Egyszer a jó dolgoknak is vége szakad ...

Kedves Barátnőim!

Először azt gondoltam, hogy emailben írom meg ezt a levelet, mert hogy túlságosan személyes lesz, de meggondoltam magam: lássa csak mindenki, miről is szólt ez a történet.

Amikor 2007. december 6-án elindítottam ezt a projektet, nem sejtettem, hogy ilyen sokáig fog tartani. Tudjátok, "kiválogattalak" benneteket, nem elsősorban képesség szerint, hanem inkább elszántság, foltvarrói lelkesedés és újra való nyitottság szempontjából. Bár az általam meghívott 15 nőből hárman nem vállalták, de szerencsére jött helyére három önként jelentkező, és 15-en tényleg elszántak, lelkesek és nyitottak voltunk.

Aztán Martam gyors kiszállása után majd másfél évig változatlan felállásban dolgoztunk. Emlékeztek, tavaly szeptemberben nálam még az induló csapat volt. Aztán elindult a fluktuáció, többeknek teherré vált már a hathetenkénti ismétlődés, ezért aztán úgy gondoltam, a csúcson kell abba hagyni.

Elkészítettünk fejenként 12 képet, azaz összesen 180 darab (!) műalkotást szültünk. És - talán kicsit beképzelten hangzik - most a fehérvári kiállítást nézve, nem hiszem, hogy van okunk szégyenkezni sem az ötletek, sem a megvalósítás területén. A hat felvarrt országunkat az ország több városában kiállították, megjelentünk a Színfoltokban, itt-ott blogokban is feltüntek bizonyos darabok. (A másik 180-at is fel kéne kasíroznunk!)

Személy szerint elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy jó kis csapat alakult ki. Tudom persze, hogy sokan (néha persze én is) sokszor féltek a következő fordulótól, de azért úgy látom, sokat tanultunk is - mindenféle szempontból. Sok-sok gyönyörűséget fedeztünk fel egymás számára a világból: tájakat, embereket, szokásokat, KULTÚRÁKAT. Rájöttünk, hogy a textilen kívül mi mindent lehet beleépíteni egy-egy munkába, új anyagokkal ismerkedtünk - feszegettünk a határainkat. Megtanultuk a 20x30 cm méret korlátait - ámbár néhányaknak ez nem volt korlát:) Sokatoknak sikerült mindent egy stílusban megcsinálni, magyarul kialakítani egy egyedi hangot: legyen ez aprólékosság, technika, színvilág és sok mindenféle.

Összességében, kedves barátnőim, köszönjük meg egymásnak a tanultakat, és akinek van kedve, remélem, velem tart a következő projektre!

Szeretettel:

Polyák Ildi

Kiegészítés

Most értem ide kicsit ráérősebben.
Megírtam a szöveget a képhez, a korábbi bejegyzésnél olvashatjátok.

Székelyföld

Először is ezer bocs és anyamedve a hosszadalmas késésért... Táborszervezés+levezénylés (aki csinált már ilyet tudja miről beszélek, de azt hiszem különösebb önimádat nélkül mondhatom, hogy megérte a belefektetett munkát), a Kultúraquiltek pedig háttérbe szorult...

Aztán ugye jött a Nagy Talány, hogy mi is legyen - hisz szívemnek legmélyebb csücske a poros Bácska, ahova a gyökereim nyúlnak, azon belül is a Tisza-part, de hát azt Magyarországnál "elsütöttem". Utána - számomra - egyértelmű, hogy csakis Székelyföld jöhetett számításba, lévén 20 éve már oda IS hazajárok. :-)
Nagyon sokáig variáltam magamban, hogy mit is lehetne - aztán jött az ötlet, hogy mi lenne kifejezőbb, mint a népviselet, illetve a tulipán, mint motívum. Hááát, ilyenre sikeredett (a készítés menetét majd a blogomban ismertetem):