Nem volt egyszerű választani, mert hirtelen annyi szempontom támadt. Olyan helyet válasszak, ahol már voltam? Vagy olyat, ahová nagyon vágyom? Vagy csak egyszerűen olyat, ami innen nézve nem egy nagy szám, de mindig szívesen visszamegyek oda?
Mindháromra volt válaszom, végül az elsőnél döntöttem.
1995-ben voltam egy törökországi tengerparti nyaraláson, és nagy szerencsémre befizettünk egy fakultatív programra, Törökország beldejében található Pamukkale meglátogatására.
Feledhetetlen élmény volt, és remélem, visszajutok oda családkámmal is, látniuk kell.
Wikipédia ezt mondja: "Pamukkale, amely szó szerinti fordításban „gyapotvárat” jelent, a világ egyik ritka csodája, az UNESCO világörökség része. A természeti képződmény Törökországban található, 20 kilométerre Denizlivárosától. A hófehér mészkőmedencéket a földfelszín alól feltörő, kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag, körülbelül 35 °C forrásvíz hozta létre, amikor lezúdult a domboldalon.
A legenda szerint II. Euménosz pergamoni király lánya váratlanul megbetegedett, és a tudós doktorok nem találták baját. A király jutalmat ajánlott annak, aki meggyógyítja. Egyszer felbukkant egy idős orvos, aki azt javasolta a királynak, vitesse leányát a közeli hegyre, ahol gyógyító erejű forrás fakad, a leány vegyen fürdőt és igyon a vízből. Miután a király lánya valóban meggyógyult, II. Euménosz várost építtetett a helyre fürdőkkel. A város neve Hierapolisz lett, „Szent Város”, ahol többek között a Római Birodalom uralkodói is megfordultak."
Fürödtem a vizében, megnéztem a domb tetején elterülő csodás Hierapolisz romjait, Egyszóval feledhetetlen. Olyan a medencében ülni és nézni a domb alatti tájat, mint a hollywoodi filmeken azok a házak, ahol a medence széle nem látszik, csak az alatta lévő táj. Tudjátok...
Egy időben lezárták a turisták elől, mert apadt a forrás vize, de úgy hallottam, újból megnyitották.
A technikával sokat vesződtem, annyira jól kitaláltam a dolgot, aztán rá kellett döbbenjek félúton, hogy pont nem jól gondoltam. Flízeket pakoltam egymásra, majd azt tűztem. Így sikerült elérni, hogy a domborodó medencealjak laposak lettek, a medenék felületei viszont dudorodtak. Na, ezt nem gondoltam át kellőképpen.
A készítésről majd írok részletesen a blogomban, nektek mutatom a végereményt, amiben sok-sok-sok gépi tűzés (először tűztem BSR nélkül, és állítom van élet nélküle), rengeteg áés többféle flíz, ragasztófóliával felnyalt műszálas selyem (még Máta néni örökségéből) és az elmaradhatatlan textilzsírkréta leledzik.
Ez itt napsütötte felvétel:
Mivel bénáztam egy kicsit, a kép alja összement (van alatta, de nem túl jó). Erre a nagyobb területre valszeg felügyítem valahogy a nevét, hogy tényleg képeslap fazonja legyen. :)
6 megjegyzés:
Jajj de jó jajj de jó. Már csak párszáz év, és az egerszalóki is ilyen lesz. Merthogy az ennek a kisöccse.
Technikailag meg csak egyszerűen tökéletes.
Jajj, de szeretném megtapizni ! Az orrom már a képernyőhöz ér, mert annyira nézem. Nagyon tetszik.
Ennek meg tegnap délután utánanéztem, jól bele is feledkeztem, szégyenszemre mégcsak nem is hallottam róla. Köszönet érte, a megvalósítás meg egyenesen zseniális.
Igen, Márta néni, valóban úgy van. Mire az nagy lesz, ez összemegy, mert most néztem a hivatalos Pamukkale honlapon, hogy olyan strandrengeteget rittyentettek köré, hogy már csak a lényeg vész el, a természetes szépsége.
Ancsa, Évi, köszönöm, de sajnos élőben kijön a baja, fényképen nem látszik annyira, hogy pont ellenkezőleg domborodik, mint ahogy kéne. De azért köszi, megint sokat tanultam. (csak attól félek, pont akkor nem fog ez az okosság eszembe jutni, mikor szembesülök a problémával. :))) )
A hibákat nem látom, csodás lett, s ez is a világörökség része, megint újabb infoval lettem gazdagabb. Nem szólva a látványról! Ezért is jó az e kultúraquilt "projekt".
Szuper, Évi! Én 93-ban voltam ott, abszolút érintetlen volt az egész, ott vetkőztünk le a közepén és simán bemásztunk. Igen egyedi a látvány, de technikailag nagyon nehéz lehet a sok fehérség miatt. A domborulatot meg majd közelről megnézzük:(
Megjegyzés küldése