De azért leírom, milyen témák voltak dobogósak.
Először Clonmacnoise-t akartam megvarrni. Ez a monumentális ősi építészeti együttes igazán lenyűgőző, megható és magával ragadó. Vettem ott egy szép légifelvételes képeslapot, és azzal akartam valamit kezdeni.
Másodszor sokáig játszottam az ír szabadságharc témájával, elsősorban az 1916-os húsvéti felkeléssel, és az akkor, ott a dublini Főposta előtt felolvasott Függetlenségi Proklamációval. Ez utóbbinál kevés szebb, emelkedett nyelvezetű dolog íródott az írekről. Ennek sajnos nem találtam magyar fordítását, így nem tudom belinkelni. Ezt organzára akartam kinyomtatni, valamire rátéve kiégetni. De nem tudtam kitalálni, mi legyen alul.
Így aztán maradt ez a tájkép. Ebbe benne van az a fantasztikus zöld-ség, ami Írország egyik fő sajátossága, nem véletlen hívják Smaragdszigetnek, benne vannak azok a malter nélküli rakott kőkerítések, amelyek az egyes tulajdonosok birtokait elválasztják. És a tetején ott vannak azok a szélfútta fák, amelyeket Connemara megyében, egészen az Atlanti-óceán partján lehet látni. Nagy fa nincs, mert gondolom előbb-utóbb mindet kidönti a szél, és az erős nyugati szél miatt nyáron is eléggé kopaszak.
A kész munka eléggé sok sebből vérzik szerintem. Ha egy tanfolyami résztvevő mutatná, jól meg tudnám mondani a véleményem.....
6 megjegyzés:
Még jó, hogy nem folytattad az önkritikát. Nagyon jók a színek, a szélfútta fák,különösen az tetszik, ahogy felosztottad a zöld tájat. Szerintem nem kell nagy hókuszpók ahhoz, hogy valami jól nézzen ki.
A fak nekem is nagyon tetszenek (kulonosen a kozeli kepen izgalmas a reszlet) :) meg persze a zoldek :))))
Ha a szél az Északi sarkon megindul, semmi se fogja meg, csak ezek a szegény fák. Meglátszik rajtuk.
A zöld az nagyon valós. tényleg minden zöld,
A színek nagyon jók. A kép egy kicsit minimalista.
Direkt minimalista, Trudi. De nem eléggé, ennél sokkal elvontabbá akartam, de a fák miatt elmentem a realizmus felé - sajnos.
Megjegyzés küldése