 10 év börtön büntetésre ítélték.

"Az épület túlélte az elmúlt évszázadokat, a japán megszállást, a koreai háborút, de hat óra alatt rommá vált a nemtörődömség miatt" - írta az egyik szöuli újság.

1890

1904

1906

Tisztázás

2009-05-19T21:29:00.002+02:00

Mivel megjegyzésekben szerepelnek fontos infók, kiírom ide, hogy mi is volt szombaton.
Igen, nálam voltunk 10-en, és valóban arról állapodtunk meg, hogy mindannyian megvarrjuk a szöuli Déli Kaput.
Ez a kb. 600 éves építményt tavaly februárban valaki felgyújtotta. Sok kép van múlt századokból, a tűzvész előttről, sőt a tűz különböző stációit is megörökítették. Én is belementem, hogy igen, varrjuk meg ezt, megnézve, hogy ki mit hoz ki belőle. Vonzó stílusgyakorlatnak tartom.

A távollévők számára - úgy gondolom - ne tegyük "kötelezővé", pláne ha már más dolog jár a fejükben. Ha még semmi ötletük nincs, akkor lehet ezt (is) választani. A határidő pedig május 31 - szigorúan:)

2009-05-19T08:16:00.002+02:00

Fel kellett tennem a képemet mert elutazom két hétre.Mivel mást találtatok ki mint ami az eredeti volt nekem már nincs időm másikat varrni.Esetleg utólag ha ez nem jó majd pótolom.

Képes beszámoló

2009-05-18T20:48:00.005+02:00

A kellemesen eltöltött napunkból egy kis ízelítő:

Beszélgettünk erről-arról:

Volt aki felbecsülhetetlen értékű ajándékot is kapott:

Belelapoztunk a fellelt szakirodalmakba :

Zsuzsit is meg kellett dajkálni:

Ja, a fő téma az alkotások:

Persze volt olyan is, aki egyéb szórakozásban foglalta le magát:

A finom ebédről nem készítettem fotót, mert teljesen belefeledkeztem az evésbe. Bocsi.

A koreai témaválasztásnak egy külön bejegyzést szánok, de azt tényleg csak holnap tudom feltenni.

Témaválasztás????

2009-05-18T17:50:00.002+02:00

Drágáim!

Először is köszönöm Ildinek a kellemes napot, a távolmaradóknak nem kívánom tovább fájdítani a szívét, csak annyit, hogy a szokott minőségben szórakoztunk egy jót.:)
(Itt jelezném, akinél volt fotóaparát, dobjon már fel pár képet, köszike...)

Aztán felmerült ott a témaválogatás közben, hogy azt a bizonyos Déli Kaput csináljuk meg mindannyian.
Most, hogy Dituka feltette (az amúgy nekem nagyon tetsző és ötletes) képét, áll még az alku?
Vagy szabad a gazda? Tessenek már valamit mondani ezügyben, mert így nem haladhatunk előre.
Nem beszélve az ott nem lévőkről...

(Nekik dióhéjban : többen akarták egymástól függetlenül a leégett szöuli déli kaput megmintázni, majd kiegyeztek abban, hogy ki melyik állapotot csinálja meg. Időközben felcsillant többünk szeme (talán Ildié szavakba is öntötte), hogy mi lenne, ha egységesen ez volna a téma, ha már ilyen kelendő többeknél. Biztos érdekes kisérlet lenne. És akkor, ott meg is állapodtunk ebben, a nevetekben pedig jól meg is szavaztuk.)

Dél Korea

2009-05-18T11:27:00.002+02:00

Koreai képek

2009-05-13T07:00:00.001+02:00

Akinek nincs ötlete Koreára, itt nagyon sok izgalmas képet találhat.

Koreai Ihletek

2009-05-05T18:17:00.006+02:00

Egy darabig nem voltam netközelben, bár előtte próbáltam tájékozódni Dél Korea irányába. Egy kicsit neheziti a dolgot, hogy valamilyen háznak kell lennie, a képen. Egy baráti házaspárunk nemrég jött vissza Dél Koreából két hétig voltak, és rengeteget fotóztak, gondoltam tőlük kérek ihletet, de nem találtam a képek között igazán megvarrni valót. Sokat meséltek az országról, a népről, akiket nagyon megkedveltek, de amit Ők láttak akár művészeti vonalon, vagy más vonalon az sem nagyon inditott meg, igy maradt a könyvtár, meg a flick fotó. A könyvtárba sajna csak Észak Koreáról van anyag / nem tudni miért/ igy nincs annyi választék mint a korábbi országok esetében. Itt egy pár kép ami nekem tetszik a rajtuk lévő épületek kimondhatatlan nevüek ez itt fennt például a gyeongbokgung palota de nem tudom mi célt szolgál.

Ez a kép az olimpiai park, épület itt is van, érdekes is az árnyékokkal, nem tudom igazán tetszik-e.

Ez meg egy remetelak, a környezete szép lehet, de megvarrni??? Most itt tartok, nem tudom mit választok, de vicces lesz előre elkésziteni, és Rácalmáson megvarrni, majd meglátjuk.

Kenya kissé megkésve...

2009-04-13T18:23:00.002+02:00

...de annál nagyobb szeretettel!

Még egy egyszer köszönöm a türelmet és a lehetőséget a kései pótlásra.

A háttér nem hinném, hogy igényelne bármilyen magyarázatot, az előtérben látható agyarakról a lényeg: a híres tangarparti kikötőváros, Mombasa leghíresebb jelképe ez a két Elefántagyar, melyek a Moi sugárút felett ívelnek át. Az ihletadó képek egyike.

Az agyarak anyaga rozsdával festett selyemmolinó. A kivitelezésnél gépi trapunto technikát alkalmaztam, így az agyarak kiemelkednek a háttérből, de a fotó sajnos ezt nem adja vissza.

Összefoglaló - Kenya

2009-04-08T10:38:00.012+02:00

Cicvarek:Irén :
Márta néni :
Zsuzsuci:Elizanikó:
Dituka : Évi :
Agibo : Ildi :

Btrudy : Mártamásé :
Violini : Dióhéj :
b_ildikó : Dixike :

Új forduló

2009-04-06T07:49:00.002+02:00

Ilyenkor mindig meg szoktam köszönni a részvételeteket, a lelkesedéseteket, a művészi meglátásaitokat és a technikai megvalósítási bravúrokat. Ettől a hagyománytól most sem szeretnék eltérni, bár meg kell mondanom, pont' azért választottam Kenyát, mert azt gondoltam, olyan fekete-afrikai ország, amihez sok minden köthető "személyesen" (és nem azért, mert Obama kenyai:). Ez azért nem teljesen jött be:( Érdekes volt látni, hogy a népesség 2%-át kitevő maszájok milyen népszerűek voltak - gondolom, Bulinyának köszönhetően. Az is érdekes volt, hogy milyen sokan használtatok (persze logikusan) a rozsdás anyagot háttérnek, noha a zászlóban a zöld a dzsungelt szimbolizálja. Mindezek ellenére nagyon várom, hogy élőben megnézhessem a munkátokat.
Most kivételesen már 6 hete tudom, milyen kultúrát választok legközelebb. Történt ugyanis, hogy Kenya mellett volt egy másik "versenyző", amit szintén nagyon alkalmasnak gondolok, ezért tudtam, hogy Kenya után ez jön.
A választottam Dél-Korea. A mostani megkötés, hogy legyen rajta egy épület - akármekkora, akárhol.
A határidő most kivételesen csak gondolkodási határidő. Azt szeretném, ha a munkát Rácalmáson közösen csinálnánk meg (részletek emailben). Tehát május 15-ig csak ki kell találni, hogy ne kelljen az egész varrószobát elhozni.

Ngong hegyek alatt

2009-04-03T19:03:00.002+02:00

Ugy néz ki, hogy sikerült, csak röviden irok, mert állandóan kivág a netről.Ha megjavul irok arról is, hogy melyik olvasmányi élményem alapján próbáltam elképzelni, hogy néz ki a Ngong hegyek alatti táj, ahol Karen Blixen is élt.

Egy magyar utazó Perszepoliszban

2009-04-03T12:57:00.003+02:00

Kedveseim!

Egy honftársunk nemrég ott járt, és nagyon jó fényképeket is csinált.
Olvassátok, nézzétek!

Kikuyu nő arcfestéssel

2009-04-01T19:21:00.005+02:00

Szóval itt a végleges szöveg:
Elkövetkezett végre, hogy egy arcnak neki mertem állni. :-) Igaz, csukott szemű képet kerestem, mert azzal még nem boldogultam volna....

Gyanús volt, hogy sokan választják a maszályokat, így valami mást kerestem. Embert még egy országnál se választottam, de most nem nagyon volt más ötletem. Állatot nem akartam, jellemző épületet nem találtam, így maradt az ember. Egy kikuyu törzsbéli asszony, jellegzetes arcfestéssel.

Lassan alakult ki a készítés menete. Először az arc készült el. A kinyomtatott képre (fogytán van a festék a patronban, azért ilyen a kép) fóliát fektettem, a festés vonalait átmásoltam, kivágtam.
A fóliát az arc anyagára rögzítettem, és Shiva paint stick-kel bemaszatoltam/festettem. Ez volt az első próbálkozásom ezzel a technikával. Van még mit gyakorolni rajta....
Vasalóval fixáltam, körbevágtam, és az alaphoz rögzítettem. Következett a fejrevaló (kendő?) és a test. Abszolút ad hoc találtam ki, hogyan tovább, semmi koncepcióm nem volt.

A kendő egy centis ferdapántokból áll, egyenként felvarrva, rojtozva. Az anyag még az első festésről származó copf volt, ami fehér alapon elszórt narancs, sárga és piros foltokból állt. Itthon utánfestettem pinkkel így még borzasztóbb lett. De most megtalálta méltó helyét.

A fülbekütyük ihlete csak mára érkezett meg, így végre teljesen elkészültem. Kisnagylány fűzte az egyiket, én a másikat, hogy szimmetrikus legyen; a kicsi meg kukucskálás közben kiborította a varrósdobozomat .... (kétszintes Curver), amit csak két hét múlva akartam rendbetenni....

Az ihlet itt található: http://www.photostaud.com/africa/kenya/kikuyu-people/2053-african-people-kikuyu-kenya.html

A háttér a rozsdás. Azért áll csíkokból, mert ilyeneket festettem, nem volt kéznél egybe nagy darabom.....

Maszáj portré

2009-04-01T13:01:00.004+02:00

Nem ez az igazi kenyám, de mostanában nem nagyon lesz időm másikat varrni, úgyhogy felteszem ezt, habár tudom, uncsi már ez tűfestés, bocsánat érte.
A rozsdás festéssel már az első héten kész voltam, nem igazán úgy sikerült ahogy akartam, de tetszett nagyon. A műhely mindenféle rozsdás vasak lelőhelye, még meg is dicsőültem, amiért szépen rendbetettem őket, türelmetlenségemben és rutintalanságomban persze félnaponta kibontottam a csomagot, dörzsölgettem a vasakat a nedves, ecetes rongydarabbal, aminek az lett az eredménye, hogy a vasak ragyogó fényesek, az anyagom pedig homogén rozsdaszínű lett mosás után, néhol kevés folttal. A képről nem volt nagy kunsz ablak és illanófilc segítségével a kontúrokat átrajzolni, aztán jöhetett a varrás. Mondom, másikat szeretnék, ez nem is túl kreatív és nem is túl eredeti, igaz a végeredmény tetszik nekem és szeretem ezt csinálni. Ha elkészült a végleges, felteszem, addigis köszönöm a türelmeteket.

Keresztény Afrika (Violini)

2009-04-01T08:44:00.009+02:00

Megkésve bár, de törve nem...vagy mégis...Nehezen, nagyon nehezen fogtam bele, féltem. Argentína nagyon gyorsan összeállt bennem minden szempontból, Kenyáról ezt nem mondhatom.

A beszélő dobokat elvetettem (végül magamnak sem varrtam meg). Aztán hamar meglett a téma, csak a megfelelő képi megjelenítést nem találtam.

Különböző források eltérő (60valahány vagy 70valahány %) , de mindenképpen megdöbbentően magas arányban jegyzik a keresztények számát Kenyában. Számomra legalábbis, aki sosem érdeklődtem Afrika múltja és jelene iránt ez mellbevágó volt. Azt hittem fordított az arány, és a törzsi vallások uralják a terepet, de ez a legmagasabb becslés szerint is max. 10 % !!!

Aztán találtam egy oldalt, ahol a maszájoknak frissen épített adventista templomról volt szó, és egy kép, ahogy gyerekkel a hátukon mennek fel a hegyen az asszonyok a templomhoz. Ez is nagyon kilógott a fejemben élő sztereotípiából...

Aztán olvastam arról is, hogy a kereszténység úgy erősödött meg egyes területeken, hogy az egyházi földek műveléséhez felfogadott helyieknek magasabb napszámot fizettek. Ezen csöppet fennakadtam, mondván milyen dolog már kvázi "megvásárolni" a lelkeket, de a férjem jött az ellenérvvel: a legszebb dolog, ha normális bért adhat valaki mert megteheti, és meg is teszi. Az meg hogy oda húznak az emberek, ahonnan jót kapnak, természetes. A szándékok mozgatórugóit nem fogjuk már megtudni. Ettől függetlenül nagyon furcsa volt a nagy, díszes templomokhoz szokott európai szememnek a deszkabódé látványa, a tudatlan fejemnek meg az új információ befogadása, miszerint Afrika jelentős része hivatalosan (is) keresztény.

Egy fázisfotó, hogy lássátok milyen volt a rozsdám, mielőtt eltakartam :-)

És a végeredmény:

A templomot textilfesték-ecset-filctoll kombinációjával deszkásítottam egy szürke anyagra barnával, aztán felragasztottam a maszájokkal együtt, és már "csak" tűzni kellett. Az eget kézzel (brrr...nem szeretem, de annyira más a látvány), a füvet géppel. Ezt megszenvedtem, mert a jobb oldali dombot BSR-rel 2 órán (!) keresztül gyűrtem, de szakadt, toporzékolt, kihagyott...pedig nem is sárga az anyag (a piros próbaanyagon tökéletesen futott), aztán feladtam, és laza fél óra alatt befejeztem nélküle. Rafiával varrtam rá mégszárazabb fűszálakat, aztán merevítő-cikcakk és kész. Afrika színes, vibráló, engem valamiért mégis a Maszájok c. filmen látott végtelen, nyugodt füves, száraz táj fogott meg.

Legyetek szívesek válaszolni: mi a szembetőűnő hibája (most nem varrásilag gondolom, bár úgy se kíméljetek), amit bárki észre kell vegyen? Én nem vettem észre, csak a férjem, amikor már kész volt, de azóta amióta tudom mit kell néznem nagyon szúrja a szemem :-(

Monokenya

2009-03-31T21:08:00.007+02:00

Hamar eldőlt, hogy mit is szeretnék megvalósítani, ezért már a rozsdásításhoz is úgy kezdtem. Virágkötős drótokat tekertem az anyagba, dárdaerdőt és pálcika végtagokat remélve.
Öt nap várakozás után az eredményt az első képen láthatjátok, meg voltam elégedve. Ezután több napig morfondíroztam, hogy legyen, hogy jó legyen. Felvetődött, hogy színes nyakbavalókat, vagy pajzsot is teszek a képre, de egyre inkább rabul ejtett a monochrom, ahogy forgattam , próbálgattam az anyagot. Beleszerettem a redőkbe, innét kezdve beindult úgy, hogy eszembe sem jutott fényképezni, pedig....
Szerettem volna kézzel is varrni, de nagyon ellenállt az anyag a tűnek és nekem. Most hagytam magam.
Nem tudtam eldönteni, melyik kép áll közelebb a valósághoz, ezért megkapjátok mindkettőt.

Maszájok

2009-03-31T18:13:00.005+02:00

Nehéz szülés volt... szokták mondani. Annyiból igaz, hogy nehezen találtam ihletet. Anikó által említett oldal végül nekem is segített. Ez a kép jól visszaadja a maszájok magas, vékony alakját, a színes ruhákat. Először azt szerettem volna, ahogy szinte helyből, minden erőlködés nélkül felugranak a magasba, de mégsem azt választottam.
A rozsdásítással is gondban voltam, mivel nem volt elég rozsdás holmim. De azért csak összejött.
Próbálkoztam a rozsdás shiborival is - a blogomban írok róla.
Miután kitaláltam mi legyen, fehér anyagon akrillfestékkel és textilfilccel kifestettem a ruhákat és a testet, miután megszáradt 2oldalas vetexet vasaltam rá. Ezután rávasaltam a rozsdás háttérre -selyemmolinó volt az alap - géppel letűztem a ruhák mintázatát, a hátteret, majd gyöngyöket varrtam a nyakukhoz.

A leghíresebb kenyai - Ildi

2009-03-31T15:32:00.003+02:00

Persze én is vacilláltam, de viszonylag hamar megállapodtam egy kép mellett. Bár tudtam, hogy egyrészt nem az én stílusom (már ha van ilyen egyáltalán), de úgy gondoltam, életemben egyszer muszáj megpróbálkoznom egy portréval.
Sue-tól kértem és kaptam tanácsot, hogy álljak neki. Ő is mondta, hogy kicsiben nem biztos, hogy nyerő a technika, mert elég "csúnyának" hat majd közelről. Mintegy jó kis baleseti sérült a varrásaival:)

Ebből a képből indultam, ami már egy ún. posterize (Photo Editor) módszerrel színben egyszerűsített. Az eredetit nem találom a gépen:(

Csupa saját festésű anyagot használtam. Obama arca a rozsdás festés:) A nagymama ruhája meg kendője a 4 évvel ezelőtti márványozós korszakomban készült. A blogomban említett Mistyfuse-zal kiraktam a puzzle-t egy lepedődarabon. Itt még riasztóbb volt, mint a végleges állapot. Erősen fontolgattam, hogy akkor most hagyom abba.

Aztán kezdődött a tűzés, de nem szendvicsként, hanem csak egy papír stabilizátorral. Miután kész lett, szendvicseltem és csak a kontúrokat tűztem le színtelen cérnával.

Egyetlen helyen csaltam: a szeme körül nagyon világos volt az anyag, így muszáj voltam egy kis barna zsírkrétával megkezelni.

Önkritikusan szemlélve: egy hete kint van a polcomon, tetszik is messziről, de nem látom benne Obamát. Talán a szeme túlságosan lefelé lejt? Nem tudom. Állok bíráim elé....

Kafferbivaly a Tsavo Nemzeti Parkból

2009-03-31T12:36:00.005+02:00

Nagyon tetszettek Elizaniko ihletadó képei. Sokáig tartott, míg meggyőztem magam, hogy ne azok közül varrjak meg egyet. Rengeteg természetfotót néztem végig, aztán egyszer csak rátaláltam erre:

A kafferbivaly Afrika egyetlen tehénszerű emlőse.

Előfordulás: Szahara déli részétől Dél-Afrika északi területéig.

Testtömegük 500-900 kg. Marmagasságuk 100-170 cm.

A hímek jóval nagyobbak a nőstényeknél, akár kétszer akkorák is lehetnek. Jellegzetességük, hogy szarvaik a homlokukon pajzsot alkotnak. Nagyon izmosak és erőteljesek, akár 57 km/h-val is tudnak robogni. Táplálékuk: fűfélék, levelek.

A megvarrása nem okozott gondot. Tulajdonképpen a szokványos dolgot "műveltem":

Először kinyomtattam A4-es méretben a fotót, amiről könnyen le tudtam rajzolni őkelmét.

Alapnak rozsdával festett anyagot használtam, a rátét szintén saját festésű (Colombus-szal). Az alapra történt felvarrás után kicsit még "satíroztam" tűzéssel, majd telepakoltam -fűszálak gyanánt- a kép alsó részét raffiaszálakkal. Beborítottam nylonzacskóval, majd átvarrtam. Utána jött a hőlégfúvó, s leolvasztottam a zacskót. Egy kevéske maradt még rajta itt-ott, de az még jól is jött.

A végén hátlapoztam, kicsit tűztem, majd körbeszegtem ferdepánttal. Íme a végeredmény:

Afrika királynője - ÉVI

2009-03-31T11:52:00.009+02:00

Az ihletadó egy festmény volt (amit később teszek be, mert most nem találom...),
Volt több is, szinte csak ezekre az asszonykákra kattantam. Persze előtte engem is megérintett a maszáj szellő. :)
Viszont azt találtam, hogy az afrikai nők annyira szépek, kecsesek (főleg ezeken a festményeken), hogy
mindig visszatértem ehhez. Kénytelen voltam varrni egyet. :)

A munkáról csak annyit, hogy most nem kísérleteztem (hacsak a rozsdás festést nem vesszük annak, hát az tényleg kísérlet volt és nagy meglepetés, mert olyan penészes volt, mikor kivettem a zacsiból, hogy azt hittem, inkább fekete lesz, mint barna. De az leugrott róla, és alatta ott maradtak a szép rozsdafoltok.)
A jól bevált barátom, a kétoldalas ragasztó segített nekem. Szóval rajzol - átrajzol - felvasal - legózik (anyukát emleget) - felvasal - megtűz - beszeg volt a metód.
Ami előtte zajlott, azt élveztem leginkább, az anyagválogatás. Régóta volt nekem talonban egy-két drágaság (szó szerint), és annyira szerettem őket, hogy szinte alig vágtam le belőlük 5 év alatt. De most ők voltak a legmegfelelőbbek az első képen, ezek halmát láthatjátok.

BEFORE

És ez lett belőle.
(Fázisfotó sajna most nincs, mert nem volt nálam a jó kis fényképező. Az uram dolgozott vele...brühühü)

AFTER

A pofikáját és a karját a textilzsírkrétával és fehér ceruzával színeztem.

ÉS AZ EREDETI- Alkotója Jacques Leconte:

És megtaláltam Stiglinc nevű index-olvtársunk mozaik-hercegnőjét itt. Nézzétek meg, zseniális!

Kenya

2009-03-31T11:26:00.005+02:00

Ó minden teremtés Istene,
Álld meg földünk s nemzetünk.
Az igazság lesz pártfogónk s védelmezőnk,
Egyetértésben élhetünk,
Békében és szabadságban.
Bőség lesz majd közöttünk.

Engedj minket felemelkedni,
Erős és igazságos szívvel.
Támogasd határozott törekvéseinket,
Ragyogó örökségünket,
Erősen fogjuk védeni.

Engedj minket egységben élni,
Közös kötelékben egyesülni,
Építsük nemzetünk együtt,
És Kenya dicsőségét,
Munkánk gyümölcsét,
Minden szívet tölts el köszönettel.

A szamburuk a maszaik rokonai,Kenya középső szavannavidékének nomád pásztorai.
E két pásztor látható a képemen s a rozsdás anyagon olvasható Kenya himnusza szuahéli nyelven.
A hátteret magam festettem textilfestékkel és olajkrétával.Ezt a képet így találtam ki.Ezt a hegyet mindenféleképp rá akartam tenni a képre mert pont az egyenlítőn fekszik.Remélem jól tudom hogy Kenya hegynek hívják.Aztán kellet egy vagy két ember az előtérbe.Azért választottam ezt a kettőt mert a ruhájuk nagyon tetszett.Ez lett a fotótranszfer.Már csak a rozsdás anyagra kellett átmásolnom a himnuszt,felvarrtam a helyére,és az egészet kissé áttűztem.Ja,és a nomád pásztorok mögött azt a fát is én festettem,és úgy hívják hogy kandelábereuforbia,ez is jellegzetes kenyai.

Kenya - Elizanikó - Maszáj nők tánca

2009-03-31T11:25:00.006+02:00

Hihetetlen, hogy mennyire belezúgtam MartinBulinya képeibe. ( Nézzétek meg Ti is ! )

Ezt amikor megláttam, tudtam, hogy meg kell varrnom.

A háttér lett a rozsdás festés. Nagyon élveztem a rozsdázást.

A nők ruhája saját festésű procionos selyem molinó, a karokat, lábakat, fejeket, pedig textilkrétával ( Évitől kaptam a nyáron ) rajzoltam meg. Belevasaltam, és utána jöhetett a tűzés.

A ruhák mintáját kézzel hímeztem meg, a haj gépitűzés.

Ja, és a képen kicsit módosítottam, mert nekem úgy tűnt, mintha a levegőben táncolnának, ezért tettem rá ezt a kézi hímzést is. Több helyen találkoztam már ezzel a magvetésnek hívott kézi kitöltő tűzéssel - hímzéssel, itt volt az ideje, hogy én is kipróbáljam.

Kenya/Zsuzsa

2009-03-31T11:16:00.002+02:00

Sokat olvastam, sok képet megnéztem, aztán bekalkuláltam a képességeim szabta korlátokat, és ez lett az én Kenyám.

Elhatároztam, hogy csinálok fázisfotókat, de elmaradt.

Leírom nagyjából, hogyan készült.

Külön megcsináltam a gyermekét karján tartó nőt, hogy azt csak rá kelljen varrni az elkészült képre oda, ahova illik. /Féltem, hogy a tűhimzés nagyon összehúzza az anyagot, ezért csináltam külön. Meg nem is voltam benne biztos, hogy sikerül./A tógát, vagy minek hívják itt, még külön rávarrtam, igyekeztem jól ráncolni az anyagot.A képnek ez a része tehát 3D-s.

A kép maga a festett anyagaim kombinálásával és egy kis tűhimzéssel készült, plusz egy kis applikáció.

A rozsdásan festett anyag az előtérben látható, random-öltésekkel tűzve.

Jaj, csak essek túl a képfelrakáson, mindig azzal van a gondom.

Kenya Márta néni

2009-03-31T09:01:00.004+02:00

Találtam egy képet, a masszáj ékszereket árusítják rajta, egyszerűen egy kerítésről lógnak a cuccok. Ez való nekem. Nagyon jó szórakozás volt, bár jó sokáig tartott. Itt is az alap a rozsdás festés, de mivel nem bíztam benne, hogy eléggé be fogja fogni, nem fehér, hanem kicsit ekrűbb színű volt festés előtt. Az előtérben nem tojások vannak, hanem a masszájok pajzsai. Itt ott oroszlánbőrrel keretezve. A kép keretezéséér bocs, azóta csináltam másikat, csak nem fotóztam le újra, most meg már a kiállításon van. Lehet választani, hogy melyik a befutó.

Mint mindig, most se volt jkönnyű a helyzet, de most a másik végéről. Sokat akar a szarka...

Kezdem a festéssel. Mivel nem akartam, hogy a rozsda - azaz az alap uralkodjon, úgy akartam festeni a rozsdával, hogy homogén legyen. Ezért lereszeltettem a rozsdát, és így próbálkoztam. Az alapon látszik az eredmény, az nem látszik, hogy a kimosott rozsda és reve eldugaszolta a csap lefolyóját. amikor pedig a szöszt is azzal akartam, naná hogy dobhattam ki az egészet, mert nem lehetett kiszedni belőle a rozsdadarabokat. Így a szösz rozsdásítása két ampulla Ferrlecit injekcióval történt. Az is vas, intravénés felhasználásra. De nem voltam vele megelégedve

ráadásul rengeteg jobbnál jobb kép jött elém.

Ildi - Kenya készülőben

2009-03-18T13:47:00.002+01:00

Tudom, mindig én forszírozom, hogy meséljük el, merre haladunk. Most viszont én szegném meg ezt a szabályt, mert ha megmondom/megmutatom, teljesen lelövöm a meglepetést. Nem biztos, hogy "EZ" csak nekem jut eszembe, tehát végképp nem lenne jó, ha esetleg mást eltántorítanék az eredeti tervétől.
Már készül ... félig kész ... nehéz ... még sose csináltam ilyet...

Argentína összefoglaló

2009-03-16T08:59:00.007+01:00

Az Argentín összefoglaló kicsit megkésve :

B_ildikó

Irén:
Elizanikó:
Évi:

Zsuzsa:
Trudi:

Violini:

Dióhéj:
Ágibó:

Mártamásé:

Márta néni:

Dixike:

Dituka:
Cicvarek:
Ildi:

Az előző 7 fordulóhoz a linkek:

Megnyitó

2009-03-10T18:42:00.003+01:00

Lányok annyian voltunk, hogy fotózni nem is nagyon tudtam a tömegtől, csak mikor már széledtünk széjjel. Annyi dicséretet zsebeltem be, hogy még így tizenötfele szétosztva is sok. De a legfontosabb az volt, hogy Annának is nagyon tetszett.

Kenyai ihletem

2009-03-10T14:13:00.002+01:00

Ezekbe a képekbe szerelmes lettem

Reggeli Spektrum

2009-03-10T10:40:00.002+01:00

Remélem mindnyájunk nevében, akiknek ilyen szép virágjuk nincs.

Lányok abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy reggelente fél hét és hét közt nézem a TV-t. A spektrumon ilyenkor országokat, ill tájegységeket mutatnak be. Már volt Algéria, Portugália, és Thaiföld, melegedett a szivem, mert visszaköszöntek a munkáink.

Ma este nyílik a kiállításunk, benne a kulturaquiltek, remélem a fényképezőgépem nem épp ott akar lemerülni.

Névnap

2009-03-10T08:59:00.003+01:00

Ildikó nap alkalmával mindkét Ildikónak sok minden jót kivánunk.

Ihlet

2009-03-09T13:48:00.002+01:00

Ez meg Violini Naomi Campbellje csak a teáskannát kell a kezébe tenni.

Ezt a rozsdás szinek miatt szeretem

Kenya ihlet

2009-03-08T15:25:00.006+01:00

Ez itt fenn a teleki vulkán légi felvételről, tiszta zöldnek látszik, pedig nem az, lejjebb van egy kép a Rudolf tóról, nagyon más. Kenyáról, miután soha nem jártam ott elsősorban, az olvasmányok jutnak eszembe, az van bőven. Kedvenceim közé tartoznak: Joy Adamson, Széchenyi Zsigmond, Hemingway,az ujabbak: Karen Blixen, C. Hoffmann, K.Gallmann. Közös jellemzőjük, hogy imádták Afrikát, ezen belül Kenyát, szerették szépségével, szörnyűségével, szegénységével együtt.Ami az én ihletem illeti valami olyasmit szeretnék varrni, ami a képeken is van, meg kiegészül az olvasmányokból megismert tájjal. A bőség zavarában vagyok, mert téma az van bőven csak meg kell varrni. Egy un. "tanulmány félét" már varrtam, de nem tudom, hogy ez lesz -e az igazi. Miután én elsősorban állatbarát, és természetbarát vagyok, inkább ezekhez vonzódom.Nagyon szivesen megvarrnám Elzát és kölykeit, vagy a Pettyes szfinx-et, de most állatokat nem lehet, legalábbis igy nem, abban sem vagyok biztos, hogy sikerülne, ezért nálam marad a tájkép, de melyik és hogy az még kérdés. Választék van bőven:

Ez egy maszáj falu, erről is lehetne irni nem keveset, az életmódjukról, szokásaikról,ezekről a kis kunyhókról ahogy élnek. .A maszájok a lakosság 2%-t teszik ki, legnagyob a kikuju népesség, akik nem olyan barátságosak, kedvesek mint a maszájok.

Ez a Nakuru tó a világon itt van a legtöbb flamingó állitólag néha a vizet sem lehet látni tőlük olyan mértékben lepik el a tavat. Ezt megvarrni, kék rózsaszin, zöld, fehér / a szódától / nagyon érdekes lenne.

Ez pedig a Rudolf tó, mostanság Turkana tónak hivják, légi felvétel a szinei csodásak, a rozsdás anyagok ide kivánkoznak.

Ez ugyancsak a Rudolf tó lejjebbről, a Teleki vulkánnal /fennt az első képen légből tiszta zöld, itt meg rozsdaszinű/ ezek a szinek csodái. Nemrégen olvastam egy nagyon szuper utleirást: Borsos Balázs és Móga János Matatuháton Afrikában. Két magyar egyetemista végigjárta a Teleki Samu útját egy az egyben, nagyon élvezetes ahogy leirják utjukat, ha volna elég fantáziám ebből az útleirásból nagyon klassz Kenyát lehetne varrni képek nélkül, de sajna rá vagyok utalva az ihletadó képekre is.

Kenya

2009-02-25T09:45:00.002+01:00

Most, hogy a tizedik országnál tartunk jövök rá, hogy hogy kell a google képeit kinagyítva megnézni, sőt ide feltenni. Azért ez nem semmi ebben a korban.

Ha a googleba nem csak azt írjuk hogy massai hanem hogy massai cow, valami fantasztikus képek jönnek ki. Például

http://www.delightcarvings.com/menu/collection-masai-women.jpg

Kenya - ihlet (Violini)

2009-02-23T15:23:00.004+01:00

Na, ha Irén már előrukkolt a kész művével, gondoltam írok egyet én is az ihletet adó dolgokról.

Amikor elolvastam hogy Kenya, akkor első gondolatom a "beszélő dobok" voltak :-) Jaj, tudom hogy kezdek unalmas lenni, ezért úgy döntöttem, hogy ezt IS megvarrom - magamnak, mert ez közel áll a szívemhez, de lesz egy másik is. A téma kezd körvonalazódni, az biztos, hogy lesz köze a maszájokhoz. De: hogy ne szimpla képeslap legyen, azért lesz benne más is. Khm, ezen még dologoznom kell :-)

A dolgozás jegyében megnéztük szombat este családilag a könyvtárból kölcsönzött Maszájok - az eső harcosai c. filmet. Hát, a képi világ lenyűgöző, ellenben a témával és a gördülékenységgel voltak problémáik. Ráadásul a neten olvasottak alapján a film nem a mai életmódot, hanem valami nagyon régit mutat be, és szerintem van rajta egy adag európai máz.

Viszont abszolút érthetővé vált, miért a maszájkokat tanulmányozták az MBT-cipők kitalálói: olyan egyenesen és szépen járnak, hogy az még az én görbécske tartásomra is hatással volt. Íme egy kép a filmből:

A jövő hétvégén az Afrikai szerető c. film következik, ezúttal szigorúan gyerekek nélkül. Ez az európai és az afrikai kultúra és habitus különbségeit illetve az ebből adódó konfliktusokat mutatja be - az ajánló szerint.

Mégegy kép a maszájokról, ezen énekelnek :-)

Aztán itt egy másik kép, ami számomra minden, ami Afrika. Ez nem logikus, nem tudom megmgyarázni, de szabadság, egzotikum árad belőle, meg nőiesség, és kultúrák keveredése, ahogy a tradicionális ruhájában végigvonul a szavannán egy fém teáskannával a kezében.

Végül még visszatérnék a "beszélő dobokhoz". Ha láttátok az Éretleneket, van benne egy jelenet, amikor a fekete fiú szóbelizik. A súgás ebben az esetben úgy történik, hogy valahonnan a távolból dobokon "kiabálják" neki a tudnivalókat. Csakhogy ott kongákat, a legismertebb és világszerte legelterjedtebb dobkat használják, pedig az igazi beszélő dobok ilyenek:

Róluk majd még márc. 31 után bővebben.

2009-02-22T12:21:00.003+01:00

KENYA_Nakuru felé-városi ruhában

Névnapozás

2009-02-19T11:48:00.001+01:00

Isten éltesse sokáig két stabil tagunkat, Zsuzsát és Dixikét!

San Ignacio Mini - Ildikó

2009-02-18T17:32:00.007+01:00

Köszönöm a türelmet, és a megelőlegezett bizalmat! :-))

Szóval a témáról: jó volt, hogy újra voltak ráhangoló képek, inspiráltak, gondolkodásra késztettek.

Tangó? Semmi "átütő" nem jutott eszembe.

Szarvasmarhák? Elvontan nem ment, realistán nem akartam. Bár a tehenek metángáztermelése és azok ózonlyukra gyakorolt hatása elgondolkodtatott..... :-)))

Tájkép adódott volna jónéhány, itt technológiai nehézségekbe ütköztem - vízesés, gleccserek...

Motoszkált még bennem a kontinens csücske, a Tűzföld hegye, aztán elvetettem.

Ekkor jött elém képek formájában San Ignacio Mini, a hajdanvolt jezsuita misszió, ami még romjaiban is pompás. Azért maradhatott fenn idáig, mert elnéptelenedése után benőtte a dzsungel, így nem hordták szét a köveket. Tudtam, hogy ez az én témám. Ezután már konkrétan róla vadásztam a képeket. Találtam egyet, ami számomra kifejezte azt az érzést, amit ez az épületegyüttes keltett.

Benőtte a gaz, kicsit kopott, mégis átüt rajta a régi pompa, monumentalitás. Számomra benne van az az érzés is, hogy 150 évig innen nem hurcoltak el rabszolgának senkit, békében élhettek, tanulhattak, alkothattak.

Még ha mai szemmel nézve nem volt helyes a régi kultúrájukból kiemelni őket, de akkor, a XVII-XVIII. században ez egyrészt életmentő volt, másrészt felemelkedést jelentett.

(a varrási folyamat tortúrája - meg a varrógép majdnem falhozcsapkodása története a blogomban lesz.....)

A fátyol fellibbentése

2009-02-16T21:17:00.002+01:00

Mártanéni egy órája jóindulatúan rámpirított, hogy hol van már az új ország, hiszen 10 napja "beadtuk" Argentínát.
Először is - szokás szerint - nagyon köszönöm a vizuális élményeket. Nagyon várom már, hogy találkozzunk - talán áprilisban -, hogy élőben is megnézhessük egymás munkáit.
Másodszor - szokás szerint - sokat gondolkodtam a következő országon. A hajrába ketten jutottak be: két olyan ország, amihez hasonló még nem volt. Agyalás-agyalás-agyalás: Afrikának csak az északkeleti csücskét érintettük, és kimaradt az egész ún. fekete kontinens. A nehézséget az jelentette, hogy a fejünkben az egész egy nagy massza, szinte alig látunk különbségeket az egyes országok között.
Így aztán olyat választottam sok olvasás és képnézegetés után, ahol sok olyasmi van, ami máshol nincs.

KENYA

És mi legyen a szigorítás???

Ad.1 Kérem, mellőzzük az alant látható, képeslapra illő afrikai naplemente fával, elefánttal, zsiráffal stb. csendéletet.

Ad. 2. Bár már ismertem a technikát, Évi most újra felkeltette érdeklődésemet a rozsdával festés iránt. Ezért a második kikötés, hogy legyen benne valamennyi rozsdával festett anyag. Évi blogjában ott a link az elkészítéshez, de azért röviden ideírom.
1. Vegyél fel gumikesztyűt. Pamut vagy selyem anyagot fele ecet-fele víz folyadékban áztass meg, majd tegyél rá, bele, mellé stb. valamilyen rozsdás vasdarabot.
2. Lazán csomagold be nylonnal, hogy megőrizze a nedvességet, de némi levegőt azért kapjon. Ha száradni látszik, spricceld be ecetes vízzel.
3. 3-4-5 nap után (attól függően, hogy milyen sötét árnyalatot akarsz) az anyagot mosd át enyhén sós vízben (1 literhez egy tk. só).

Határidő: 2009. március 31.

Virágok virága - Irén

2009-02-11T13:05:00.002+01:00

Nem tehetek ellene, amikor jön egy-egy nemzet, sok más mellett a művészetük is eszembe jut…- a hajdani és a mostani is- tekintet nélkül a műfajra. Most is ez esett meg velem. Az Eduardo Catalano argentín építész, képzőművész által tervezetett, mobil műalkotást vittem textilre. Floralis Generalis. Nincs ilyen virág. És mégis van…Mert a Virágok esszenciája. A szirmok nappal nyitott és éjjel zárt alakban láthatóak a nap 24 órájában. A 18 tonnás, 23 m magas acélvirág minden éjjel vörös fényben pompázik. Az éjjeli zárt forma alól csak négy ünnepi alkalom kivétel, ekkor a szirmok tárva várják az éjt, s a csodára vágyókat: május 25. – az 1810-es forradalmuk évfordulója, a tavasz köszöntése, szeptember 20-án, valamint a karácsony és a szilveszter napjai, december 24. és 31.
Munkámat fotó alapján, sablon készítésével, vliesofix-es gépi applikációval kezdtem a saját magam által batikolt pamutvászon anyagok használatával. A félig kész tájképet akrillal festettem, s géppel tűztem készre. Sajnos a 43. fotó sem hozta vissza a kész kép színeit… Szeretem!

(Bocsánat, de tegnap du. 5-kor, amikor épp elkeztem bemásolni Irén képét, totálisan meghalt a számítógépem. Az iskolában meg most jutottam egy kis időhöz.)

Kultúraquiltek - Argentina - foci folytatás

2009-02-09T18:51:00.004+01:00

Készítettem újabb képeket. Sajnos ezek sem adják vissza az eredeti színeket.

Lefotóztam a textilt is, amiből ki kellett küszöbölnöm a sok-sok napot, hogy az A/4-re jutó naplementék száma ne legyen több, mint egy:

No ezen már majdnem valósághűek a színek.

Meghalt a gépem....

2009-02-09T13:21:00.003+01:00

így újabb tetemes csúszást kell elviselnem.

A múlt héten sok táskára volt megrendelésem, és a dísztűzéseknél kezdett erőteljesen öltéseket kihagyni a Sárkány. A megrendelő volt kénytelen az utolsó símításokat elvégezni a 7 táskán, az utolsó kettő el se készült.... Két óránként pucoltam, szétszedtem, tűt, cérnát, talpat cseréltem, de nem változtatott semmin.

A hétvégén végre kitaláltam, megterveztem, lerajzoltam a MŰvemet. Ma gyerekmentesen nekiálltam, és a trapuntós szabad gépinél nem hajlandó egy szálat se felhozni.... az egyenes úgy-ahogy megy neki.... de nekem most az nem jó... úgy tűnik, a vastagot kifejezetten nem szereti...

Holnap talán fel tudom juttatni Pestre a szakszervízbe.

......itt most kitöröltem egy jó adag szitkozódást, morgást és társait......

Bocsi lányok! :-(((((

Argentina - Elizaniko

2009-02-08T22:48:00.004+01:00

Az első gondolatom a foci és az új fajta Dakar volt az országgal kapcsolatban. Azután ezt elhessegettem, és hetekig az argentin marha volt tervbe véve. Még pénteken is azt akartam megvarrni. De annyira snassznak gondoltam, hogy varrok egy mezőt, és rá 1-2 marhát.

Így hát visszakanyarodtam a kezdetekhez, és a fociban állapodtam meg. Egy csapat focizó kisgyereket varrtam. Úgy tudom, úton útfélen fociznak a kis kölykök, abban reménykedve, hogy ők is olyan karriert fognak bejutni, mint hajdan Maradona.

Ez nagyon sötét fotó lett, de már nagyon késő van. Holnap fotózok még, de már égett a fülem amiért így elcsúsztam az időponttal.

Milonga - Argentina - Évi

2009-02-08T17:39:00.004+01:00

Hiába nézegettem rengeteg képet mindenfelé, mindig az argentín tangóhoz sikerült visszakanyarodnom. Na, és akkor még ebben a kategóriában is megsasoltam számtalan jobbnál jobb fotót. Szinte az utolsó pillanatban találtam rá a munkám eredetijére, és annyira rendben volt minden szempontból, hogy kénytelen voltam valahogy összehozni. :)

Pont mgfelelt a célnak, hiszen mindenképp ábrázolni akartam a szenvedélyt, de mellette a légiességet, a játékosságot, a kacérságot, szóval mindent, amit a tangó egyik fajtája a milonga takar. (A milongáról ejtek majd holnap egy nagyobbacska ömlengést a blogomon, akkor linkelek is.)

Ez a kép annyival volt több ezeknél, hogy a kedvenc műfajomban, az art deco (art novo) stílusában festődött. Na, sejthetitek, mekkora öröm-bódottág volt ez nekem. :)))

Persze, mivel minikivitelben sikerült rátalálni, meg kellett rajzolnom A4-ben.

Aztán a kétoldalas ragasztóra kimásoltam a nagyobb elemeket, felragasztottam a megfelelő fekete, piros és fehér anyagra, majd kivágtam.

Mivel persze a papír felől rajzoltam fel a rag.-ra, minden a tükörképe lett. Ezt már előre átláttam, de időhiány miatt nem csináltam meg a szkennel-megfordít-kinyomtat procedúrát, abban maradtam magammal, hogy jó lesz a tükörkép is.

Ezért mindenki megfordult:

Aztán jött a legózás, ragasztgatás. Az alant látható állapot a péntek esti.

Ekkor tartottam ott, hogy a családtagjaimnak egyértelműen tetszett, és nekem is, tehát, ha tovább megyek, vagy sikerül megcsinálnom és nagyon klassz lesz, vagy mellényúlok valamivel, és menthetetlenné válik. Úgyhogy ezen a pontot betojtam. Mindez ma délutánig tartott, amikor nem húzhattam tovább az időt, nekiálltam.

Ügyes húzásnak találom, hogy a tűzéshez egy olyan öltésfajtát választottam, aminél kétszer ölt ugyanoda a gép, ezért vastagabbnak tűnik, szinte olyan, mint egy himzőcérna. Mindenképp ezt a hatást szerettem volna erősíteni, hogy vonalasan kontúrozom, és nem teljesen a szélén. Az uram meg is jegyezte, hogy ettől olyan rajzfilmes lett, ami neki nagyon bejött. :)
Az a helyzet, hogy nekem is. ;)))

Na, szóval ez történt. Tudom, hogy nem mentség, hogy szerdán tudtam meg a végdátumot, mert végig 15-re terveztem. És ahogy ez lenni szokott, folyamatosan dolgoztam (szerdát kivéve) a beteg kolléganőm helyett. És még ezután jött a tétovázás.

Kezek Barlangja - Cueva de las Manos

2009-02-08T15:08:00.007+01:00

Átnéztem rengeteg képet, főleg a természeti képek tetszettek, a gleccserek és az Iguazo vízesés. Végül megtaláltam azt ami leginkább megfogott: egy kultúra utolsó nyomai Patagóniában, a tehuelcsék ősi kézjegyeiket is otthagyták az argentinai pampa egy mély szurdokában, ahol több száz tenyérlenyomat található a sziklafalakon. Kezek Barlangjának nevezik ezt a helyet.A Wikipédia szerint: Cueva de las Manos (magyarul A kezek barlangja) egy barlang Argentína Santa Cruz tarományában, 163 km-re délre Perito Morenótól, a Francisco P. Moreno Nemzeti Parkban.A barlang a Pinturas folyó völgyében található, Patagónia egy elszigetelt vidékén. Híressé a benne található barlangrajzok, barlangfestmények tették, amelyek legtöbbje kezet ábrázol, a hely innen kapta nevét. A művészek a vidéken már 9000 évvel ezelőtt élő őslakosok voltak, talán a tehuelche indiánok elődei. A festékek összetétele ásványi eredetű, ezért a festmények korát a festéshez használt, csontból készült csövek maradványainak vizsgálatával állapították meg. A csontcsövek segítségével fújták a festéket a falra tapasztott kéz köré.A barlang 24 m mély, bejárata 15 m széles és kezdetben 10 m magas.A kezek legnagyobb része bal kéz, s ez azt sugallja, hogy festők jobb kezükben tartották a festékes csövet. A kezek mérete egy 13 éves fiúéra hasonlít, de figyelembe véve azt, hogy a testméret abban az időben kisebb volt, néhány évvel idősebbek lehettek a művészek, s valószínűleg a férfikorba lépésüket örökítették meg azáltal, hogy kéznyomatukat ott hagyták a megszentelt barlang falain.A National Geographic szerint a tehuelcséket a 19. sz. végén lelőtték, megmérgezték vagy elűzték őket, hogy birkalegelőnek használhassák a földjeiket.

Hogyan készült a quiltem?
Ha eredeti méretben készült volna, akkor könnyebb dolgom lett volna, mivel csak körbefújtam volna festékkel a kezem, vagy valaki másét. Így mivel ilyen kis mérettel volt dolgom, először rajzoltam többféle kézformát papírra és kivágtam.
Ezeket híg akrillfestékkel bekentem (gumikesztyűben, mert így is alig tudtam lemosni) és rányomtam a festett vékony molinóra. Ezeket a vékony molinós festéseimet ilyenkor nagyon szeretem, amikor sziklát vagy falakat szeretnék ábrázolni, mivel a gyűrődések, amiket festés után rögtön nem vasaltam ki, most pont jól jöttek.
Ezután a kézfejeket visszaillesztettem a nyomtatás fölé és olajpasztellel besatíroztam, amit ujjal szétkentem a molinón a kezek körül.
Ezzel egy darabig eljátszogattam, majd amikor már jónak találtam, fekete olajpasztellel pár vonalat "húztam" sziklarapedések gyanánt. A tűzést is ezek mentén oldottam meg, a kezek körül nem tűztem, hogy valósághűbb legyen. Nem törekedtem arra, hogy pont egy u.olyan részletet adjak vissza, mint a kép, csak arra, hogy a hatás legyen olyan, mintha a barlang egyik falát látnám. Még szórtam rá egy kis bronzos csillámport a repedésekhez is, a kép nem nagyon adja vissza.
(Zárójelben jegyzem meg, kicsit elbambultam, valamiért a 9-e rögzült nálam, mint határidő.)

Zsuzsa Argentínája bővebben

2009-02-06T23:29:00.002+01:00

Mi is lenne, ha egyszer úgy, mint bárki más,pitty-putty felraknám a képemet, sőt szöveget is írnék hozzá:)Ne tudjátok meg, mit vacakoltam , a szövegtől már el is ment a kedvem.De most kötelességemnek érzem, hogy a munkamenetről írjak valamit. A téma, ugyebár látszik:La Boca, tangó...
Felforgattam a festett anyagos polcomat , kiválasztottam azokat a színeket, amiket használni fogok. Meg újra kiválasztottam, meg újra...
A bal szélén kezdtem, és folyamatosan haladtam jobbra, papírravarrásos módszerrel, csak nem papírt, hanem textilt használtam alapnak.A felső sort, az oszlopos házakat így varázsoltam fel. Az aljukat eldolgozatlanul hagytam. Ezt eltakarta a rakott kőfalhoz használt anyag, és az ezt folytató alacsonyabb házsor.Ennek a sornak az eldolgozatlan alját az utcakőhöz használt anyag rávarrásával takartam. Ez volt a "papírravarrás" utolső mozzanata.
Aztán rengeteget tűztem. Meg ablakokkal tagoltam az egyszínű falfelületeket.Az a kék pad is megtetszett valahol, azt is akartam rá.
Az eredeti tervben nem szerepelt a tangózó pár, de aztán mégis lett rajta.A neten találtam a fotót, kinyomtattam világos anyagra/begyűrődött a nyomtatóba, azt hittem, vége , de kigyógyult nagynehezen/Lényeg, hogy a nyomtató túlélte, de a kép nem valami jól sikerült.Ezért gondoltam, hogy hagyok rajta egy kis világos kontúrt, hátha úgy jobban látszik, mit akar ábrázolni.És, hát rávarrtam a majdnem kész munkára.
Ja, és a tűzés előtt vatelineztem, úgy jobb tűzni.Ebben nincs szürke merevítő bélés.A hátlapot ragasztósprével rögzítettem, és végre szeghettem...

Zsuzsa Argentínája

2009-02-06T22:57:00.000+01:00

Én ezt követtem el Argentína kapcsán. És remélem, jó fog állni. Megint vacakolok vagy egy órája az elforgatás miatt. Na...

Homage á Piazzola (Violini)

2009-02-06T21:45:00.004+01:00

Ha Argentína, akkor elsősorban tangó, és ha tangó, akkor nekem Piazzola.
Piazzolával egy koncertünk kapcsán ismerkedtem meg évekkel ezelőtt - szerelem első hallásra. Igazi, eredeti argentín karmesterrel és bandoneon játékossal dolgoztunk (nem is volt elég durva és szenvedélyes nekik a társaság :-)
A bandoneon a mi tangóharmonikánkhoz hasonló jellegzetes argentín hangszer, ír közvetítéssel került Dél-Amerikába. A különbség annyi, hogy kisebb, és jobban szét lehet húzni, valamint nincsenek billentyűk rajta, hanem csak gombok mindkét oldalon, de az jó sok. Ha ízelítőt szeretnétek kapni milyen nehéz ezen a hangszeren játszani, illetve hogy milyen modern de mégis fülbemászó, mennyire erős és szenvedélyes ez a zene, IDE felraktam két videót.
Piazzola (1921-1992) egy érdekes figura. Argentínában született, de New Yorkban nőtt fel, itt tanult zenélni is. Érdekes adalék, hogy zongoratanára magyar volt (Wilda Béla). 16 évesen került vissza szülőhazájába. Több hangszeren is játszott, de főként bandoneonon muzsikált különféle tangózenekarokban. Közben zenét kezdett szerezni, érdekelte a kortárs zene. Sokféle komolyzenei műfajban komponált, közel 1000 műve maradt ránk, de érdekes módon (?) a legnépszerűbbek a komoly és könnyedebb műfaj határán mozgó darabjai. Életművével a komolyzene részévé tette a tangót és a bandoneont. Ebben meghatározó szerepe volt Gidon Kremernek (hegedűművész) , aki felfedezte a koncerttermek számára ezeket a darabokat.

A kollázson a készítés menete:

1.vászonra nyomtattam a fotó szükséges részleteit (ezzel szenvedtem a legtöbbet, mindenáron zöld vízihulla színe volt szegénynek. Ám miután a lányom azt mondta, hogy ez horror, erről senkinek nem fog eszébe jutni hogy ez a pacák valaha élt, addig bogarásztam a beállításokat, amíg találtam egy csak fekete tintával dolgozó opciót, és így jó lett). Alaposan kikeményített vászonból harmonikát hajtogattam vasalóval, éleire fekete textilkréta, széthajtogat, belevasal, méretre szab, újból harmonikát vasal.

2.az eredeti ihletadó kép

3.kijelöltem az A4-es méretet, a papírképből kivágott alakot körberajzoltam.

4.ragasztós vetex-szel helyére került a feje és a kezei, körbevarrtam, aztán megtűztem és ráhímeztem a szöveget. Végül felvarrtam a harmonikát, ilyen lett:

Amivel nagyon elégedetlen vagyok, az a széle. Mindenáron összehúzta a cikcakk az anyagot, így elnyelt 2-2 millimétert minden oldalból, ráadásul kicsit hullámos is. Ennek mondjuk értem az okát, ritkább cikcakkot kellett volna választanom :-/

La Boca

2009-02-06T21:24:00.003+01:00

Buenos Aires La Boca. Vissza-visszahúzott, igaz el se nagyon tántorodtam. Nem is tudom Hundertwasseren és Gaudin kívül van-e még olyan, ami ekkora hatással volt rám.
Az élénk színek, a bádog, a deszkák, az a hányavetiség, ahogyan a házak egymásmelletiségében még véletlenül sincs rendszer. Megfér egymás mellett a kicsorbult kövekkel kirakott lábazat, a rikító színűre mázolt kovácsoltvas erkélykorlát, a hirtelenkék kandeláber és szőrös-szálkájú apácarács. Lenyűgözött na.
Nem sokat tudtam meg a negyed történetéről, igaz főként képeket kerestem. Annyit sikerült megtudnom, hogy a gyarmati korban nőttek ki a földből az épületek, igaz együtt emlegetik a San Telmo negyeddel, néhol úgy írják munkásnegyed, máshol úgy, hogy a San Telmo negyedben művészek élnek, a La Boca pedig a tango igazi bölcsője.
Mivel én magam sem tudtam a turistacsalogató leírásokból kihámozni, mi a valóság, nem akarok ködös kockákból valamit összerakosgatni, ígérem, ha biztosnak tűnő információt találok, megosztom. Habár lehet, hogy valaki szorgalmasabb volt nálam, ne fogja vissza magát :-)

Ja igen, a képről néhány szó: úgy döntöttem most nem a molinót használom, rendszeresen és kitartóan, fillérekért turkált, használt hófehér lepedőim foszlányait festettem, kevés próbálkozás után sikerült is olyan színűre, amivel elégedett voltam. Nem akartam pontosan ugyanolyan épületeket, meg egyáltalán épületeket sem, egymásba érő falrészleteket inkább, különböző anyagokkal. Így került rá a kovácsoltvas, ami sárgára festett kenderkötél, a piros apácarács fal kék zsalugáteres ablakokkal, sárga házfal boltívvel és zöld deszkafalrészlet. A zöld festett anyagra ceruzával előrajzoltam némi faerezetet, sötét és világosabb zöld cérnákkal meghímeztem hevenyészetten (úgyis szálkás hatás a cél gondoltam), aztán felvarrtam cikk-cakk öltéssel az egészet a jó öreg szürke alapra.

Tangó

2009-02-06T20:21:00.006+01:00

Sokáig küzdöttem a tangó ellen, de újra és újra visszatértem hozzá. Annál is inkább, mert rátaláltam erre a képre. Nagyon megtetszett. Volt még ott ahol ez, több másik is, ugyanezzel a témával. Misha Lenn alkotása.

Először a képet kinyomtattam, majd felnagyíttattam, hogy kitöltse az A4-es lapot. Következő lépésként sniccerrel kimetszettem egy erős műanyagfóliából a sötét részeket.

Alapnak fekete anyagot választottam, melyre a sablon segítségével vittem fel Xpandaprintet. Megvártam, míg megszárad, majd hőlégfúvóval megpróbáltam felpúposítani. Rá kellett viszont jönnöm, hogy nagyon szűken mértem a kencét. Esze ágában sem volt feljönni. Először arra gondoltam, hogy átfestem még egyszer, de aztán minél tovább nézegettem, annál jobban tetszett laposan. Végül úgy hagytam.

Mártamásétól kapott színátmenetes organzát összegyűrögetve, ragasztófátyol segítségével rávasaltam kendőnek.

Következő lépésként körbevarrtam a sziluettet fekete cérnával. A kendőt átlátszó cérnával varrtam át.

A hátteret szabad gépi tűzéssel töltöttem ki. Itt variálni akartam egy kicsit. Először a lábak körüli részt másféle kacskaringókkal akartam varrni, mint a felső részen, de nem tetszett, így kifejtettem.

Utolsó lépésként körbeszegtem narancsszínű cérnával. Erősen gondolkodtam, hogy ferdepántozom, de egyelőre nem találtam rá a megfelelő színűre.

Íme a végeredmény.

Los Glacerios

2009-02-06T19:29:00.002+01:00

Lányok, belőlem most csak ennyi tellett. Ötletem sok volt, de mind olyan, hogy vagy meghaladta a képességeimet az előállítása, vagy az egész Dél-Amerikára passzolt volna, aztán szűkült a kör, és szorított az idő, és maradtam annél a gleccsernél, amire Ildi hívta fel a figyelmem. Lehet, hogy ebből csak az ismeri fel, aki már járt arra. A valóságban sokkal élénkebb, de nem tudtam kivárni, hogy süssön a nap, és egy jobb képet csináljak. Szóval bocs. Nyavalygás majd a blogomon.

Egy ének José Hernandez Martin Fierroról

2009-02-06T18:45:00.003+01:00

Fészkében él a sas,
őserdőben a tigris,
barlangjában a róka,
csak a gaucho bolyong
amerre változó
végzete sodorja.
Mert:
övé minden tömlöc,
minden rács és börtön,
az ő szája soha nem mondhat igazat,
még ha túl sok igazsága van is,
mert a szegény ember igazsága olyan,
mint valami repedt, fából készült harang.

Akkor találtam, amikor keresgéltem a neten a gauchók után kutatva - s ha már Mártamásé is ezt a témát ragadta meg, akkor úgy gondoltam közzéteszem, remélem nem bánjátok. :-)

Martin Fierro az utolsó gauchó

2009-02-06T17:27:00.007+01:00

José Hernádez (1834-1886) birtokosfiú volt, de mindig is szimpatizált a gauchó életmóddal, szerette a pampát, változatos élete során gyakran osztozott önszántából sorsukban. Újságot ír politizál, katonáskodik, a polgárháborús időkben, emiatt menekülni kénytelen az országból. Visszatérése után írja meg a Martin Fierrót, a nagy gauchó poémát, amit ismernek, szeretnek, tankönyvi anyag lett.
" MF nem egy ember, hanem egy osztály, egy fajta , egy egész nép életének a tükre, az argentín élet egy korszaka."
Kicsit talán olyan mint nekünk a János vitéz.

Ennyit a miértről.

A hogyan először úgy indult, hogy a mű címlapját átkontúrozva, kivarrom száröltéssel, majd körítek hozzá egy kis pampát. A bajok már itt kezdődtek ugyanis harmadszorra sem sikerült nyomot hagyni az anyagon, különbözó technikákat alkalmazva. Ekkor elővettem egy békebeli indigót és nosza. Ezután viszont már elvetettem a hímzős ötletet, inkább kifestettem metal textilfestékkel. Az csak fűszerezte a dolgot, hogy a megvagdalt legkissebb ecsetem is soknak bizonyult és leginkább fogvájóval ( :-)) ) dolgoztam. Az eredmény némiképp alulmúlta elképzeléseimet. Ezután jött a pampásítás, mint a kép mutatja, kissé elkalkuláltam a lyukat, ennek lett következménye a darabolás. Mivel szerettem volna, ha kissé laposabb is lett volna, ezért az Angelinát egyenesen rávasaltam. Ezután tűztem először kissé az alapot, majd rá a pampát.
Lehet, hogy mégegyszer megcsinálom.
Ennyit tudok mentségemre felhozni.

Pingvinélet

2009-02-06T12:52:00.003+01:00

Képem a Magellán pingvinek egy kis csoportjáról szól. Ezek a pingvinek Argentina patagóniai részén élnek, A Valdes félszigeten, Punta Tombo-nál. A túraútvonalak tervezésénél, állitólag kihagyhatatlan. Sok pingvines képet láttam, igy ezt elhiszem.Nevüket Ferdinánd Magellánról kapták, aki erre a földrészre érvén, először őket látta meg.Párválasztásukról, már korábban irtam, a kavicsdobálós párválasztás teljesen lenyűgözött azért maradtam végül is ennél a témánál.Mikor kiválasztották egymást, elvonulnak fészket rakni,bokros, kavicsos, füves helyre, ahol fölbevájt lyukakban, üregekben költenek.Sokat gondolkodtam, hogy a pingvinélet hozzátartozik-e egy ország kultúrájához, de meglepően sokat olvastam róluk a neten és könyvben is, szinte minden az országról szóló leirás emliti ezeket a csodálatos kis állatokat, és nem láttam olyan túrakinálatot, ahol nem szerepel ezeknek a pingvintelepeknek a meglátogatása, ezért döntöttem igy, hogy ez lesz az én argentin quiltem.Volt más próbálkozásom is erről a blogomba irok, és felteszem a képeket is.