Amikor tavaly szeptemberben talákoztunk, én úgy gondoltam, hogy vége, mert már sokakon láttam a fásultság/fáradtság/kötelességből való dolgozás jeleit. Akkor történt némi átrendeződés a tagságban, de - úgy érzékeltem - hogy még mindig vannak olyanok, akiknek már nem szívügyük a dolog. Semmit nem utalnék jobban, mintha - kimondatlanul ugyan, de - olyasmit kellene rátok erőltetnem, ami nehezetekre esik. Ezért úgy gondoltam, hogy Korea után még egy búcsúkört csinálunk - és utána a projektet eltesszük kedves emlékeink közé.
Tehát úgy döntöttem, hogy július 27-éig (ez egy hétfő) legyen szíves még mindenki (Dióhéj is, ha lehetne kérnem) csinálja meg a legkedvesebb külföldi helyét/emberét/országát stb. Megkötés nincs - csak annyi, hogy legyen nagyon jó:) Tehát ne valami utolsó vasárnap összecsapott, mentegetődzések közepette publikált valami - hanem egy olyan darab, amire abszolút büszkék lesztek/leszünk. Még a méretet sem kötném meg, ha valaki A/4-esnél kicsit nagyobbra szeretné, az is jó, ha valaki csak ATC-t akar, akkor legyen az.
Ilyen feltételek mellett el is mondhatom, hogy én tuti a cordobai nagymecset belsejét szeretném megvalósítani valahogyan, mert talán életem leggyönyörűbb élményét jelentette, hogy ott lehettem.
16 megjegyzés:
Telepátia, szinkronicitás, vagy valami ilyesmi, de teljes mértékben lefedik az általad leírtak a bennem mocorgó gondolatokat.Valóban nagyon döcögött már a szekér, az én lelkiismeretem sem tiszta.
Talán még annyit, hogy mentőötletként felmerült bennem, mi lenne, ha úgy változtatnánk a dolgon, hogy elhangzik egy ország ( vagy más ) aki akarja megcsinálja és felteszi akkor amikor elkészült,erre 6 hétig lenne mód.
Nálam is egyből megvan a téma, jó ki örömmunka lesz. :-) és :-(
Az ember már csak ilyen, ha nehezen is megy szomorú, ha vége.
Hát én szomorú vagyok, de remélem, hogy lesznek még ötleteid Ildi, ha nem ország, akkor valami más téma, mert a "csoportom" leginkább nekem is ez a 15 ember volt-van.
A téma nagyon jó.
Én meg nagyon szomorú, meg bánatos, meg nem is tudom még mi vagyok és ha lehet kérnem ne fejezzük be, legfeljebb ki-ki nyilatkozik , hogy részéről vége és annyian maradunk ahányan.Nekem aztán sosem volt kényszer, sőt, és nagyon kár lenne igy befejezni, ILDI!!! ha legalább öten maradunk, vagy mit tudom én hányan akkor sem lehet folytatni?????lehet más ötlet is tök mindegy csak csináljuk igy akárhányan, és tényleg az maradjon aki akar, vagy szivesen csinálja. Érthető hogy aki dolgozik és ezeregy dolga van annak nehezebb, de azt gondolom, hogy mindenki tudja a saját lehetőségét. BIZAKODOM.
Amikor ezt felvetetted egy mellékmondatban nálad, nagyon reméltem h. csak bal lábbal keltél, vagy valami kósza ötlet csak.Közben meg azt éreztem, h. ez több kettőnél, baj lesz, bezár a bazár.És lőn :-(
Én még nagyon lelkes vagyok, lévén csak 3 ország van mögöttem. Ha netán lesz folytatás bármilyen formában, szívesen vennék benne részt.
Ebben a 11 fordulóban rengeteget tanultam, folyton pánikoltam, de most szomorú vagyok.
Sokat jelentett, és jelent nekem a hozzátok való tartozás tudata. A Travel Chanel nézése közben többször elkalandoztak a gondolatatim, hogy az aktuális tájat/embereket hogy lehetne megvarrni.De úgy csak magamnak nem varrnám meg. Így veletek együtt sokkal jobb !
Sziasztok, olvasva Ildi levelét, magamra vettem az indokai egy részét, különösen a határidőket illetően.Kevés ideje vagyok a csoport tagja...van, akit személyesen nem is ismerek...sajnálom. Azt is, hogy nem lehettünk együtt Rácalmáson,s Ildihez sem tudtam betegen elmenni.... Jut eszembe, kinek kell odaadnom azt a pénzt, amit " kaucióként" kellett kifizetni?
Nem tudom, mi lesz a 15 ember együtt való gondolkodásának,alkotásának a sorsa, az eredménye, én mindenesetre folytatom,akárhogy is dönt Ildi.
Megvarrom azokat az országokat,melyek kedvesek számomra. Ha marad pár ember, természetesen a közösen kitalált országot is elkészítem.
Nagyon sajnálnám, ha vége lenne. Jesszusom, én tényleg elfelejtettem a pénzt utalni?! Éppen tele vagyok magánéleti gondokkal, tudom, ez nem mentség. Én mindenképpen benne vagyok a folytatásban, nekem nem volt kényszer sosem, hanem "örömvarrás". (Talán egy kicsit nehezen válok meg a műveimtől, de igazán csak azért van, mert mostanában nem is varrtam mást.)
Belegondoltam, nekem nagyon hiányozna ez a játék.- Néha sokat tipródtam, mit oldjak meg és hogyan,és érdeklődéssel vártam, ki mivel jelentkezik.Én is szívesen benne lennék, hogy valamilyen formában folytassuk. Találjunk ki valamit!!!
Hát, most ha azt mondom, hogy örülök, hogy sajnáljátok, az elég hülyén jön ki.
Nem haragszom én senkire - de istenbizony nem -, csak tényleg úgy gondolom, akkor kell valamit abbahagyni, amikor még a topon vagyunk.
De - ígérem - szeptember elejére kitalálunk valami hasonlót, de mégis újat!!
jajdejóóóó :-)))
a saját blogodon a bemutatkozó pár sorod az olyan, de olyan találó, mint keveseké - szerintem.
ez úgy jön ide, h. a pedagógus vénád eddig ahányszor találkoztunk, mindig nagyon tapintható volt - számomra, és nagyon nagyra értékelem a project/tanfolyam (mikor mi)vezetőjeként nyújtott nem kevés energiát,türelmet és még sok mindent, többek között pedagógus vénát igénylő tevékenységed :-)
röviden nagy-nagy köszönet az eddigiekért - bár még nincs vége, de ez most kibuggyant.
és: ilyen kilátásokkal könnyebb a befejezés
Pirulok, de nagyon.
Ildinek nem csak a vénái, az artériái is pedagógusból vannak. Tulajdonképpen akármelyikünk megcsinálhatta volna szólóban is amit így megcsinált, de ki a fenének volna kedve hozzá. Ez kimondottan erre a csoportra kitalált tevékenység, és mindig várom a napot, hogy na most miket fogok látni, és mindig csalódás, hogy csúsznak a képek.
Ó!
Két jó dolog is történt nagyhirtelen. Egyik, hogy a netünk majd egy hónapos kálvária után végre megszerelődött (ma délelőtt), tehát nemcsak dolgozni tudok mostmár tisztességesen, hanem böngészni is, jippppíííííí!
Másik, hogy a varrógépem is megszerelődött, az szinte magától, képzeljétek, addig addig tekergettem teljesen ki, aztán teljesen be a szálfeszítőtt, hogy egyszercsak jó lett. Visszagondolva, valami fényes, a szokásosnál kicsit vastagabb cérnával akartam varni legutoljára, ami aztán nem sikerült, mert folyton kibolyhosodott és elszakadt, így hát nem is varrtam. Aztán mikor legközelebb varrni akartam, csak simán átfűztem, de akkor meg ugye nem varrt rendesen, lévén, hogy nem feszítette meg kellőképpen a felső szálat. Valszínűleg a sok bolyh beékelődött, ezért aztán hiába is próbáltam feszíteni, no de ez a teljesen lazára feszítés segített, hiszen kieshettek a beékelődött bolyhok, így most teljesen jól működik. Holnap még áfáznom kell, szombaton megvarrom Koreát, mivel a net is jó lett, fel is tudom tenni :)
Látjátok látjátok csak fenyegetőzni kell és mindjárt megoldódik minden, Ildi első osztályu pedagógus, bár nekem lett volna annak idején ilyen tanintónénim! Részemről nagyon örülök
Nem szeretném abbahagyni!!!
Pedig nagyon nem szerettem Iránt és Dél-Korea sem volt a szívem csücske, de nagyon-nagyon sokat tanultam Tőletek, és mindig izgatottan vártam a határidőt, hogy ki mivel rukkol elő.
Aztán meg -mivel kiraktam az elkészült képeket az üzletemben- nagyon jó volt besöpörni az ámuldozó dícséreteket. Most hogyan fogom hízlalni a májamat, ha abbahagyjuk?
Hát..... úgy, hogy nem hagyjuk abba....Nehéz ennyi emberrel...de nem lehetetlen...
Megjegyzés küldése