Lányok, belőlem most csak ennyi tellett. Ötletem sok volt, de mind olyan, hogy vagy meghaladta a képességeimet az előállítása, vagy az egész Dél-Amerikára passzolt volna, aztán szűkült a kör, és szorított az idő, és maradtam annél a gleccsernél, amire Ildi hívta fel a figyelmem. Lehet, hogy ebből csak az ismeri fel, aki már járt arra. A valóságban sokkal élénkebb, de nem tudtam kivárni, hogy süssön a nap, és egy jobb képet csináljak. Szóval bocs. Nyavalygás majd a blogomon.
10 megjegyzés:
Engem is lenyűgöztek ezek a képek,de az én képességeimet meghaladta volna a kivitelezés.Nekem tetszik.
Ne mondjad, hogy csak ilyen tellett tőled, mert a gleccsert nagyon nehéz megcsinálni szerintem, és ez nem rossz, mert láttam olyan képet is ahol volt ilyen csillogás, sokat számit a természetben, fotózásnál is, hogy milyen a megvilágitás.Talán egy kicsit több fehér selyem kellett volna, de igy sem rossz.
Kicsit más mint amiket eddig csináltál, de mégis Márta nénis. Nekem tetszik.
Ne szerénykedj, Márta néni, ez nagyon jó!!!
Egyre jobban tetszik.Minél tovább nézem.Ez a technika nagyon jól illik a jégtömbökhöz.
mindig elképedek a selyemből kihozható titokzatosságon
Hát, igen. A "Márta és a selyem" dráma újabb felvonása. Gondolom, élőben még sokkal jobban átjön a fénye, csillogása.
Igaz más, mint amit eddig varrtál, de miért ne lehetne az? "Átjön a gleccser" nagysága.
Tényleg nem a megszokott Márta-stílus... viszont ez meg a régi, jó Selymes Márta-stílus. :)
Megdöbbentesz, hogy milyen plasztikussá tudod tenni a dolgokat. Nagyon klassz.
Ragyogó, mint a selyem...,Irén
Megjegyzés küldése