Marokkó ihlet

Márta Néni cikke után, itt az idő ihletet keresni, van bőven itt az enyémből néhány, ez lesz valamelyik, de hogyan oldom meg az még kérdés.De miután most festős korszakom van ezek ihlettek meg.

A 3 együtt

Itt azért valósághűbb lett a táncosnő színe.

Yemaya tánca

Végre itt vagyok, sajnos jól megcsúsztam, mindenféle okok miatt. Elkészült a quiltem. Amikor végignéztem a kubai képeket végül a tánc felől közelítettem meg a témát. Találtam egy olyan táncot, amit Yemaya istennő tiszteletére járnak el, vagy a tenger mellett, vagy az utcán, de elsősorban a tengernél. A következőket találtam róla:

Yemaya az afrikai eredetű joruba vallási hagyomány szerint az óceán istennője, az anyai természet, a befogadás, az otthon, család, szerelem, a teremtő erők egyik legfontosabb megtestesítője. Ismerik különböző alakjait Afrikában és főszereplője az afro - amerikai kultúrák vallásainak is.
A kubai Santería követői úgy tekintenek rá, mint minden élő dolog anyjára és a vizek úrnőjére.
Misztikus száma a 7, színei a kék és a fehér. A legenda szerint Yemaya első ajándéka az emberiségnek egy kagyló volt, amelyben a mai napig hallható az istennő gyönyörű hangja. Általában kék ruhában táncolnak, 7 alsószoknyát viselnek, vagy 7 fehér csikot varrnak a ruhára. Ezért varrtam meg így, a 7 fehér csikkal. A fejfedő is általában díszes. A tánc alatt röpül a szoknyája, ezt próbáltam visszaadni, ahogy hajladozik.

Ihletadó képet nem tennék fel, mert több "forrásból" született, több kép és több video volt a forrásmunka.

...és ugyanez a kubai utca (Kastanie)

Csak érdekességként rakom fel: úgy látszik, ez a kép többünket megihletett, mert egy darabig én is ebben gondolkodtam:-) autó nélkül üres lett volna, autóval meg kockázatos...

Kdatta kubai képének születése

Első lépésként összeválogattam a már meglévő festett anyagaimat, amiket még itthoni Colombuszos próbálkozásaim után tettem el a szekrénybe, ki tudja mi lesz belőlük alapon.
Most nagyon jól jött mind, mert a képhez minden szín készen volt. Csak túlságosan tiszták voltak ezek a szinek. Ekkor hirtelen elhatározás után épp kávéfőzés közben úgy gondoltam, hogy akkor kicsit "koszosítunk az anyagokon. Belefektettem őket egy tálcába és meglocsolgattam kávéval. Volt amire csak szivaccsal nyomkodtam foltokat. Ezeket hagytam pihenni egy kicsit, majd kiöblítettem.
Az alapom, a fal és a járda pedig teázott molinó. Eredetileg babákhoz teáztattam, de volt egy-két rész, ahol hozzáért az anyag a filterhez, ott sötétebb lett és maszatos. Ez nekem most tökéletes volt, míg egy babánál nem tudtam volna használni.

Kinyomtattam a képet magamnak, hogy lássam munka közben. Az az igazság, hogy nem ihletadó volt a kép, hanem lemásoltam, annyira tetszett. Az ablak négyzeteit, az autó körvonalait, a rózsaszínű ajtót kétoldalas vetexre vasaltam. Majd miután az alapot összéállítottam, felvasaltam mindent a helyére és utána már csak tűzni kellett.

Itt egy hangyányit izgultam, ugyanis eddig csak stipplingeltem. Ez viszont egész más volt. Nem nevezném tűfestésnek, csak valami hasonlónak, de az tény, rettentően élveztem minden pillanatát. Ha most kezdeném, akkor némi kézgyakorlat után csinálnám csak meg az ablakra a kovácsoltvas rácsot, így most elég reszketeg lett... De az én "gyerekem" így is nagyon szeretem. :o) Ezután az autónak kellett formát adni. A lökhárítót egy darabig csak nézegettem és egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy csak egy picit is hasonlítani fog. Előszedtem az összes cérnát, amit megfelelőnek gondoltam a fém megjelenítéséhez, aztán nekivágtam. Előtte azért biztos ami biztos, felvázoltam magamnak nagyjából a textilre, hogy mit is szeretnék.

Mikor a tűzéssel készen voltam, még némi üveges (kreatív hobbis) textilfestékkel és egy alapozó szivaccsal összemaszatoltam a képet, hogy legyenek fehér és kék pacáim is a falon, ajtón. Ekkor már azt hittem, hogy kész vagyok, de még nem volt az igazi. Valami hiányzott. Az asztalomon mindig van egy kis darab szappan (azzal szabok, illetve rajzolom fel a szm-t :o)) megfogtam, és elkezdtem tompítani vele a színeket. Az autó feketéje túlságosan fekete volt és élettelen, sehol egy kis fény, sehol egy kis csillogás, karcolás. Ha profi módon bánnék a szabad gépi tűzéssel, akkor azzal csináltam volna, de nem mertem belevágni, így maradt a szappan. :o) Az ablaküvegeket is kicsit megsatíroztam vele. Ezután már csak körbe kellett cikk-cakkolnom.

Kubai cimer

Megprobálom a nagyobb felbontást, talán sikerült.

Szegés

Van egy újdonságom, amit már lehet, hogy többen felfedeztetek, de én most használtam először.

A mostanit ugyanis nem sima cikcakkal szegtem be, hanem egy ál-lock öltéssel, az Aurórásoknak konkrétan mondom, 8-as öltés, de biztos van a többi varrógépen is.

Nagyon jól viselkedett, kicsit sem húzta a szélét, és nagyon pontosan, szépen lehetett utána körbevágni.

Itt egy kép a széléről (előtte nagy cikcakkal rávarrtam egy A4-es lapot, majd azt letéptem, ez a cikcakk látszik a varrat alatt):

Itt egy kép a színéről:

szerk.

épp weboldalakat csinálok, és az egyik ügyfelem blogjában megcsináltam, hogy kigyüjthetőek legyenek a hozzászólások külön, akár postokhoz, akár hozzászólok szerint gyüjtve, az jutott eszembe, hogy ez nagyon hasznos lenne itt is, mindig félek, hogy nem olvasok valami izgi hozzászólást, mert már túl régre sűlyedt... ha gondoljátok belenézek a kódba, hogy meg lehet-e csinálni ezt itt is a bloggeren, ha van rá igény, de ehhez szükségem lenne nem csak bejegyzéi, hanem blogszerk jogra is.

Kubai képek

innen az előző összefoglalókra lehet visszaugrani:
THAIFÖLD
FINNORSZÁG

Hódolat és újabb forduló

Mondhatom, nem találok szavakat , hogy ÉN mennyire örülök, hogy belevágtunk ebbe. Igazán nem vagyok egy érzelgős, bőgős fajta, de tegnap este elég közel álltam hozzá. Annyira fantasztikusak vagytok! Egyszerűen lenyűgöztök!
A helyzet az, hogy péntek reggelre fontos határidős munkám van, így egyszerűen nincs időm mindenkiéhez kommentárt fűzni, de akkor aztán nem lesz menekvés tőlem.
Szóval, időm nincs, de azért utazzunk tovább. Gondolom, már rájöttetek, hogy kontinensenként haladunk (nagyjából), tehát akkor most ússzuk át az óceánt, kicsit hagyjuk magunkat délfelé sodorni, és kössünk ki hat hétre Afrikában, mondjuk ..... Casablancában. Marokkó sok szempontból az egyik célállomás-álmom (ha nem tanítanék szeptembertől június végéig, már el is mentem volna), elsősorban a csodás iszlám építészet és művészetek okán.
Csodálkozzunk még egy darabig egymás alkotásain, majd lássunk neki egy újabb fordulónak, hogy június 1-ére kész legyen 15 darab

MAROKKÓ.

Kuba, Finnország, Thajföld

Jó ötletnek tartom a 3 eddigi együttes felrakását.Ime, az enyém!

Életigenlés

Salsa, zene, vidámság, színes házak, életszeretet. Ez Kuba. Nyomor. Ez is Kuba. Hátatfordítani a nyomornak és élni mindenáron.

Ihletadó kép több volt, menetközben formálódott ilyenné, mintegy véletlenül.

Most csak a végeredményt teszem fel, de holnap ígérem beszámolok, most kivételesen csináltam fázisfotókat.

KUBA: Bongó-bőgő - ÉVI

Kicsit szégyenkezve állok elétek, ugyanis most úgy érzem, erősen elkapkodtam a dolgot. Vagyis ez sem igaz, mert sokáig érleltem, aztán gyorsan megcsináltam.


De nincs kész.

Először az inspirációról. Tudjátok, hisz ti is ebben a beteségben szenvedtek: kering ezer dolog az ember fejében, próbál fejben varrni a közértben, a kocsiban, én még két műsoroldal megírása közben is, és próbálja annak megfelelően szelektálni a témákat, hogy mit sikerült fejben megvarrni, mit nem.
Már többeknek meséltem, hogy az uram a kihirdetés után öt perccel megmondta a frankót: "...nézel ki egy bárból, kis bár asztal, rajta rum és szivar, az utcán látszik egy régi Cadillac hátulja." Aha... jól van, pihenjél.
De a bogarat betette a fülembe, az autó állandóan ott nyüzsgött, és mindent kivert belőle. Aztán szűkült a kör, maradt az utca, akartam zenekart (mindig előrenyomult az a kék ház előtt földön ülő banda), na meg autót is. Aha, meg ahogy azt Gizike elképzeli...

És akkor maradt a zenekar, illetve hangszerek.


Jó kis tapasztalat volt eddig, hogy a realizmus nem könnyen megy rongyon, úgyhogy absztraháltam. Hehe.
És aki ebben segített (mert ez sem megy elengedett kézzel), az Alfred Gockel volt. http://www.gockelfineart.com/ Egyik kedvencem képem tőle a témában:


És heteken keresztül ment a fejben varrás, mire végre tegnap délelőtt a dolgozóban nekiálltam rajzolni...:



És utána hazajöttem, és tovább rajzoltam, mert rájöttem, hogy a hangszerek magukban nem érnek semmit:

Azt még előtte kitaláltam (talán még reggel, befelé az autóban?), hogy az alap házfalszínű egyveleg lesz, ezeket egy alapra rádolgoztam:

Azt hiszem, az alap után jött az az ötlet, hogy a hapsik meg aláragasztózott fekete csíkdarabokból lesznek. Tehát fekete anyagra felvasaltam a kétoldalas ragasztót, majd apró csíkokra, háromszögekre vágás , úgyhogy elkezdődött a rakosgatás. Először a bongós hapsi kirak, felvasal, majd a bőgős ember kirak, felvasal.

Aztán jött az, hogy csupasz a teteje, oda egy kis ablakrács, alulra valami jelképes járda.
Ezután már jónak ítéltem, és gyorsan alábéleltem, majd beszegtem.

Mégpedig azért, mert egyátalában nem volt öltetem arra, hogy hogyan kéne tűznöm, kell-e egyátalán. Semmi nagyon látszót nem szeretnék már rá, mert akkor elveszi a palikról a figyelmet, de hát lebeg a rongy, könyörgöm... egyetlen ötletem, hogy láthatatlan cérnával az alap osztásait árokban kézzel megtűzöm, de erről nem vagyok meggyőződve.

Tehát itt van most a vége:



Kérlek benneteket, segítsetek rajtam. És legyetek elnézőek amiatt, hogy a munkát ebben a periódusban ilyen fokon leegyszerűsítettem. :)

Kubai homlokzat-részlet

Engem leginkább a színes lakóépületek varázsoltak el. Málló vakolat, pergő festék, díszes, fehér kőerkélyek, és a kedvencem, a spaletta, vagy hogyis hívják.

Szivarok

Elkészült az én quiltem is, csak szerencsétlenkedek a felrakással.


Remélem, most sikerül.


Remélem, felismerhető:Szivarok

Kubai dohányszárító kunyhó

Ez lett az én kubai quiltem. Nagyon szerettem volna táncost varrni, de már a rajzolásnál abbamaradt a dolog. Sehogy sem jött össze az a forma, amire gondoltam. Így a második helyen álló téma lett a befutó: egy dohányszárító kunyhó, valahol egy kubai dohányföldön.

Ezt az egy fotót készítettem varrás közben.

A leveleket külön-külön varrtam meg. Színoldaluk festett anyagaim egyike, hátoldaluk pedig fiam egyik zöld pólójának ujjából lett. Ezen a képen még az összevarrás előtti állapot látszik. Szépen felrajzolgattam a pólódarabra a levélkéket, majd az alatta lévő zöld anyaggal elkezdtem összevarrni. Persze össze-vissza húzódott, hiába tűztem meg gombostűvel. Gondoltam megfordítom. Így varrás közben felém került az anyag, s alulra a pólódarab. Oda viszont már nem rajzolgattam újra fel a leveleket, hanem csak ahogy a kezem vitte, varrtam. Még jobb is lett, mert a levelek nem lettek egyformák. Teljesen körbevarrtam, nem hagyva nyílást a kifordításhoz. Aztán mindegyiket körbevágtam, a pólós felén a közepén kivágtam egy kicsinykét, majd csipesz segítségével kifordítottam. Aztán mindegyiket "beereztem", vagyis tűzőcérnával erezetet öltögettem rájuk.

A kunyhó hőlégfúvós technikával készült. Egy lepedővászonra rátettem zsákvászonból egy darabot, majd arra a zsákvászonból kihúzgált szálakat igazgattam. Az egészet nylon zacskóval beborítottam, majd szabad gépi tűzéssel összetűztem. Miután leolvasztottam a zacsit, kiszabtam belőle a kunyhó tetejét. A kunyhó eleje szintén zsákvászonból készült, csak előtte legyezőszerűen behajtogattam. Az ajtaja és a szarufák a zsákvászon gyári széle.

Következett a háttér megvarrása, majd a kunyhó és a levelek egyenkénti felöltögetése. Utolsóként került fel a pálmafa.

Összeállítás után egy kicsinykét tűztem is a munkán, majd befejezésként körbecikk-cakkoztam.

Itt pedig az eddig megvarrt kultúraquiltjeim együtt.

Kuba cimere

Ugy határoztam, hogy a cimert varrom meg, miután az első ihlet egy szivarozó hölgy portré volt, és félig kész állapotban vettem észre, hogy a kép védett és engedély nélkül nem használható fel. Keresés közben találtam a cimert, és nagyon megtetszettek a jelképei , megvarrtam. Sárga szegélyű osztott pajzs, felső részen a felkelő nap a tengerben, aranyszinű kulcs két hegy között Kuba földrajzi helyzetére utal.Alsó részen a jobb oldalon kubai tájban a royal pálma a nemzeti jelképük. Fennt a botköteg tetején piros sapka a latin-amerikai szabadságharc jelképe.A cimer jobb oldalán a babérköteg a dicsőséget, bal oldalán a tölgy az erős népet ábrázolja.Mindezek a szimbólumok jelentik számukra a szabdságot egyenlőséget és testvériséget. Mindenesetre nagyon érdekes. A készités menetéről sajna megint nem készitettem képeket.

Csendélet

Szóval az úgy volt, hogy tegnap délutánig annyit tudtam, hogy gitár meg szivar. Aztán végre nekiültem a gépnek, nézegettem az ihleteket, új képeket kerestem, és aztán jött ez:

Dehát hol a gitár, meg aztán embert azt én nem..... Szóval az ember menjen be a házba, és hagyjon ott egy gitárt. De milyen a gitár? Kaptam lányom hangszerét meg egy Xlábú széket, beállítottam, fotóztam, aztán a képernyőről átrajzoltam egy papírra. Kezdett összeállni a kép. Ekkor jött a vacsoráztatás, estézés, nagynehezen 8-ra lenyomtam az összes kölket....Anyagok elő:

A múlt heti semmilyen tálcásaim kínálták magukat házfalnak. Sokáig sárgában gondolkoztam, de nem volt igazi kifakult foltosom. Így lett a kék.
Megfelelő méretű zsírpapírra vasaltam egyenként a ragasztófátylas foltokat, amiket kis ráhagyással szabtam ki, hogy fogják egymást.

Amikor összeállt, klasszul lehúzhattam a zsírpapírról és a flízre vasaltam.

Ez az állapot tegnap este 2 óra alatt született meg. Ma pedig tűztem. Ez is volt vagy két óra. A szivar majdnem lemaradt, de aztán a végén csak otthagyta a bácsi a széke mellett.....

A fal lehet, hogy még kívánna tűzést, nem tudom.

Cigar smoking jack

mole technikával készült, még soha nem csináltam ilyet, de már rég ki szerettem volna próbálni.
1. anyagválogatás
2. a kiválasztott színeket egymásrafektetve összegombostűztem
3. majd leférceltem
4. felrajzoltam a mintát
5. sűrű fekete cikcakkal letűztem
6. kivágtam a feleleges anyagokat
7. pótoltam a hiányzó tűzést, makd hátlapoztam, letűztem
8. ahol igényelte színesceruzával utánrajzoltam.