Szóval az úgy volt, hogy a második pillanatban, amikor elolvastam az ország nevét, tudtam, hogy - bár sok kedves, fura és szívmelengető emlékem van a két eddigi prágai utamról - nekem Mucha egyik művét kell megörökítenem.
Mivel szűnhetetlen rajongásom tárgya a szecesszió, art deco, art nouveau, arts and craft - vagy bárhogyan is hívják sokfelé - műfaja (illetve ennek újkeletű vonala, a steampunk), ezért Muchát is igen régóta kedvelem. Rövid üvegfestő életemben ismertem meg, mivel az üvegfestő hölgyek közkedvelt témái voltak az ő alkotásai. Szóval szerettem.
Történt, hogy a második, gyakorlatilag kultúramentes, ám de súlyosan kocsmalátogató (rekordkísérlet adott idő alatt felkeresett helyek számában) kirándulásunk alkalmával eltévedtünk, de úgy, hogy tök véletlenül abban az utcába tévedtünk be, ahol a Mucha-múzeum volt. Nem is tudtam, hogy van ilyen. :) Na, mondom, gyerekek, kultúra bekapcsol, most néztek szépeket. Ők ugyan nem, úgyhogy egyedül néztem meg, kaptam fél órát, amit ezek a szerencsétlenek egy közeli kiskocsmában (nahát, pont volt egy a harmadik utcában!) vészeltek át. Icipici csalódás volt, mert nagyon kevés eredeti képe volt kint, annál több kereskedelmi jellegű tárgy, de akkor is. Mégiscsak a Mucha!
Aztán elindult az agyalás, hogy hogyan. Tudni, hogy neki olyan részletgazdag, olyan míves munkái vannak, amit rongyba önteni nem egyszerű. Ki is találtam nagy fifikásan, hogy én majd rétegezve trapuntózok fel is találva ezzel egy új technikát (hehe). Fejben egészen jól kidolgoztam a technológiát, aztán kedden szembesültem vele, hogy gyakorlatilag nem működik vagyis ronda. Megcsináltam a kép alján látható borostyános lezárót, meg a világoszöld keretet, majd borzongva nyilvánítottam kuka-pozitívnak.
Jött a szerda, dolgoztam is, kerülgettem is, de nem volt kanalam nekiállni. Szerda estére a dolgozóban megint feltöltődtem fejben varrással, majd csüt. reggel elhatároztam, hogy akárhogy is, de befejezem, mert már eddig is rahedli sokat dolgoztam vele, és különben is, mérhetetlen sok a tanulsága, szóval legyen meg. Na, így lett ez.
A terv: térbelivé, kvázi domborművé tenni a képet, ezért - Dióhéj jól látja - az egyes elemeket külön készítettem el, trapuntó-szerűen domborítva egyes részleteket (ruha,haj), majd egymásra pakoltam.
A néni test nélkül, de már ruhában:
A néni már kibélelve, kistricelve:
Egy adag levél ragasztásra várva:
A borostyános elem kistircelve, kifordítás előtt:
(itt olyat csináltam, amit még sosem: szabadgépi varrással stirceltem körbe az elemet, vicces.)
Jó, a fej sajnos nem lett túl jó, mert ilyen finomságokra még mindig képtelen vagyok ilyen kis területeken szabadgépi tűzéssel.
Majd még csinálok olyat képet is, amin látszik, hogy hogy rétegződnek a holmik.
Na, így volt, tekintetes bíróság... :)
Az eredetit lefelejtettem, bár sokat ront a munka megítélésében :)
21 megjegyzés:
Sohase mond....( Hernádi búgó hangja )
és soha ne add fel.
En orulok, hogy nem adtad fel :)
Nema.
milyen kis finom és ha jól látom (bár a kép elég homályos) mintha térbeli volna kissé :)
Hű, készítés leírásánál az jutott eszembe, pláne a borostyánoknál: Nincs neked hajlamod a mazochizmusra? :)
Csak varrással kapcsolatban. De ott határozottan. :)
Évikém ez tipikus esete annak, mikor vajúdnak a hegyek, és ha nem is egereket szűlnek, de nem másik hegyeket. Vegyük úgy, hogy Mucha nem nőtt fel ehhez a technikához. Ennek ellenére dícséretes, hogy megpróbáltad, de be kell látni, hogy Muchához Zsuzsi technikája kell.
Hát igen. Evett is a fene, amikor láttam az övét :)))
De én pont nem ezt akartam, mert tudtam, hogy az üvegfestők is ezért szeretik. Nekem nem kihívás a kinyomtatom, körbetűzöm kategória. Más kérdés, hogy van, mikor a kihívás nem hozza meg az elvárt eredményt. Nem baj, én akkor is a FOLT-varrásnál maradok. :)
Ez az igazi foltvarrás
mikor már félig magadba kezded feladni, de ott a dac na ne má ,azért sem adom fel megcsinálom csak még egy kicsit agyalok !
Az eredmény magáért beszél szép munka :)
haljak meg, ha nem csinálom ezt meg valami igazi foltvarrós technikával...adjatok nekem rá egy határidőt :)
amúgy tök igazad van Évi, ezért mondogattam folyton, ha emlékeszel (emlékeztek), hogy sorry, amiért már megint a tűfestéses technikával jöttem...szép szép a végeredmény, de szerintem se nagy kunszt megcsinálni :)
Ugye, hogy mekkora jó feladat? :)
A kövi ország határidejére?
Na, azért abban volt egy-két öltés... bár tényleg csak derék és cérnacsere kérdése. Azért szerettem... :)
Ehhez is bátorság, meg még sok minden kell, nagyon jó, hogy megprobáltad, nem is rossz, bár szerintem is inkább Zsuzsi technikája, vagy tűfestés kell hozzá.
Valahol elveszett a kommentem. Szóval azt írtam, hogy nekem az arcberendezés nem tetszik, amúgy minden tiszteletem az aprólékos munkáért (láttam élőben is). És ebben a méretben a maximumot hoztad ki belőle.
Mindent azért nem kell tudni rongyból megcsinálni. Épp ez az, hogy ennyi energiával, amit belefeccöltél, ha nem Muchaval kezdesz ki, jobb kép is sikeredett volna.Kell a kényelmi zónánkat feszegetni, de azért ennek, amit foltvarrásnak hívunk, megvannak a korlátai.
:) Jól mondod Márta néni, és ebből arra is rájöttem, hogy nekem is. :)
Amúgy simán megcsinálható egy aprólékos rátéttel, láttam már Muchát rongyból. De én nem az akartam. Amit meg igen, na, ahhoz meg ez túl kis méret, mert megcsinálható, de a finomságai nem jönnek ki.
De azért köszönöm a bátorító szavakat, drágáim. :)
Nagyon finom kis (nagy)munka. Szép lett.
Bnek tetszett, pedig nincs ida a foltvarrasert, de ezt vegigolvasta :) reteges trapunto, mi? Latod en csak egy pocakot mertem retegezni :) nemhogy tobb szinten tobb reteg, magas szintEn varrhattal fejben egesz heten :)) es igen, hatarozottan kinottetek az A4es meretet ezuttal :)
O, Diohej, jo otlet! Hajra :))
50 pont a Griffendélnek !:-)
Évi! nem baj, ha nem olyan, mint az eredeti, hiszen nem is lehet!Mucha volt az ihletőd..Rengeteget dolgoztál vele -láttam élőben is -és a 3D-s megoldás igazán izgalmas.Szép kis miniquilt, amit már be is szegtél, ugye?
Láttam élőben és úgy is meg így is tetszik. A többit meg már elmondták. Feszegesd csak azokat a határokat, megy ez Neked.
Jaj, drágák vagytok, visszajön tőletek az életkedvem. :)
Abból is látszik, hogy fura ez a quilt, mert a foltvarrósoknak nem feltétlen tetszik, a férjeknek (mint kvázi amatőröknek - B és az én P-m) meg igen. Péternek kifejezetten, és ő aztán rettentően nyilvánvalóan viselkedik, ha nem jön be neki a cucc. :)
Megjegyzés küldése