Kissé megszépítettem a dolgokat, és ez lett belőle. Dehát az ember a hazáját is megszépíti néha. És annyira romokban mégsincs az ország, hogy egy rozsdás ereszcsatornának ábrázoljam.
A ihletet ez a ház ereszalja adta. Maga a ház már majdnem összedűl, de ez a faragás még romjaiban is szép. A legszebb a faluban, ahol lakok. Miért ne lehetne nekem ez Magyarország?
12 megjegyzés:
Nagyon szép! Azok az árnyékok már megint...
Gombár néni hogy örülne, ha láthatná ! Nagyon szépre varrtad. Gondolom fénykorában ilyen szép lehetett.
Nagyon tetszik! És egy személyes megjegyzés:a Gombár néni nagyon nosztalgikus hangulatba hozott. Szolnok megyében ahol születtem és felnőttem, ez igen gyakori név, itt Dunántúlon meg alig lehet találkozni vele.
Igazán nosztalgikus hangulata van a képednek, és a falusi turizmusos nyaralásainkat juttatja eszembe.
Valóban HANGULATA van, méghozzá jó.
Ez nagyon jellemző kis hazánkra. (Nálunk Veszprémben vannak Gombárok.)
Én nem ismerek Gombárt, de nagyon tetszik a kép, a technikai megvalósítástól megint lahidaltam.
Virágok, árnyék,színek, minden nagyon a helyén van.
Nagyon hangulatos, és szép, nagyon jó hogy ezt csináltad,nagyon kevés marad meg ezekből a szép dolgokból mostanság, az ereszen lehet látni, hogy milyen régi. Jó hogy virágot is tettél.
Az én ízlésemhez meg pont nem kéne a virág, mert így egy kicsit túl idilli. Mindensetre szép magyar falu lett! És az árnyék - az tökéletes.
nagyon szép a te magyarországod.
Márta néni, gyönyörűséges. Már láttam a fotókat napokkal előtte a blogodban és úgy vártam, láttam ám, amikor feltetted azonnal, csak lapítottam, mert még nem voltam kész :-)
Idill. Álmos nyári délután, csak a legyek zümmögése hallik.
Teljesen élethű.
Megjegyzés küldése