2013. május 20., hétfő

Új-zélandi madár: kiwi


"Igazolt" hiányzásom kissé elhúzódott. Már félig készen voltam a tervezett képpel, amikor megjött a  nem várt, de remélt hír, utazhatok! Így csak hazautazás után tudtam befejezni. Most hosszaban nem is írnék  róla.
Sok-sok kép átnézése után, végül egy bélyegen megláttam a kiwi madarat, ezért ez lett a befutó, pedig a természeti képek is nagyon tetszettek.
 Fehér anyagra felvázoltam a képet, majd a szabad gépi tűzéssel kialakítottam. Ezután következett a festés. Akrillfestéket kevertem a nemrég megismert textilmédiummal, ami lágyabbá tette az akrillfestéket.
Először a bélyegformát szerettem volna kialakítani, de végül elvetettem.Találtam egy remek batikolt anyagot, abból kapta a keretet, ami kiemelte a képet. Köszönöm a türelmeteket.

2013. május 12., vasárnap

Egy újabb forduló

Bár még várunk Mártamásé és Trudi munkájára, már megvolt az ihletadó kutyasétáltatás. Sokat agyaltam, hogy mi is legyen, ami potenciálisan nagyon más, mint az eddigi 15 forduló. A végén olyasmit választottam, amiről az én tudásom minimális (értsd nulla), viszont látok benne lehetőséget.
Legyen az ország Mongólia, és legyen a határidő július 1.

2013. május 8., szerda

Márta néni pakkot kapott.

Megjött az első.
Mit gondoltok ne borotváljam meg Dixike Svejkjét? Mégiscsak egy országos rendezvény.

2013. május 6., hétfő

Ál vagy valódi?

Először is: sajnálom, hogy így alakult....a nettelenség megdöbbentett... de hát a döbbeNET volt minden, amivel beérhettem...



Szóval ál vagy valódi? Ezt  kört szokás szerint kutatómunkával kezdtem. Felmerült, hogy a kihalt állatokról varrok valamit, de többet is találtam, amik annyira rondák voltak (értsd: nem bírtam meglátni a szépségüket:)), gondoltam, ez nem lesz jó. Ekkor leltük meg (férjemmel) az álfakuszt... szegénynek rémes neve van, nem csoda, hogy kihalt. Mivel eredetileg angolul olvastunk róla, nem gondoltam elsőre, hogy akár a neve miatt is kihalhatott... komolyan: szegény, már a fakusz is határeset, mint megnevezés, na de ÁL? még csak nem is valódi?!

De angolul Wran néven nem gondoltam erre, így elolvastam a valódi legendáját :) Eszerint a Stephens szigeten (merthogy ő teljes nevén Stephens-szigeti álfakusz) a világítótoronyban élt egy toronyőr, aki beszerzett egy macskát.... a bevándorló állatoknak vannak hátrányai: ennek az volt, hogy egymagában kipusztította ezt az édes kis madárkát :(

Hát ezért a torony, a gonosz tekintetű macska, és az egyetlen árva látható, és a többi "láthatatlan" álfakusz. Nem nagyon akartam a géppel rajzolásra támaszkodni megint, így gondoltam, valami "határfeszegetősbe" kezdek, ez lett a festés. Mivel nem vagyok egy rajzbajnok, ez épp elég stresszt okozott, papíron kezdtem grafittal, csak aztán estem neki a saját festésű anyagnak. Sima fehér textilfestéket használtam, a szemét "jajdezöld" cérnával és varrással emeltem ki. A torony tűzése abszolút jelzésértékű, a domb megformálásához az állatka angol és magyar nevét használtam, mert ezt nem bírtam kihagyni :)


A kis fakuszt eredetileg fehér organzára akartam festeni, majd rátrükközni az anyagra, de szánalmasan nézett ki, így ezt az ötletet kidobtam.... így halványan "rárajzoltam" szabad gépi tűzéssel, de hiányzott a "szellem" érzés, így fogtam a láthatatlan cérnát (gondolom, én vagyok az egyetlen, aki még nem varrt ilyet géppel) és a macska fölé varrtam egy egész fakuszt, fölé egy fél fakuszt, fölé pedig egy fakuszlábat, szimbolizálva, hogyan fogytak el a fakuszok és hogyan szállt kis lelkük az égbe. Szándékosan nagyon halványak ők, csak az alapos szemlélő szemének szánva. De a fehér fakusz első rápillantásra is látható, így nem vész el a quilt lényege.


A szélét szakadtan hagytam, csak így tudtam elképzelni ezt a quiltet. A "szaggatás" nem ment olyan egyszerűen, mint amilyennek korábban gondoltam, de végül csak összejött.

Sky-kiwi-tower

Megint nem tudtam leküzdeni a vágyat, hogy két dolgot házasítsak (sajnos). Egyre nyilvánvalóbb az építészet iránti vonzalmam, de a torony kiválasztásánál inkább negatív érzelmek vezéreltek. Mélységes iszonyattal tölt el, hogy emberek képesek 192 m magasból levetni magukat, életüket egy gumiszalagra bízva. Az Aucklandben található Sky Tower emellett számomra jelképe az önmagát minden fölé helyező embernek, aki egyre kevésbé képes tekintettel lenni a környezetére. Ennek szinte ellenpontja a
kiwi madár a maga őslényszerű esetlenségével.
Mire gondolt az alkotó?
Rengeteg dologra, de ebben a nagy lemaradásban teljesen lesodródott rólam.
Arra még emlékszem, hogy először valami áttetsző vékony anyagot gondoltam a madárnak, amit szinte elnyom a torony monumentalitása, nos ez mint látható nem teljes mértékben valósult meg, most alaposabban megnézve egy toronnyal terhes madarat látok (és én vajúdtam vele).

Végül szálöltéssel hímeztem a madarat, majd  ragasztófátyol valamint akril festék segítségével (és sok ügyetlenkedéssel) készült a torony.
Mentségeim nincsenek, a hibákat pedig inkább nem sorolom. ;-)


2013. május 5., vasárnap

. Wai-O-Tapu Thermal Park, avagy a Pokol kapuja


Az Egyenlítő és a Déli-sark között épp félúton fekszik a megkapó természeti kincseket rejtő, nagy fehér felhő országa, Új-Zéland, melynek területe a világ egyik legaktívabb vulkanikus övezete, ahol évente körülbelül 15 ezerre becsülik a földrengések számát, ebből pedig nagyjából 150 földmozgást az emberek is érzékelnek.





A misztikus látványt nyújtó iszapvulkánok leghíresebbjét, a Tikiterét a legenda szerint G. B. Show nyomán hívják a Pokol kapujának, a híres író ugyanis a megszólalásig hasonlónak képzelte el a zavaros füstfelhőben úszó alvilági bejáratot.
A pezsgő vulkáni krátertavakat Wai-o-tapu termálparkjában lehet megcsodálni: a Lady Knox nevű gejzír például mindennap azonos időpontban, negyed 11-kor tör ki. A gőzölgő tavak kísértetiesek: a különböző fémionoktól élénkzöld vagy sárga, izzó vörös, grafit vagy épp ördögi fekete színekben is pompázhatnak.
Engem elsősorban   a fantasztikus színviláguk fogott meg, megpróbáltam " anyagba" önteni.
Alapja a szikes part kivételével saját festésű anyagokból,applikálással készült:

Felületi diszítése: partszakasz Gessoval lekenve, shivázva, a "pára" ragasztott selyemszál.
Elkészülve:







 

Hillary és a birkák


Bocsánat lányok, hosszas kínlódás után csak sikerült.


 88 évesen szívrohamban halt meg. Szép élet, szép halál.
 
A kép ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, inkább tűnik asztronautának Hillary, mint hegymászónak, és nem igazán látszik a hátizsákban a két oxigénpalack, és az összetekert zászló. de azért az ott van.
 
 
Második képen ezeknek a drága birkáknak akartam emléket állítani, akiknek oly sokat köszönhetek, mivel nekik van az a finom 16 mikronos szálvastagságú gyapjuk, ami a nuno filcezéshez kell. A fekete fejek, és lábak egyaránt jellemzik a Suffolk, és a Shropshire fajokat, ezek a legelterjedtebbek. 
Ausztrália és Új Zéland közt évszázados a vetélkedés folyik az egy főre jutó birkák számában. (SPP Sheep per person) A húszas években 22 birka volt ez az arány, mára 7.4-re csökkent, főleg azért, mert a sok bevándorló miatt a lakosság már négymillió felett van. (na meg azért is, hogy nekem rá férjen egy A4-re a hét és fél birka.)




Hillary és a birkák

Lányok nagyon sajnálom, de valami baj van a technikával, nem tudok képet feltenni. Az én blogomra a menyemnek elküldtem a képeket,  és ő feltette, ott lehet megnézni. Ha meggyógyul, utólag majd ide is felteszem.
http://martaneniazeris.blogspot.hu/
Ha valakinek van valami ötlete hogy mit tehetnék a megjavulására, kérem, jelezze. (a már régebben feltett képeket se tudom feltenni, lekicsinyítve se. 


Szolgálati közlemény.

Tiszaújvárosban szeretnénk ezt a három országot kiállítani. Aki úgy gondolja, hogy  oké, küldje el a címemre a munkákat
 Hamari Imréné
Tiszaújváros Gát u. 7. 
3580.

Köszönjük előre is, igérem, vigyázni fogunk rájuk.

Maori harcosom

Úgy látom ezek a harcosok mások fantáziáját is megmozgatták, annyi mindent leírtak már előttem róluk, hogy én most inkább hallgatok. 
Az arctetoválásaik voltak rám nagy hatással, némelyik félelmetes, de volt ami tetszett. Annyira kifejezőek és bámulatosak. Sok érzelmet fejeznek ki, és mozgatnak meg abban aki látja őket. Az egyik barátságosabb kép fogott meg igazán, így őt varrtam meg. 
A hátulját is megmutatom, mert a kritikusom szerint sokkal jobb mint az eleje. 




MAORI NYELV



Egyetlen Új-Zélandhoz kapcsolódó élményem van, a Bálnalovas című film, amit ismét megnéztem. Most is nagyon tetszett. Aztán ahogy többet olvastam az országról, más téma mellett döntöttem.

Megfogtak a tetovált minták, a fafaragások, és mivel a maoriknak nem alakult ki ábécé típusú írott nyelvük, ezeket igen magas szinten művelték. A szimbolikus jelekből állítólag úgy lehet olvasni, mint az egyiptomi hieroglifákból.

A háború utáni urbanizációval a beszélt nyelvük is egyre inkább elveszőben volt, de a 70-es évektől mozgalmak alakultak, összefogás indult a kultúrájuk, nyelvük megőrzéséért. Megszületett a nyelvtörvény , ami 1987-től az angol mellett hivatalossá tette a maorit is, - mint a legnagyobb számú kisebbség nyelvét.

A fafaragásokat gyakran festették bálnazsírral kevert vörös festékkel, - innen a színválasztásom, - és a csillogó fehér díszítést halpikkelyből, kagylóhéjból tették rá. A munkámra egy felirat is került, a KIA ORA (hello, szia) maori köszöntés, amihez egy olyan botrányos incidens kapcsolódik, ami elősegítette a nyelvtörvény megszületését.

A szereplője Naida Glavish, aki kislányként hagyományos maori közösségben nőtt fel. Az iskolakezdésig nem is beszélt angolul, ezért csak egy tanárán múlt, hogy kétszer is sikertelenül próbálták kicsapni az iskolából.
Felnőttként egy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozott, ahol a főnöke többszöri tiltása ellenére  kia orával köszönt a telefonálóknak. Ennek aztán az lett a következménye, hogy kirúgták. 
Pereskedett, híre ment a dolognak, és nagy társadalmi vita kerekedett az ügyből. Egyre többen hívták a telefonos ügyfélszolgálatot, és csak a "kia ora lady"-vel voltak hajlandók beszélni. Már a légitársaságok pilótái is elkezdték kia orával köszönteni az utasaikat, míg végül a miniszterelnök közbenjárására a ladyt visszavették az állásába.
Mára vezető állást tölt be a cégénél, és konferenciákon tovább kampányol, előadást tart arról, hogy miért fontos a maori hagyományok megőrzése. Ismertté vált, nemzetközi díjat is kapott.

A kép elkészítéséhez ismét az applikációt választottam. Piros pamut anyagra bordó organzát varrtam a kirajzolt minta szerint, utána pákával "kivágtam". Az ezüstfehér felületi textilfesték.

A figura a képen akár a maorik őse is lehet, amint átevez valamelyik polinéz szigetről, és megérkezik Új-Zélandra.

Ilyen lett megvarrva.




2013. május 4., szombat

Új-Zéland II


Húsvét után  lehetőségem adódott, egy új-zélandi orvostól  (Dr David Ritchie anropozófus orvos ) megkérdezni, hogy az országáról milyen "kép" jut eszébe. Neki a bárányok és hegyek, míg kedvesének a  Ponga (ezüst páfrány) hajtása szimbolizálta leginkább hazájukat.

  A Koru, az íves, spirális forma szimbolizálja az új életet, a növekedést, az erőt és a békét. Ez a szimbólum szerves része a maori művészetnek, faragásoknak  és tetoválásoknakA kör alakú forma segít közvetíteni az  örökös mozgást, míg a belső tekercs szimbolizálja a visszatérést a kiindulási pontra.Ez utóbbi engem is megfogott és az első képemen ezt a spirálformát szerettem volna megjeleníteni.  Sajnos nem megmutatható lett az eredmény.

 Szerencsére volt több ötletem is, így egy maori totemoszlopra esett a választásom. A  Pouwhenua vagy pou whenua ,  faragott faoszlop vagy hosszú nyelű harci eszköz. Az oszlopok jelölték a területi határokat vagy az adott hely történetét mesélték el. Ezek általában művészileg és díszesen faragott oszlopok és egész Új-Zélandon megtalálhatók .  
  Végül egy totem oszlop és egy maszk ötvözetéből született a képem.




 Az inspirációk:





Tünde (Biloba)

Nyilvános vécé Kawakawában

Közhely számba megy, hogy sokat agyaltam, mit is lehetne varrni. Nagyon tetszik a táj, a Milford Sound nevű fjord, az öblök, a hegyek, a fantasztikusan kék tengerek, de nem láttam benne fantáziát. Sokáig befutónak tűntek a haka táncosok (nem meglepő), de abban a hang sokkal izgalmasabb, mint a látvány.
Aztán a hétvégén bevillant Hundertwasser vécéje. Néhány évvel ezelőtt egy blogon olvastam-láttam, és persze nagyon tetszett.
Nem tudom, mennyire közismert, hogy Hundertwasser az élete második felének a nagy részét Új-Zélandon, az Északi-sziget csúcsán, a Bay of Island (Sziget-öböl) partján töltötte. És amikor 2001-ben a Queen Elizabeth II óceánjáró fedélzetén meghalt, utolsó kívánságának megfelelően ott is temették el egy tulipánfa alatt.
Kawakawában, abban a kisvárosban, ahol élt, nyilvános vécét terveztettek vele, ami olyan híressé vált, hogy még az angol nyelvű wikipediában is benne van. A képek tanulsága alapján - természetesen - igen hasonlít a bécsi Kunsthausban levő mosdóra.
Általában nem szoktam fényképeket egy az egyben megvarrni: itt is próbáltam a síkok megmozgatásával kicsit mást csinálni, de túlságosan mozgalmas lett a végeredmény. Így megmaradtam az eredeti képnél, csak kivettem az ablakot, a piszoárokat meg a mosdót. Összevarrtam a fal drappját meg egy darab fekete anyagot, és utána picit elmolyoltam a csempék felragasztásával. Eleinte nem is akartam letűzni, de mivel felülre kell, nagyjából végigvarrtam a "fúgákat" is.
Nagyon hunderwasseres, úgy gondolom, de kevéssé új-zélandi.


Új-Zélandom

Már azt hittem, lemaradtam erről körről. Több, mint egy hónapja kész vagyok evvel a quilttel és már el is felejtettem.
Ma este jutott eszembe véletlenül, hogy mikor is kell a képeket feltenni.
Gyorsan pótlom, bár megnyugodtam, mikor a határidő eltolásáról olvastam.
Mivel a világon semmi nem jutott eszembe New Zeland-ról ezért kicsit nézelődtem a neten. A világért sem  szeretném a "hagyomány(oma)t" megszakítani, íme az én köröm.

Mivel ennek az országnak 3-féle hivatalos zászlója is van, ezt választottam.
Elválaszthatatlan tőle a Union Jack, azaz a angol zászló, amit nem készítettem nagyon hangsúlyosra, hiszen már csak egy kis emlékeztető a múltra.

A teknős egy maori ősi minta alapján készült. Inkább csak a technikája volt érdekes.
Egy fehér anyagra átrajzoltam a mintát, majd fekete cérnával átvarrtam a körvonalakat. Fogtam egy fekete alkoholos filcet és besatíroztam a sötét részeket. Így alakultak ki a minták. Az egész egy kézi applikáció (mi is lehetne más?)
A végén a teknőst echo tűzéssel körbetűztem, mintha úszna a tengerben.
Hát ilyen az én új-zélandi quiltem!

Maori törzsfőnök portréja.



Új Zéland őslakói a maorik, ugy tartották, hogy őseik valamelyik csendes óceáni szigetről érkeztek. Az európaiak érkezése előtt 5 nagy  maori törzs volt. Tetoválással diszitették magukat, főleg az  arcukra, mély kacskaringós mintákat vágtak, ebbe fekete festéket dörzsöltek. 1769-ben érkezett a szigetre Cook kapitány és Anglia nevében elfoglalta a szigetet.Hajójával több rajzoló, antropologus is érkezett, fenti képet is egy a hajóval érkező rajzmüvész készitette  egy maori törzsfőnökről. A képet egy felfedezőkről szóló könyvben találtam, nagyon megtetszett, átrajzoltam egy "A" négyes alapra és cérnával "kitetováltam".

2013. május 1., szerda

MAORI HARCOSOK

Nincs olyan ország az északi-sarkvidéktől a déli Új-Zélandig, ahol az őslakosok ne viselnének tetoválást." (Charles Darwin: Az ember származása, 1871)


Tegnap tudatosult bennem itt az útólsó nap ,egy hónapig nem találtam magamnak semmi varrni valót Új -Zélandról,este találta ,ma délutánra eltervezve a varrás, este pedig  ide fel rakni ,nem változtatok az eltervezett programomon .
Átmásoltam ,kivarrtam fekete cérnával ,nem nagyon szeretem az előre rajzolt mintát varrni mert azon görcsölök ki ne menjek a vonalból .Tömött fekete részt mikron tollal töltöttem ki .Körbe a mintán még háromszor átvarrtam .
 Kezdet.



"

Közép rész kitöltve .

  

Hozzánk képest a világ legtávolabbi szigetén, Új-Zélandon alakult ki a tetoválás egyik legizgalmasabb ősi formája, a maori harcosok egész testre kiterjedő mintahálózata, amely az arctetoválásban csúcsosodik ki. Lássuk mit mondanak a történészek erről a teljesen egyedülálló testdíszítési hagyományról...
Az eredeti maori tetoválás a "ta moko" vagy "moko" annyiban különbözött más polinéziai népek eljárásaitól, hogy a jelek beírásával sebhelyeket hoztak létre. A legtöbb polinéziai tetoválás a fésűszerű eszközök miatt egyenesvonalú geometriai ábrákból áll, ugyanakkor a maori tetoválás ívelt vonalakat alkalmaz, s a minták alapja a spirál. A maori tetoválást lendületes vonalak jellemzik, s azok a sajátos motívumok ismétlődnek benne, amelyek az új-zélandi maori nép más alkotásaiban, például faragásokban és szőtteseken is megjelennek. Az arctetoválásokon a páfránylevélhez hasonló spirális mintákat fedezhetünk fel, amelyek szervesen hozzátartoznak a maori művészethez.
A hagyományos maori tetoválás mestere - a tohunga-ta-moko - két különböző mintát alkalmazott: az egyik festett vonalból állt, a másikban sötét volt a háttér, s maga a minta nem volt befestve. A hagyomány mesterei sajátos szabályokat követtek, noha Új-Zéland számos törzsének és nemzetségének rendkívüli kulturális sokszínűsége folytán a szabályoknak helyi változatai is voltak. Ám mindenki elfogadta, hogy a tetoválás bizonyos szabályokhoz igazodik, s a minták az emberek, a családok s a nemzetségek és a törzsek egyedi vonásait fejezték ki. A maori tetoválások az arc kontúrjait követték és viselőjük egyedi arckifejezését hangsúlyozták. A test egyéb részeire, így a fenékre és a combra kerülő tetoválások is a természetes körvonalakhoz igazodtak. A jól elkészített tetoválás viselője arcának természetes "domborzatát" emelte ki.
A rabszolgák és a közemberek kivételével minden férfi arcát, többségüknek pedig más testrészeit is tetoválások borították. Az elegánsan tetovált arc büszkévé tette a harcost, mivel csatában veszélyesebbnek tűnt általa és a nők vonzónak találták. Nők is viseltek tetoválást, de az nem volt olyan kifinomult, mint a férfiaké. Szépnek látták a feketével körvonalazott és tetovált szájat. Az állra is került tetoválás, s olykor néhány vonal vagy spirál az orcára vagy a homlokra is. A moko minták hagyományos elemekből álltak, amelyeknek külön nevük volt. A maori törzsfőnökök emlékezetből pontosan le tudták rajzolni arctetoválásukat, és aláírásként használták.