Kép elkészült időben, de annyi időm van csak most itthon, hogy egy előredátumozott postban betegyem a képet, szöveget jövő hétvégén fogok tudni írni. Addig is izgulok ott a távolban, milyen lehet a ti kedvenc helyetek, és majd jövök és nézegetem őket szombaton.
És akkor bővebben:
A Tátra szlovákiai oldala számomra ősélmény. Voltam ott már az anyám hasában, és óvodásként többször, és tábori kirándulásokon, és családi túrán szülőkkel, aztán férjjel, később saját gyerekeimmel, és ott döbbentem rá 14 éve arra is, hogy életemben először anya leszek - merthogy nem bírtam rá sem nézni az erdei málnára :-)
Én most mégis a lengyel oldal felőli látképet varrtam meg. Ennek oka, hogy nem jártam ott - még. Kicsit kifejtve: volt egy nehéz időszakom, amikor kellett a magány, és menni, gyalogolni kellett - az nagyon megnyugtatott és feltöltött. Szerveztem hát magamnak egy egyszemélyes túrát, gyalog a Tátrán át, a Csorba-tótól Zakopánéig. Ez 2X10 órás út a Rysyn át (nem véletlenül ez az egy út van kivarrva a képen végig). A Rysyn egyszer jártam előtte, és lenyűgözött, hogy egy hegy teteje az országhatár. Egyszer vissza akartam jönni, és megnézni a mélyben a Morskie Okot, és átmenni a csúcson át abba a másik országba, ahol sosem jártam.
El is jött az ideje. Telepakoltam egy nagy hátizsákot, elvonatoztam Poprádig, sétáltam kicsit a meleg nyári estében, másnap pedig arra ébredtem hajnalban, hogy esik az eső. Az a lassú, kitartó fajta. Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, elindulok, hátha javul a helyzet. 3 órát gyalogoltam fölfelé. Addigra mindenem el- és átázott, a vizes cipő lemarta a sarkamról a bőrt, de ez nem volt szempont. Mire elértem a láncon kapaszkodós sziklákat, már köd volt, és ahogy másztam és kapaszkodtam, folyt be a kabátujjamon a víz. Ekkor döntöttem úgy, hogy megfordulok. Mert van 2 gyerekem, akik hazavárnak, és nem szeretnék a ködben, a csúszós köveken lezuhanni.
Az elektricskán öltöztem át tetőtől talpig a nagyon vizesből a kicsit vizesbe, és vacogtam hazáig a vonatokon. Sosem örültem annyira hazatérésnek, meleg víznek és száraz ruhának mint akkor.
Sokat tanultam, túrázásról, hegyről, meg magamról. Többek között hogy tudok jó döntéseket hozni, és ez sokat segített később is.
Mert az is jó döntés volt hogy elindultam az eső ellenére (mert a szállóból visszafordulni kudarc lett volna) , és az is hogy lejöttem a hegyről (mert megpróbáltam, és megtettem amit józanul gondolkodva még megtehettem).
És most jó döntés volt ezt varrni, mert itt van az orrom előtt, és folyton hív és kiabál hogy menjek és ismerjem meg végre a túloldalt is. A terv tetszik Gerdapapának is, csak nőjön még kicsit Gerda, és akkor megyünk!
10 megjegyzés:
Köszönöm Violini. Ha még megyünk, viszem magammal a térképedet.
Nagyon jó ez a térkép, valóban a jelzések alapján akár el is lehetne indulni.
Remek lett, jó volt az ötlet, akár el is indulhatnék vele.
Ügyes, ötletes, precíz!
Marhajó! és van rajta hó!!!!
Először a havas szerelmemet akartam én is. :)
Szép, precíz munka. Annyira szeretem a dolgaidban azt a letisztultságot, egyszerűséget, ami sugárzik belőlük.
Jó ez a térképes dolog. Emlékszem, Zsuzsuci Iránja is nagyon tetszett. Én még nem jártam a Tátrában (sem), de bizonyosan varázsos táj az is.
Örülök hogy tetszik, de azért ne vigyétek térkép helyett, kamu az egész ;-)Írom máris a szöveget.
Bámullak, a történetért amit leirtál, mert én aztán sokat voltam a Tátrába meg túráztam is sokat, de Egyedül fel a Rysyre és egyáltalán a Tátrába elindulni egyedül az nem semmi, soha nem lettem volna képes erre. Egyébként én voltam a másik oldalon is, az egy csoda ugyhogy feltétlen nézd meg.
Nagyon el kellett szánd magad, hogy egyedül nekivágj...csodás lett volna, de így ettől az emléktől lett csodás Te kétgyerekes felelősségtudat. Mellesleg a Morskie Okohoz vezető ut a lengyel oldalon tavaly le volt zárva. Most képzeld az milyen méreg lett volna, ha ott kell visszafordulni.
Megjegyzés küldése