Buenos Aires La Boca. Vissza-visszahúzott, igaz el se nagyon tántorodtam. Nem is tudom Hundertwasseren és Gaudin kívül van-e még olyan, ami ekkora hatással volt rám.
Az élénk színek, a bádog, a deszkák, az a hányavetiség, ahogyan a házak egymásmelletiségében még véletlenül sincs rendszer. Megfér egymás mellett a kicsorbult kövekkel kirakott lábazat, a rikító színűre mázolt kovácsoltvas erkélykorlát, a hirtelenkék kandeláber és szőrös-szálkájú apácarács. Lenyűgözött na.
Nem sokat tudtam meg a negyed történetéről, igaz főként képeket kerestem. Annyit sikerült megtudnom, hogy a gyarmati korban nőttek ki a földből az épületek, igaz együtt emlegetik a San Telmo negyeddel, néhol úgy írják munkásnegyed, máshol úgy, hogy a San Telmo negyedben művészek élnek, a La Boca pedig a tango igazi bölcsője.
Mivel én magam sem tudtam a turistacsalogató leírásokból kihámozni, mi a valóság, nem akarok ködös kockákból valamit összerakosgatni, ígérem, ha biztosnak tűnő információt találok, megosztom. Habár lehet, hogy valaki szorgalmasabb volt nálam, ne fogja vissza magát :-)
Ja igen, a képről néhány szó: úgy döntöttem most nem a molinót használom, rendszeresen és kitartóan, fillérekért turkált, használt hófehér lepedőim foszlányait festettem, kevés próbálkozás után sikerült is olyan színűre, amivel elégedett voltam. Nem akartam pontosan ugyanolyan épületeket, meg egyáltalán épületeket sem, egymásba érő falrészleteket inkább, különböző anyagokkal. Így került rá a kovácsoltvas, ami sárgára festett kenderkötél, a piros apácarács fal kék zsalugáteres ablakokkal, sárga házfal boltívvel és zöld deszkafalrészlet. A zöld festett anyagra ceruzával előrajzoltam némi faerezetet, sötét és világosabb zöld cérnákkal meghímeztem hevenyészetten (úgyis szálkás hatás a cél gondoltam), aztán felvarrtam cikk-cakk öltéssel az egészet a jó öreg szürke alapra.
14 megjegyzés:
jesszum pepi,mit hallok! Jól értem,ti táskamerevítőre varrjátok rá a képeket? ez megmagyarázná a szél körüli bénázásom (hú, most reménykedek :-)
ijedtemben majd elfelejtettem,hogy lenyűgözőek a színek! örülök,hogy valaki megvarrta a La Bocát!
Én arra igen, de írtam ezt már korábban is, nem titkoltam :-)
nemhogy csak a széleknek, de az egésznek ad egy tartást, vatelint nem is szoktam tenni ezekbe, túl kicsik hozzá szerintem.
Nem ismerek magamra, hogy most a képből nem ismertem egyből Rád.
Nagyon megtaláltad a színt is.
Mikor még nem találtam rá a tűzszertartásra én is valami ilyesmit akartam varrni.De hogy nem lett volna ilyen jó az biztos
Mártamásé, mékszéphogy nem ismersz rám, nem is én vagyok a képen :-)
Azt a pinkes-türkiszes mindenit! És végre nem egy tűfestés:)
Hát az én tegnap éjszaka írt megjegyzésem hova lett???Nem írom le újra olyan cizelláltan, csak a lényeget, hogy nagyon jó.
Így jár, aki későn ébred... már minden gondolatom írva vagyon...
No de Ildi, ez már a valahányadik, amire ezt írod, hogy végre nem tűfestés :-)
Szóval totál tűfestés még csak egy vót, a többibe meg valamennyi.
Nagyon klassz! Annyira jól szerkesztett, és harmonikus, hogy baromira irigykedek. :)))
A táskamerevítő nekem is nagy barátom... ;)
Ó, megleptél. Ez nem gondoltam volna, hogy a tied. Nem mintha nem tetszene, hanem valahogy ezt a színvilágot nem társítottam hozzád.
Szép munka, tetszik.
Aki ezt látja,vidámabb lesz. Én biztosan! Bátor és biztosnak tűnő színhasználat! Tudtad előre, hogy mik lesznek a színek, vagy sokat agyaltál?
Izgalmas lett!! Irén
Natessék. Anikó, pedig Kubánál is ilyen színeset varrtam :-)
Irén, nem agyaltam sokat, hiszen a színek adottak voltak, azt tudtam, hogy egy kicsit élénkebbre akarom, és hát elsőre nem igazán sikerültek, túl sötétek lettek, de semmedig nem tart néhány zsebkendőnyi anyagot befesteni, kivasalni és egymáshoz passzítani, hogy úgy mutatnak-e, mint a fejemben :-)
Megjegyzés küldése