2013. május 5., vasárnap

MAORI NYELV



Egyetlen Új-Zélandhoz kapcsolódó élményem van, a Bálnalovas című film, amit ismét megnéztem. Most is nagyon tetszett. Aztán ahogy többet olvastam az országról, más téma mellett döntöttem.

Megfogtak a tetovált minták, a fafaragások, és mivel a maoriknak nem alakult ki ábécé típusú írott nyelvük, ezeket igen magas szinten művelték. A szimbolikus jelekből állítólag úgy lehet olvasni, mint az egyiptomi hieroglifákból.

A háború utáni urbanizációval a beszélt nyelvük is egyre inkább elveszőben volt, de a 70-es évektől mozgalmak alakultak, összefogás indult a kultúrájuk, nyelvük megőrzéséért. Megszületett a nyelvtörvény , ami 1987-től az angol mellett hivatalossá tette a maorit is, - mint a legnagyobb számú kisebbség nyelvét.

A fafaragásokat gyakran festették bálnazsírral kevert vörös festékkel, - innen a színválasztásom, - és a csillogó fehér díszítést halpikkelyből, kagylóhéjból tették rá. A munkámra egy felirat is került, a KIA ORA (hello, szia) maori köszöntés, amihez egy olyan botrányos incidens kapcsolódik, ami elősegítette a nyelvtörvény megszületését.

A szereplője Naida Glavish, aki kislányként hagyományos maori közösségben nőtt fel. Az iskolakezdésig nem is beszélt angolul, ezért csak egy tanárán múlt, hogy kétszer is sikertelenül próbálták kicsapni az iskolából.
Felnőttként egy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozott, ahol a főnöke többszöri tiltása ellenére  kia orával köszönt a telefonálóknak. Ennek aztán az lett a következménye, hogy kirúgták. 
Pereskedett, híre ment a dolognak, és nagy társadalmi vita kerekedett az ügyből. Egyre többen hívták a telefonos ügyfélszolgálatot, és csak a "kia ora lady"-vel voltak hajlandók beszélni. Már a légitársaságok pilótái is elkezdték kia orával köszönteni az utasaikat, míg végül a miniszterelnök közbenjárására a ladyt visszavették az állásába.
Mára vezető állást tölt be a cégénél, és konferenciákon tovább kampányol, előadást tart arról, hogy miért fontos a maori hagyományok megőrzése. Ismertté vált, nemzetközi díjat is kapott.

A kép elkészítéséhez ismét az applikációt választottam. Piros pamut anyagra bordó organzát varrtam a kirajzolt minta szerint, utána pákával "kivágtam". Az ezüstfehér felületi textilfesték.

A figura a képen akár a maorik őse is lehet, amint átevez valamelyik polinéz szigetről, és megérkezik Új-Zélandra.

Ilyen lett megvarrva.




5 megjegyzés:

Márta néni azéris írta...

Nálam ma ez a top10-es. Nem hallottam erről, és ha nem írod meg mellé a szöveget, aligha értem, mit ábrázol, de így nagyon Új Zéland

Polyák Ildikó írta...

(Már megint) nagyon jó. Azért tetszik, mert kicsit rejtélyes, nem evidens, nem kiabál.

Bob írta...

Nagyon tetszik, hogy "bogaraszos". Hogy sokaig lehet es kell nezni :) es tok jo melle a szoveg is :)

36évi írta...

Engem az nyűgöz le mindig, hogy milyent tiszta munka a tiéd. Ott egy csáléság, egy cérna, semmi nincs. Ötletes és a szokott szép kivitelezés. :)

Nóra írta...

Szép a történet, szép a rajz és a Tőled megszokott precíz, igényes munka, gratulálok Neked!