SACSAYHUAMAN

Mivel a régészet, a régi kultúrák mindig is érdekeltek, rögtön eszembe jutott Machu Pichu. Beláttam, hogy ezt ekkora méretben nem igazán tudom visszaadni. Keresgélés, kutatás, ötletelés következett, majd a kisebbik lányom kezembe adott egy régi naptárlapot, amin majdnem minden rajta van, amire gondoltam: a régi kövek, a láma egy helyi bennszülötttel.

Ez a kép  Saqsayhuaman, vagy Sacsayhuaman (az írásmód többféle) romjait ábrázolja. Mit kell tudni erről a helyről? 

A világ köldökének is nevezett Cuzco, az inkák egykori fővárosa 3600 méter magasban terül el az Andokban. A város felett Saqsayhuaman erődítménye trónol, őrízve a mindenkori inka leszármazottak életét, nyugalmát. Hatalmas, bizonyítottan preinka, cyklopikusan összerakott kövei gondoskodtak a vízelvezetés problémájáról is. Az egykori inka eröditmény maradványa mai szemmel nézve is kiemelkedö technikai alkotás. A falakat hatalmas kőkockákból építették olyan módon hogy azokat egymásba illesztették minden kötöanyag nélkül, annyira pontosan, hogy egy vékony papírlapot sem lehetne közéjük csúsztatni. A sarkok legtöbbször lekerekítettek.

A leghosszabb három fal mintegy 400 méter hosszu és 6 méter magas. A kövek becsült mennyisége  több mint 6000 köbméter. 

A legnagyobb kő 8.5 m magas és állitólag a súlya 300 tonna. Háromszintű teraszai valószínűleg Pachacuti inca ideje alatt épültek, de ennek ellentmondó információk is léteznek. A város alaprajza főbb útjaival, tereivel  egy nyújtózkodó nagymacskát, pumát formáz.
Egyes tudósok szerint több mint 3000 éves vagy annál idősebb, és az építkezés minden bizonnyal megmagyarázhatatlan. Erőd, templom, üzletek, csatorna, ez mind megvolt benne.
Manapság pedig minden évben június 24-én fesztivált tartanak a Napisten tiszteletére a romoknál. A jegyek már jó előre elkelnek, a világ minden tájáról érkeznek látogatók. A bennszülöttek színes jelmezekben táncolnak, folytatva őseik hagyományát. 

Sacsayhuaman látképe

Azt már tudtam, hogy festem a képet, tehát akrillfestékkel felvázoltam. Miután ezzel elkészültem, tűztem, majd a lányom ötlete nyomán a láma tűnemezeléssel "kidomborításra" került. Így a gyapjú is felkerült a képre.  Ezek után már csak tűznöm kellett és beszegnem. Két dolgot is tanultam ezzel a projekttel: első tűnemezelésem lányom - aki profi nemezelésben -  segítségével, illetve végre kipróbáltam a szegőtalpat a varrógépemen! A kép előtere inkább okkersárgás, de sajnos egyik fotón sem tudtam jobban visszaadni ezt színárnyalatot.