Peru: Szent Karalin Kolostor

Amikor ráakadtan erre az oldalra sok évvel ezelőtt, annyira, de annyira irigyeltem ezt a csapatot. Így  amikor Ildi írta, hogy bárki aki kedvet érez, varrhat, én máris gondolkodni kezdtem, kutakodtam és varrtam. Már rég kész voltam nagy lelkesedésemben a munkámmal, így aki látta az előző feltöltésemet, elnézését kérem, a rend megzavarásáért.
De most, végre legálisan is felkerülhet a quiltem:

 Szent Katalin Kolostor:

Meg kell vallanom, hogy Peruról nem sokat tudtam. Sok-sok keresgélés és kutakodás után a gondolataim az Inka ösvény körül forogtak, mígnem véletlenül az egyik útleírásban erre a képre akadtam:

forrás: http://www.123rf.com/photo_6838511_santa-catalina-convent-arequipa-peru.html

A színek egyből elvarázsoltak és elkezdtem tovább keresgélni, most már a Santa Catalina Monasterio címet beírva. Szebbnél-szebb fotókat találtam. Ez az épületegyüttes Dél-Amerika egyik leg­je­len­tősebb gyarmati korból származó emléke. Ami igazán megragadott, az kolostor színei :  a falai a narancssárga ( korall), kék és a fehér színek dominálnak. A kolostor falai között gyönyörű belső terek,szökőkutak, utcák, kápolnák találhatók,  és a Jezsuita templom (melynek egyik kápolnája olyan szép, hogy Arequipa Sixtusi kápolnájának nevezik). Város a városban.
Végül arra jutottam, hogy egy árkádos képet fogok varrni, amin mind a három szín megjelenik.

 forrás:http://www.flickr.com/photos/pedrosz/1864756935/

A képről először egy ceruzarajzot készítettem, majd kétoldalas vetexre felrajzoltam a részeket. Saját festésű textileket használtam. Festettem korall és jó sok kék textilt. Mivel nem igazán tudom, hogy ez a kék milyen árnyalat, két színnel is próbálkoztam: Királykékkel és enciánkékkel. Kb 3 m megfestése után feladtam a küzdelmet és a legvilágosabb és kicsit sötétebb királykék anyagot találtam felhasználhatónak. Még felragasztás előtt a kivágott részek:

Majd ragasztás és végül a tűzés következett.

Hátoldala:

A kolostort  Arequipa-ban, 1579-ben kezdték el építeni, Maria de Guzman nevű gazdag özvegy vagyonából, negyven évvel a város  alapítása után.  Ezekben az időkben az volt a szokás a spanyol családokban, hogy minden másodszülött fiút vagy lányt az egyház szolgálatára szenteltek. Ebbe a kolostorba kizárólag gazdag, spanyol nőket vettek fel, akik szolgálókat és 25 vagyontárgyat hozhattak magukkal. Ezen felül minden család "hozományt" is adott a szolgálathoz. Az apácák ezekben az években igen gazdag körülmények között éltek, mígnem 1871-ben IX Pius Pápa Josefa Cadena, nővért külde Arequipa-ba rendet tenni. A nővér hazaküldte Európába a gazdag apácákat, a rabszolgákat és szolgákat szabadon engedte, felkínálva nekik , hogy maradhatnak a kolostorban mint apácák,  illetve választhatják a polgári életet.
A kolostor az évszázadok alatt egyre bővült, míg elérte a 20000 négyzetméter nagyságot. Volt idő, amikor a falai között 450 ember élt, harmaduk apáca, a többi kiszolgáló személyzet.
A kolostort a várostól magas fal választotta el, míg a sivatag felé nyitva maradt. Az épületek a közelben található fehér vulkanikus kőzetből épültek. A kolostor a kezdetektől, a világtól teljesen elzártan működött. Ennek köszönhető, hogy a látogató mintegy 400 évet repülhet vissza az időben, amikor a kolostor utcáit járja.
Az 1960-as években két földrengés is megrázta az épületeket. Ennek a helyreállítási költségei miatt és amiatt, hogy az 1970-es években a perui kormány arra kötelezte az apácákat , hogy az áramot és a folyóvizet vezessék be, úgy döntöttek, (a már szegény közösséget alkotó apácák), hogy megnyitják a kolostort a látogatók előtt, és bevételekből fedezik a munkálatokat.
 (Jelenleg a terület északi részén élnek apácák.)