2008. szeptember 1., hétfő

Az én pápuám




Leragadtam a festett maszkoknál. Így azt varrtam. Sajnos most nem tudom megmutatni az ihletadó képet, mert a számítógépem sztrájkol és kölcsöngéppel szerencsétlenkedek.
A kivitelezés tulajdonképpen roppant egyszerű volt. A lányommal megrajzoltattam a képet, majd annak alapján kétoldalú ragasztós papírra másoltam az egészet. Utána annak segítségével felragasztgattam az alapra a textildarabkákat.
Amikor ezzel megvoltam, következett a varrás. Jó kis aprólékos munka volt. Azonkívül nagyon figyelnem kellett, mert -mivel a ragasztós papír következtében az egész a szokásosnál keményebb volt- a tű helye bontásnál nagyon meglátszott volna.
Amikor minden darabkát felvarrtam, tűztem. Oda, ahova kívánta a minta.
Következő lépésként béleltem vlies-zel, táskamerevítővel, végül még egy kis tűzés, hogy plasztikusabb legyen.
Na itt egy kis holtpont következett. Ránéztem és valami nagyon nem stimmelt vele. Hamar rájöttem, hogy vak szegény. Gyorsan előszedtem a textilkrétát, s látóvá varázsoltam. Ezért egy kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, de talán megbocsátható a dolog, mert varrással nem tudtam volna ezt elérni.


5 megjegyzés:

36évi írta...

Nahát, ez is egy másfajta maszk.
Ebből is látszik, hogy milyen rengetegféle nép lakja, nincs két egyforma törzsi maszk.

Tetszik, a haja különösen.
A fura az, hogy nekem valahogy nem ágibós.
(mondom én, akinek aztán tényleg nincs stílusa) :)))

A kréta egy áldás. És főleg nem tiltott szer.

Zsuzsuci írta...

Úgy könnyű klasszat alkotni, ha a lányod is segít!:)

Mártamásé írta...

A színei kicsit riasztanak, de a kivitelezés nagyon tuti.

dióhéj írta...

Jé, nekem nem pápuás ez a maszk, de tényleg sokféle maszkjuk van. Szép, olyan jó kinagyítva, látszik milyen precízen és gondosan van varrva.

Polyák Ildikó írta...

Nekem inkább olyan elhízott afrikai jellege van, de hát nagy az isten állatkerje.