2009. június 29., hétfő

Összefoglaló - Dél-Korea

Évi :
Dixike: Elizanikó:
Violini: Mártamásé:
Márta néni: Ildi:

Agibó: Zsuzsuci :
Bildikó: Irén:

Dióhéj:Cicvarek:

2009. június 15., hétfő

Az utolsó forduló - A kedvenc külföldi helyem

Függetlenül Dióhéj törölköző-bedobásától, függetlenül sokak állandó csúszásától, én már jó egy hónapja döntöttem.

Amikor tavaly szeptemberben talákoztunk, én úgy gondoltam, hogy vége, mert már sokakon láttam a fásultság/fáradtság/kötelességből való dolgozás jeleit. Akkor történt némi átrendeződés a tagságban, de - úgy érzékeltem - hogy még mindig vannak olyanok, akiknek már nem szívügyük a dolog. Semmit nem utalnék jobban, mintha - kimondatlanul ugyan, de - olyasmit kellene rátok erőltetnem, ami nehezetekre esik. Ezért úgy gondoltam, hogy Korea után még egy búcsúkört csinálunk - és utána a projektet eltesszük kedves emlékeink közé.

Tehát úgy döntöttem, hogy július 27-éig (ez egy hétfő) legyen szíves még mindenki (Dióhéj is, ha lehetne kérnem) csinálja meg a legkedvesebb külföldi helyét/emberét/országát stb. Megkötés nincs - csak annyi, hogy legyen nagyon jó:) Tehát ne valami utolsó vasárnap összecsapott, mentegetődzések közepette publikált valami - hanem egy olyan darab, amire abszolút büszkék lesztek/leszünk. Még a méretet sem kötném meg, ha valaki A/4-esnél kicsit nagyobbra szeretné, az is jó, ha valaki csak ATC-t akar, akkor legyen az.

Ilyen feltételek mellett el is mondhatom, hogy én tuti a cordobai nagymecset belsejét szeretném megvalósítani valahogyan, mert talán életem leggyönyörűbb élményét jelentette, hogy ott lehettem.

2009. június 12., péntek

Kész! Végre...
A munka némi transfer és elemenkénti vliesofixes applikáció segítségével készült. Ezt követte kevéske pacsmagolás..., "helyközi" tüllrátét, kézi tűzés...és már el is készült! Csak tudnám,mi tartott ennyi ideig?!
Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit csúsztam, de nem az akaratomon múlott... Miután hamarabb elkezdtem agyalni,varrni, mintsem a kapu ötlete felmerült, tartottam magam a saját tervemhez.... Remélem ez nem nagy baj. Számomra a múlt mellett a jelen és a jövő is nagyon fontos jellemzője egy-egy kultúrának.Számos gyengém közé tartoznak a modern műalkotások is. Épp ezért varrtam egy "épületet", ami nagyon tetszik nekem. A Cloud 360-ról van szó,Sungnam városában. Ez egy körpanorámás kilátó, mely tetejéről rendkívüli kilátás nyílik a városra. A szerkezet csupán három lábra támaszkodik: ezekben lift visz a négy, mozgólépcsőkkel összekapcsolt szintre, amelyekben étterem, kávézó és médiatéka kap helyet. A különös forma és üvegfelületek egyszerre erősítik a kilátó high-tech jellegét. Sok részlet lemaradt...sajnos. (Nesze Neked A/4!)

Mukk

Gondoltam már megmukkanok. Bocsánat mindenkitől és szégyellem is magam, így határidő után mondani: nekem eddig tartott a kultúraquiltek. Nem okoz ez már örömet nekem, egy kicsit besűrűsödtek a dolgaim, egyszerűen ihletem sem volt, illetve volt, aztán jött, hogy a kaput kell megvarrni, aztán mégsem mindenki azt varrta, de nem is ezt mondanám a legfőbb oknak. Egyszerűen tehernek érzem már, ezt az A4-es méretet pedig nem kihívásnak, hanem korlátnak. Természetesen, ha ragaszkodtok hozzá, megvarrom tisztességből, mihelyt a Berninám megszerlődik (napersze ezügyben is nekem kellene tennem, magától nem akar eljutni a varrógép körzeti orvosi rendelőbe), valahogy az egyen Veritassal nem sikerül úgy varrnom, ahogy szerettem volna, egészen addig jó volt rágondolni a létezésére, míg nem kellett élesíteni. Gyorsan megírom, míg működik a net, mert hát az sincs a topon mostanában, szenvedtem is eleget az elektronikus beallásokkal, de remélem ennek is hamarosan vége, szolgáltatót is váltunk, kicsit félek is, hogy ha száguldani fog és tudnék képeket böngészve ihletet merírteni, megbánom majd ezt a visszelépést, de most így érzem, kínlódás, nem öröm. Ne haragudjatok.

Hát azt hiszem olyan lett ez, mint egy sufni. Eredetileg a Bulguska templom akart lenni. Azt hiszem ilyen csúnyát és igénytelent még sose varrtam, pedig küszködtem vele egy csomót.

2009. június 5., péntek

Bulguksa

Avagy a Bulguk-templom Dél-Korea egyik legszebb, 1000 évnél is idősebb Buddhista temploma.
A Jeju-szigeten található, mely az UNESCO Világörökség Döntőbizottsága által a világörökség részét képezi. Kyungju város egyik felbecsülhetetlen buddhista öröksége a Seokgul barlanggal együtt.

Az ihletadó kép:



Az általam elkövetett kivitelezés:



Az "oromzat" transzferpapírra van nyomtatva, majd felvasalva, a tetőzet fekete alapon három réteg ezüstszürke organza, melynél a legfelső réteget pár milliméternyire összevarrtam, fehér zsákvarró cérnát fűztem minden tubuskába.
A többi része pedig egyszerű applikáció, szabad gépi tűzés, miazmás.

ui. A késedelemért nagyon sűrű elnézést, de eleinte csak tanácstalan voltam, mint Ádám anyák napján, aztán fejben már kész volt, de közbejött egy csíksomlyói fantasztikus zarándoklat, utána meg csak gálya, gálya, gálya...

2009. június 4., csütörtök

Namdaemun - Dél-Korea - Évi

(Nagyvégre tegnap este elkészült a mű, erre a számítástechnika tréfáiból adódóan (na meg egy értetlen rendszergizda révén) most jutottam hozzá a fényképekhez. Agybaj..., de ezt most hagyjuk.)



Ez itten kérem szépen A KAPU, na de úgy egyébként mi ez?
Mivel kissé extrémre sikerült a kapuábrázolásom, érdekelne, hogy rájöttök-e, hogy mi is ennek a képnek a lényege.

* * * * * * * * * * *

Hát jó, Ildi kitalálta (látta már), úgyhogy íme, ez egy tájékozódási csatornafedél a Namdaemun piacra menet.

Amikor még nem volt tervem, akkor modern épületet akartam. Amikor összebeszéltünk kapu-ügyben, akkor még inkább, mert nem volt túl eredeti ötletem a kapura. Erre utolsó előtti pillanatban szembejött ez a kép, és lőn, épület van rajta, A Kapu van rajta, de mégsem az. Mint a mesebeli lány a királyhoz menet...

És akkor a megvalósítás.
Azt tudtam, hogy falfesték lesz a zebra, na, de mire? Nem volt semmi normális PW-feketém, de az uramnak szerencsére volt egy játszós kopott fekete farmerja, most van neki egy ugyanilyen halászgatya kivitelben. :)
Arra kentem a valkidot jó sűrűn, azt meg hajszárítóval szárítottam. Már közben is gyűrögettem, száradás után meg először óvatosan, aztán kőkeményen gyűrtem meg. Sajnos így sem lett olyan szépen kopott, töredezett, mint egy igazi zebra, de már majdnem.



A csatornafedélre kellett volna valami szép bronzos, na, persze, hogy a festettek között egy sem passzolt. Aztán elővettem a titkos forrást: E.Margittól csöncsölt bútortextileket. És lőn, egy mintasorban találtam egy pont jó színűt, de a mérete kicsit kisebb volt a kelleténél. Mivel nem akadt jobb, a tervet igazítottam az anyaghoz, kisebb lett a kép.

Ennek hátuljára ragasztós vetexet vasaltam. Ezt azért, mert közben beugrott, hogy a múltkor hogy bosszankodtam az iráni quiltnél, hogy az aláragasztott anyagra rajzolt árnyék pöttyös lett a ragasztó pöttyöktől. Na, ide meg pont az kellett.
Átmásoltam skiccpauzsra a fő vonalakat, körbevarrtam,



megkrétáztam, majd kézzel (és ez volt a sziszifuszi moment) ráhímeztem a feliratokat.



Mivel kisebb lett a fedél, kisebbek a csíkok, ezért kellett neki egy kis keret, a festett piros mellett döntöttem, ami az életben még pirosabb, mint a képen. Nekem tetszik rajta (pedig, ha tudnátok, hogy egy ilyen momentumon is mit tudtam filózni...?!).


Valószínűleg nem írok olyan jól koreaiul, mint perzsául, Ildi, ezt oda ne add egy koreai diákodnak sem.
Közben büszke voltam magamra, de közelről azért látom, hogy dőlnek erre-arra a betűk. Ez van. Előrajzolni a minisége miatt nem nagyon tudtam.
Ja, és még egy tanulság született, kézi varrás előtt nem krétázunk, mert sikerült a fényes felületeket varrás közben összetapiznom, ezért itt-ott vesztett csodás bronzszerű csillogásából. És még utána is kellett krétáznom...
Szóval így esett.

Itt az eredeti:

Sziasztok! Sajnos nem lettem kész időre.... küldhetem még vajon, amit készítettem? A másik kérdésem, hogy Ildikót kérdeztem, hová küldjem a munkáimat? Azt mondta, nem kell elküldenem sehová. Akkor mi lesz velük? Hallottam pár kiállításról, ahová mentek a képek... vmit kihagytam volna? Itt vagyok,ha néha meg is csúszok... Holnap az én Koreám is ott lehet, bár nem épület... Minden munkát megcsodáltam, ilyenkor érzem igazán, milyen keveset is tudok hozzátenni az egészhez. De próbálom. Kellemes öltögetést kívánok mindannyiunknak, Irén

2009. június 3., szerda

Zsuzsuci kapuja

Az ő bejegyzésébe nem tudok belenyúlni, mert nem ismerem a jelszavát. Így idetetszem az alkotását:

Déli kapu-égés után



Én meg égés előtt én, pillanatnyilag...


Ahogy rögtön mondtam is amikor a képeket megláttam, engem a kapu elüszkösödött állapota vonzott. Aztán megbántam, mert sokkal több ötletem volt az épségépen pompázatos épület rongyképét megcsinálni, de tartottam magam az eredeti választásomhoz.Persze, ez is úgy kezdődött, hogy egy jó fotót nézegetve, elkezdtem a falaknál, azok úgyis épen maradtak, aztán próbáltam lepusztítani a tetejét. Az üszkös faelemeket sötét anyagcsíkokkal igyekeztem megoldani, de akkor még mindig nem volt elég égett hatású. Aztán a keretezésnél vetettem be egy kis valódi égetést. a teljes méretnél kisebb téglalapot belülről megégettem, és ezt használtam legfelső rétegnek a széleken.


Jön a fotó.
Igen, de szerintem megint élire állítva. De mindig segít valaki korrigálni:)Remélem, most is!:)
Köszi!


2009. június 2., kedd

Égés

.....minkét értelemben.
Bocs, hogy csak most jelentkezem, de nem voltam gépközelben.
Sokáig hezitáltam, hogy melyik kép tetszik jobban, készült három rajz is, de nem tetszett igazán. Nem akartam túlságosan bonyolult mintát, hogy legyen helye a tűznek.
Először azt gondoltam, hogy feltaláltam a spanyolviaszt ( már nem gondolom) valamint, hogy milyen jó megjelenítése lesz a lángoknak a hőlégezett technika.
Utóbbi megvalósításában meglehetősen gátolt a bátortalanságom, nem mertem kellő merészséggel használni a hőlégfúvót.
Ettől azután úgy elhagyott az alkotókedv , hogy a füsttel kapcsolatos terveim...füstbe mentek. Most inkább úgy gondolom, hogy a másik verziót kellet volna megvalósítanom. Az a tető alulról lett volna, úgy, hogy a bordákat hőlégezett textilgyöngyökből készítem. Lehet, hogy terápiásan még megcsinálom. :-))


2009. június 1., hétfő

Emlékezés...


Sajnos ez az ország nem nagyon tudott "megragadni" engem. Sokáig keresgéltem, vártam az ihletet, nem nagyon jött. Közben a hírekben hallottam, hogy megint atomrobbantás volt Észak-Koreában, újabb fenyegetettséget okozva ezzel Dél-Koreának, vagy a világnak. Ekkor találtam ezt a képet, ami - gondolom - egy temetőt ábrázol, ahol egy szinesbe öltözött, szomorú nőalak látható. Ez lett belőle. Sajnos épület nincs rajta - esetleg a fala - de azért remélem Ildi nem zárja ki. Pagodát nem szerettem volna varrni.
A technika a szokásos volt, kétoldalas vetex-szel került az alak a festett anyagra, amin dolgoztam akrillal és olajpasztellel is, majd jött a tűzés. Szegélynek találtam ezt a koreai vagy kínai írással telenyomott anyagot.

Dél-Korea - b_ildikó

A történetet nem mesélném el újra...

Jól jött a témafelvetés abból a szempontból, hogy a múltkori találkozóig nem sok ötletem volt az országra. Kavarogtak olyanok a fejemben, hogy valahogy a régit és az újat kellene ötvözni. Akkor olyan is, hogy ne az épületen legyen a fő hangsúly, csak valamilyen módon jelenjen meg.
Talán a télen ment az m1-en a kora délutáni időben egy koreai szappanopera, sokat főztek benne. :-) Néhányat megnéztem. Nagyon tetszett a ruházatuk, a férfiak csúcsos kalapja, a határozottan színes ruhák. Meg a földön ülés. Azt nem tudnám megszokni, az egyszer biztos!


Szóval a kapu. A tűzzel nem tudtam mit kezdeni, de a felújítás jó lenne. Főleg, hogy nem látunk belőle semmit, hiszen egy nagy fallal elkerítették. Amin rajta van a kapu óriási fotója.
Találtam ezt a képet (itt alul látható), ahol éppan pakolják föl a rácsok közé a kép darabjait.

Őt választottam.
A technika a (nálam) szokásos. Ragasztófátyollal az alapra rögzítettem a kaput - két anyaggal dolgoztam, nem akartam elpepecselni a sok kis darabkával, talán ne,m lett volna annyival jobb.
Megtűztem a faépítmény tetejét szabad gépivel.
Ezután következett volna a rácsozat. Ezüst cérnát gondoltam, de a ki aranyos/drága/tündibündi Sárkány nem volt hajlandó. 5 centinként szaggatta. Bontás, újraértelmezés és visszatérés az eredeti ötlethez.
Azaz átlátszó cérnával az alapra cikkcakkoltam fehér horgolócérnát.
Hátlapozás, keretezés. Talán még az alpinista emberkéket oda kéne varázsolnom, de a zurammal úgy döntöttünk, hogy elengedjük őket ebédszünetre....

Korea (Violini)


Bevallom, hogy először nem voltam boldog ettől az országtól. Annyira messze áll tőlem a Távol-Kelet nem csak földrajzilag, hogy el sem tudtam képzelni mi fog megérinteni. Aztán rátaláltam erre a Szöul körül épülő gigantikus projectre:

Ez kifejezte számomra a mai Dél-Koreát: pénz és minden, ami ebből megvalósítható. Ez egy 2011-re fölépülő városrész lesz rengeteg lakással, üzlettel, irodával, zöld megoldásokkal.
Ezt fölülírta a kötelező gyakorlat, amitől először szintén nem voltam boldog, mert úgy éreztem, hogy az égvilágon semmi közöm ehhez a kapuhoz.
Ezt gondoltam. Aztán nézegettem-keresgéltem a képeket, és akkor rájöttem, hogy hiszen ennek a kapunak a tetejével szemeztem az első körben is, csak nem tudtam mit látok :-)

Már elsőre is feltűnt, hogy ezek a faragott és festett gerendavégek pont arra termettek hogy millefiori technikával gyurmából elkészítse az ember lánya. Mivel már megvilágosodtam, és tudtam hogy ez a szépség leégett, próbáltam azt a pillanatot elkapni, amikor már ég a tető, vöröslik az éjszakai ég, de még nem mindenhol lángol. Itt, ahol én mutatom legalábbis még nem.
A háttér egy régi selyemszerű blúzom, pont ideális színösszeállításban. Az égethető gyurmából ÍGY készültek a korongok. A háttérbe valami kicsit gomolygó füstöt akartam. Kézzel tűztem, én, aki elvileg utál kézzel varrni. És élveztem!
A végén Technokollal fölragasztottam a gyurmát.

A Déli kapu lángokban - Ildi

"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni." Nem vagyok piromán, de a tüzet és a pusztulást próbáltam meg ábrázolni.
Először a szoftveremmel megváltoztattam az egész kép színét pirosasra, és úgy nyomtattam ki az anyagra.

Utána kerestem egy szürke anyagot a hamu megjelenítésére.

Ezután jött valami - számomra - újdonság: mind a nyomtatott anyagot, mind a szürkét felvágtam 2-4 centis csíkokra és ezeket "összeszőttem". Fehéres-ezüstös angelinából csináltam két "pacnit", valamint fogtam két organzát, egy pirosasat és egy bronzosat.

Utána ezüst fémszálas cérnával rátűztem a lángokat.
Legvégül fogtam a hőlégfúvómat és elolvasztottam az organzákat.

Megjegyzések:
1. Az utolsó fénykép mutatja az igazi színét, mert azt csináltam a szabadban.
2. Némileg túllőttem a célon: azt reméltem, hogy kicsit jobban fog látszani a kapu. De túl nagy lett a tűz:)