2008. október 31., péntek

Éjszakai űrutazás

Az eddigi témák során mindig volt egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy most.. szúrtam el. Olyankor szokott történni ez, amikor a megvalósítás kezdett melléfutni az elképzelésnek.
Magyarország esetében MÉG nem szúrtam el! Ebből következik, hogy nem tudom még megmutatni , viszont alkalmatok lesz tesztelni, mennyire sikerül megvalósítanom az elképzelésemet. Összefoglalva: nem vagyok kész.

Mindig csodálattal töltöttek el azok a felvételek, ahol a föld éjszakába borult területeit mutatták. Jó játék volt a fények alapján felismerni a városokat. Ez adta az alapötletet, amit boutissal gondoltam megvalósítani, jelezve némi domborzatot, ezután kékre festeni, ha sikerül. Végül különböző méretű gyöngyökkel, hímzéssel jelölni a településeket, bársonnyal vagy szaténnal a vizeket.
Amit én látok az nagyon szép, kérdés, hogy Ti is meglátjátok-e. :-))
Tehát, néhány nap türelmet kérnék, szánalmas kifogásaim mellőzésével.

Colette - Magyarország

Mint már egy megjegyzésben írtam, COLETTE is elkészítette az ő Magyarországát. Ezt írta hozzá:
Oltár
A magyar nép szellemi kincse kimeríthetetlen. A Kárpát-medencében élő embereket összefogja, és megismerése során kozmikus összefüggések nyílhatnak meg előttünk. Régi imádságunk évszázadokon nyúlik át és szól a ma emberéhez. Imádkozzunk együtt MAGYARORSZÁGÉRT, AMEN.

Ildi Magyarországa

Kicsit zavarban vagyok, mert az én Magyarországom nem olyan szép, mint a már bemutatottak.
Induláskor fogalmam sem volt, mit fogok csinálni, csak azt tudtam, hogy valamilyen fontos "magyar sajátosságot" próbálok meg ábrázolni. Hosszas vívódás után maradt a "széthúzás". Nem szeretnék itt mélyebb elemzésekbe bocsátkozni, hogy ennek milyen hatása volt és van a világunkra - hiszem, hogy mindannyian megtapasztaljátok.
De hogyan lehet a széthúzást textilben kifejezni? Ekkor eszembe jutott a Rákóczi úti volt Verseny Áruház logója. (Fiatalabbak kedvéért ez ma a nagy Libri könyáruház a Síp utca sarkán). Anyukámtól tudtam, hogy ezt korábban Gutmann-nak hívták, és a logó azt volt hivatott jelezni, hogy olyan tartós ruhákat árulnak, hogy még hat férfi sem tudja elszakítani a nadrágot. Hál'Istennek találtam róla képet.


Eleinte úgy gondoltam, hogy lesz valami háttér, azon meg pasasok, de persze nem nadrágot húznak, hanem kötelet. És aztán jött az újabb ötlet, hogy mi van, ha már "repedezik" ez a nadrág. Van egy szép régi damasztabroszom, ami nyolc nagy négyzetből van "összehímezve". A Hímzés bibliája c. könyvemből kiderült, hogy ezt illesztő öltésnek hívják, és több fajtája van. Mivel a hímzési képességeim eléggé korlátozottak, így a legegyszerűbbet választottam.


Kis darabka anyagokkal beborítottam egy ragasztós vetexet, szendvicset csináltam belőle, szétvágtam, a vágásnál behajtva letűztem, a fekete részeket lestipplingeltem. A szaténszalagot átlátszó cérnával rávarrtam, körbe cikkcakkoltam, végül összehímeztem és odavarrtam a zsinórt.

Csodaszarvas tarsolylemez


A témaválasztásnál mindenképpen vissza akartam menni a múltba. Viszonylag hamar kitaláltam, hogy a téma a csodaszarvas lesz. Sokat böngésztem a neten. Így akadtam rá erre:
Csodaszarvas tarsolylemez. Mondabeli csodaszarvasunk agancsai közül két egymással
szembenéző turulsólyom röpül föl. Életfaminta veszi körül.
Változtatni semmiképpen sem akartam rajta. Úgyhogy már csak az elkészítés technikáját kellett kigondolnom. Az sem tartott sokáig. A minta trapuntóra kívánkozott.
Részletesebben az elkészítés módjáról a blogomban olvashattok.

Aggteleki cseppkövek


Sok minden megfordult a fejembe, mikor megvolt a feladat, de ez a két alakzat valahogy állandóan visszatért, annyiszor láttam a Baradlába korábbi túráink során. Nehéz volt elkezdeni

fogalmam se volt hogy kezdjek hozzá, meg milyen anyag kellene, de a végén ez sikerült belőle.

Aggtelek a világörökség része, és gyönyörű, hogy ez mennyire látszik nem tudom.Aki már járt ott talán ráismer a Xilofonra meg a Minerva sisakjára, mert igy nevezik ezt a két formát.

Korona - Elizanikó


A blogomba írtam le a gondolataimat a készítésről. Részletfotót is tettem oda.

http://elizaniko.blogspot.com/2008/10/kultraquiltek-magyarorszg-korona.html


Gombár néni háza

Kissé megszépítettem a dolgokat, és ez lett belőle. Dehát az ember a hazáját is megszépíti néha. És annyira romokban mégsincs az ország, hogy egy rozsdás ereszcsatornának ábrázoljam.
A ihletet ez a ház ereszalja adta. Maga a ház már majdnem összedűl, de ez a faragás még romjaiban is szép. A legszebb a faluban, ahol lakok. Miért ne lehetne nekem ez Magyarország?

2008. október 29., szerda

már csak 48 óra:)

hú csajok, hogy én mennyire várom a pénteket! nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a munkáitokra, én mindenen keresztül mentem az elmúlt héten, hosszas bocs-csajok-kiszállok levelektől kezdve, a teljes beleszeretésig minden volt:) alakul valami, pont olyan mint a viszonyom az országhoz, imádom és gyűlölöm, de pont ezért annyira izgalmas, nagyon várom!

2008. október 22., szerda

Szegés

Nekem az jutott eszembe a képeket nézve, hogy elég sok munkát feccölünk bele, és a szegélye nem igazán méltó így. Nem munka egy fél centis csíkkal beszegni. Ti mit gondoltok?

2008. október 15., szerda

Tényleg határtalanul: most éppen Karcagon

Már biztos láttátok Cicvarek beírását az Indexen, tegnap megnyílt a Kargaci Foltháló kiállítás ( http://cicvarek007.blogspot.com/2008/10/killts.html ), ahová meghívta a Kultúraquilteket is.

A helyi körülményekhez képest nagyon sokan voltak a megnyitón, a topikot Mamis, Cic és én képviseltem, és annyi, de annyi gratulációt, elismerést kebeleztem be, hogy két kézzel tudnám szórni felétek!

Így hát ezúton is továbbítom mindannyiótoknak a gratulációkat, elismeréseket, mivel jórészt civilek voltak, még inkább jól eső az elismerés. A foltosok meg a technikai megvalósítás előtt lengették kalapjukat, több munkánál kiselőadást tartottam a technika mibenlétéről. (tudjátok, ott terjesztem az igét, ahol csak lehet :D)

Amúgy tegnap délben (1/4 1-kor!) megkaptam a rongyokat, tényleg rongyformátumban, mert én felvittem egy csőre feltekerve, rudakkal, na ezek az aszeszoárok hiányoztak... Mindegy, nem volt egyszerű hozzájutni (délelőtt mintegy két órán keresztül ültem egy kővé zsugorodott gyomorral a hasamban, mert akkor úgy volt, nem kapom meg a cuccot), örülök, hogy egyáltalán sikerült. (Itt is köszönöm: K.E.)
Mindehhez képest fél négykor már a karcagi művház falán lógtak (nem , tényleg nem mentem túl sokat 150-nel az autópályán...). :)))

Azt hiszem, mindannyiónk nevében megköszönhetem Áginak, hogy kiállította a munkákat.
Majd teszek fel képeket, és meglátjátok, teljes becsben, főhelyen, PW-anyaggal bélelt, üveg alá tett ismertető képekkel együtt láthatja a nagyrabecsült kunsági közönség a munkáinkat. :)

Aki arra jár, szívből ajánlom, mert a Kultúraquilteken kívűl nagyszerű munkákat láthat élőben.

2008. október 13., hétfő

Kicsit keserű a szám.

a quiltek helye miatt a kiállításon. Egyszerűen nem találom. Az ötödik embert kérdezem, nem látta senki. Míg valaki felvilágosít, hogy a bejáratnál van. Ott, ahol az ember csak a következő ajtót nézi, amin be kell menni. Kifelé pedig már eddig eddig eddig a quiltekkel. Értem én értem, sok az eszkimó és kevés a fóka. De mi lett volna, ha olyan sok az eszkimó, ahány lehetett volna a hétszázvalahány céhtagból.