Milonga - Argentina - Évi

Hiába nézegettem rengeteg képet mindenfelé, mindig az argentín tangóhoz sikerült visszakanyarodnom. Na, és akkor még ebben a kategóriában is megsasoltam számtalan jobbnál jobb fotót. Szinte az utolsó pillanatban találtam rá a munkám eredetijére, és annyira rendben volt minden szempontból, hogy kénytelen voltam valahogy összehozni. :)

Pont mgfelelt a célnak, hiszen mindenképp ábrázolni akartam a szenvedélyt, de mellette a légiességet, a játékosságot, a kacérságot, szóval mindent, amit a tangó egyik fajtája a milonga takar. (A milongáról ejtek majd holnap egy nagyobbacska ömlengést a blogomon, akkor linkelek is.)

Ez a kép annyival volt több ezeknél, hogy a kedvenc műfajomban, az art deco (art novo) stílusában festődött. Na, sejthetitek, mekkora öröm-bódottág volt ez nekem. :)))

Persze, mivel minikivitelben sikerült rátalálni, meg kellett rajzolnom A4-ben.

Aztán a kétoldalas ragasztóra kimásoltam a nagyobb elemeket, felragasztottam a megfelelő fekete, piros és fehér anyagra, majd kivágtam.

Mivel persze a papír felől rajzoltam fel a rag.-ra, minden a tükörképe lett. Ezt már előre átláttam, de időhiány miatt nem csináltam meg a szkennel-megfordít-kinyomtat procedúrát, abban maradtam magammal, hogy jó lesz a tükörkép is.

Ezért mindenki megfordult:

Aztán jött a legózás, ragasztgatás. Az alant látható állapot a péntek esti.

Ekkor tartottam ott, hogy a családtagjaimnak egyértelműen tetszett, és nekem is, tehát, ha tovább megyek, vagy sikerül megcsinálnom és nagyon klassz lesz, vagy mellényúlok valamivel, és menthetetlenné válik. Úgyhogy ezen a pontot betojtam. Mindez ma délutánig tartott, amikor nem húzhattam tovább az időt, nekiálltam.

Ügyes húzásnak találom, hogy a tűzéshez egy olyan öltésfajtát választottam, aminél kétszer ölt ugyanoda a gép, ezért vastagabbnak tűnik, szinte olyan, mint egy himzőcérna. Mindenképp ezt a hatást szerettem volna erősíteni, hogy vonalasan kontúrozom, és nem teljesen a szélén. Az uram meg is jegyezte, hogy ettől olyan rajzfilmes lett, ami neki nagyon bejött. :)
Az a helyzet, hogy nekem is. ;)))


Na, szóval ez történt. Tudom, hogy nem mentség, hogy szerdán tudtam meg a végdátumot, mert végig 15-re terveztem. És ahogy ez lenni szokott, folyamatosan dolgoztam (szerdát kivéve) a beteg kolléganőm helyett. És még ezután jött a tétovázás.