Ünnep és új forduló

Először is őszinte szeretettel és tisztelettel köszönöm az Irán-quilteket. Mindig megleptek, hogy mennyi időt és energiát fektettek gondolatilag és technikailag egy-egy picinyke darabba.
Megint csak sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a következő forduló. Tegnapra már kettőre rövidítettem a listámat, és próbáltam pro és kontra érveket találni a kettő mellett. Ne legyen túl könnyű, de azért nehéz se - olyan értelemben, hogy ne csak egy-két dolog jusson eszünkbe. (Ámbár Pápua Új-Guinea sem volt könnyű eset!)
Így aztán a döntésem Argentínára esett. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem eléggé összemosódik egész Dél-Amerika: nagyon keveset tudok az egyes országokról. A megkötés pedig, hogy a munka semmilyen módon ne kapcsolódjon Eva Péronhoz, azaz Evitához. A határidő: 2009. február 6.
Kívánok mindannyiótoknak Boldog Karácsonyt, szeretetteljes együttlétekkel, kellemes meglepetésekkel, finom illatokkal és ízekkel.

Pici kiegészítés a rózsákhoz

Egy kis olvasnivalót mellékelnék a rózsa és Irán/Perzsia viszonyához, fogadjátok szeretettel.
Géczi János: Allah rózsái

Múlt és jelen Iránban

Még egyszer elnézést, hogy csak ma írok, bár már éjfél előtt kész lettem a másodikkal is. Alant egy hosszú és fájdalmas szülés pillanatait láthatjátok.
Az úgy kezdődött, hogy bár vagy 30 éve hallottam először Persepolisról, tudtam, hogy valami "mai" Iránt is akarok. A mai Iránról - az iszlámon túl - eszembe jutott, hogy nagyon fiatal ország (a lakosság vagy 40%-a 35 év alatti), de ennek textilbe öntését nem tudtam kitalálni. Utána jött az olaj, és vagy két hete megszületett a gondolat, hogy Persepolist az olajmezőkkel házasítom össze.
Ekkor elővettem a Günthertől most rendelt tekercselt nyomtatható pamutot.

És rányomtattam ezt a képet.

Ekkor még úgy gondoltam, hogy ezüst selyemből kiszabok olajfúrótornyokat (vagy valami hasonlót) és ráapplikálom. Még 20 cm ezüst (mű)selymet is vettem, kiszabtam, rátettem, de olyan szerencsétlenül nézett ki az egész.
Így dobtam a témát, és úgy gondoltam, hagyományos applikációval csinálom meg. A neten találtam egy rajzot, ami a persepolisi oszlopfőket mutatja, pont' jó méretben.

Ráapplikáltam, és a fúrótornyok sematikus rajzát pedig ún. "heat-away" stabilizátorral ráhímeztem nagyon vastag cérnával.

Ez a heat-away úgy működik, hogy meleg vasaló hatására "elhamusodik".

Aztán letűzögettem, a fúrótornyok nem voltak elég sötétek, ezért még egy kis textilfestékkel ráerősítettem. A háttérbe a "persepolis" és az "olaj" szavakat tűztem. De nem voltam boldog...

Csütörtök délután indult a "tortúra". Leslie és Claire oldalán olvastam, hogy lehet "matte mediummal" organzára átvinni képet. Na, gondoltam, ez jó lesz nekem. Az volt a tervem, hogy a fotónyomtatott képre ráteszem az organzát, és tök jó lesz....

Kiválasztottam egy olajfinomító képét, úgy csináltam, ahogy a videón láttam, majd száradás után a kukába dobtam. Le se fotóztam.

Ezután jött a Pebeo Bildtransfer nevű anyaga. Három réteget kell felvinni a képre, és száradás után valahogy "leénekelni". Bár a Pebeo honlapját is elolvastam, arról nem volt szó, hogy meg kell vizezni, de mivel az istennek se akart elválni, vesztenivalóm nem volt.

Ekkor így nézett ki hátulról.

És ilyen lett készen. Nem rossz, ám túl vastag lett, ha rátettem a képre, még a fény felé tartva is alig látszottak az ősi oszlopok.
Ekkor lementem kutyát sétáltatni.... Eszembe jutott, mi lenne, ha az organzára Pollyt vasalnék, és betenném a nyomtatóba.

Ez jött ki (két réteg Pollyval), egészen boldog voltam addig, amíg le nem vettem a papírt: a festék zöme (90%) a papírra került, az organzámon megint csak néhány szürkés paca volt.

De nem adom fel.... Eszembe jutott, hogy van egy vékony műszálas anyagom, az könnyebben belemegy a nyomtatóba, és biztos több festék jut az anyagra is.

A "kísérlet" sikerült, de a beteg meghalt (megint). Szuperül átment, annyira, hogy megint csak nem lehetett látni az alapképet. Ja, közben kompozíciós okból tükröztem a képet.

Itt már eléggé ideges voltam. Újra kinyomtattam a képet, fogtam egy újabb darab organzát, és fekete textil festékkel "átmásoltam" a tornyokat, és még kicsit belemaszatoltam itt-ott. Töménytelen festék kellett, mert hogy nagyon átszaladt a papírra, pedig jó sűrű volt a festék.

És ez lett a vége. Nagyjából úgy néz ki, ahogy elképzeltem, bár kicsit furcsa, hogy a levegőben lógnak a tornyok. Mivel az alsó épületeket nem festettem ki, itt feketével négyzetesen tűztem le. Aztán már csak be kellett szegni.

Tanulság nincs.

Perszepoliszi oszlopfő

Ha Irán, akkor nekem Perzsia jut eszembe rögtön. A görögök nevezték el Perszepolisznak az Iráni-felföld déli részén húzódó birodalom székhelyét, ami "Perzsa város"-t jelent. Ősi neve Pársza. Írtam egy kis történelmi áttekintést erről a blogomban.
Egy olyan képet választottam, ami egy emberi arccal díszített oszlopfőt ábrázol. Eredetileg tűfestéssel szerettem volna elkészíteni, de menet közben másként alakult. A fénymásolt rajzot rátettem a festett anyagra és azt kezdtem el levarrni. Gondoltam majd letépkedem, de a szélek letépkedése során támadt egy olyan ötletem, hogy inkább akrillfestékkel befestem. Sajnos, mivel állandóan tele vagyok egyéb határidős teendőkkel, a fázisfotók elmaradtak.

Dáriusz szintén

Töltöttem fel jobb képeket.
Nem egy nagy durranásm, sima trapuntószerű gépi tűzés, aztán túl unalmasnak találtam és egy kis festékkel próbáltam javítani a helyzeten. Nem az igazi, de micsinyájjak mosmá.






Ez elég homályos lett, lassan már egy órája fotózom, holnap nappali fénynél készítek jobb fotót.
Valami jobbat akartam, az idő kevés és leginkább az ötletek gyűjtésével és rácsodálkozással telt.

Pechszéria

Inkább most nem részletezném azt a tortúrát, amin tegnap és ma keresztülmentem. Tegnap estére lett egy kész darabom, de nem igazán tetszett, ezért ma vissza akartam térni az eredetihez - na, ezt nem kellett volna. Talán most a kb. ötödik próbálkozás .... szárad...
Sebaj, gondoltam, legalább az egyiket megmutatom, erre lemerült az akku a fényképezőgépemben. Szóval, reggelig ki kell bírnotok nélkülem - ezer bocsánat. Ennyit még eggyel sem szenvedtem. Nagy akarásnak .... a vége:( Most nem is kommentelek, inkább megpróbálom befejezni a felet.

Dareiosz

Arra gondoltam, hogy a játszóházban tanultakat fogom kamatoztatni.
A kísérleti darab sikerén felbuzdulva ragasztót ragadtam ( :-) , és lefestettem. Ennek eredményét láthatjátok, az eredeti képpel együtt.
Meg voltam elégedve, amíg át nem vasaltam az anyagra, de a dolgok előrehaladtával arányosan csökkent az elégedettségem. Nem gondoltam arra, hogy a ragasztóval közvetlenül érintkező festékréteg lesz a színe, valamint arra sem, hogy híg festéket használjak.
A következő malőr akkor történt, amikor megint vasalót fogtam a romok rögzítéséhez: egy jelentős darabot sikerült kikapnom az előzőleg felvitt részből, lásd a következő képet.
Ez volt az a pillanat (16-án), amikor majdnem lefagyott a rendszer, de megmakacsoltam magam, még abban a hitben, hogy éjfélig van időm :-). Tovább javítgattam a reménytelent, azután estefelé benéztem a blogra és elhűlve láttam, hogy egyetlen munka sincs felrakva. Majd , hurrá még 3 nap.
Ekkor megint megmakacsoltam magam, hogy nem kezdem nulláról, olyan amilyen, megérdemeljük egymást.
A téma Zarathustra (teológus-próféta, a ma ismert ős-iráni vallás megteremtője) lett volna, ha képem is lenne az elmélethez, viszont beleszerettem néhány Perszepolisz és Dareiosz képbe.

Perzsia lakói a természeti erőknek hódoltak, jó sorsuk, boldogulásuk érdekében. Ezek személytelenek és egymással egyenrangúak voltak, de fölébük kerekedett a legfőbb isten, Ahuramazda. Ő teremtette az eget és a földet, az embert akinek boldogságot adott, és Dareioszt , akit királlyá tett, bölcsességgel felruházva.

Elizanikó - Perszepolisz

Perszepoliszi domborművet hoztam nektek .

Sajnos az xpandaprint nem mindig ott, nem mindig úgy domborodott, ahogy én szerettem volna.

A csend tornyai

A vívódásaim állomásai majd a blogban, most a konkrét mű.
Először is: hosszú idő óta először napjára kész lettem....

Aztán: ahogy sorban jelentek meg itt a blogon az elkészült munkák, majd' mindegyiknél olyan téma volt, ami nálam is szerepelt a listán. :-)))

Végül nem síma tájképet választottam, hanam a csend tornyait. Ahogy a város szélén egy épület maradványai, romjai között állva kinézek a hegyre, a toronyra.

A perzsák ősi vallása a zoraasztriánus.

"Ennek a vallási csoportnak egyik különlegessége temetkezési szokásaiban rejlik. A "csend tornyai" olyan kultikus építmények, amelyek arra szolgálnak, hogy a halottakat a toronyra kifektessék, majd azokat a keselyűk tüntessék el. Hitük szerint a holttestek tisztátalanok, és a vallás megtiltja, hogy azokkal a Föld és a Tűz elemét beszennyezzék. (Ezért a holttesteket a tornyok tetejére helyezve hagyják, hogy azok húsát a keselyűk fogyasszák el.) Amikor a csontokat kiszárította a nap és a szél, azokat a torony közepén elhelyezkedő csontkamrába dobják.

A párszi zoroasztriánusok tornyai zömök épületek, amelyeket erdős kertek vesznek körül. Ide csak a koporsóvivők különleges kasztja léphet be. A holttesteket a tornyon három körben helyezik el. A külsőbe a férfiakat, a középsőbe a nőket, a legbelsőbe pedig a gyermekeket.

A vallás követői Iránban is élnek. Itt a tornyokat a lakott településektől távol, sivatagi területeken, hegyek tetejére építették. Ez a csoport azonban a szokást a 20. század elején megszüntette, és azóta "hagyományosabb" módon temetkezik. "

(kicsit bővebben a keselyűkről itt, a fenti idézet is innen való)

Perzsa újévi asztal

Az én iráni quiltem nagyon nehezen született meg. Nem az elkészítésével, hanem a téma kiválasztásával volt gondom.

Rátaláltam egy jó kis blogra, ahol érdekes dolgokat olvastam Iránról.

Ott olvastam, hogy Iránban március 20-án, a tavasszal együtt köszönt be a perzsa újév. Pontosabban az "új nap", a Noruz.

Noruz délutánjától fogva két hétre leáll az élet Iránban. Az emberek családi körbe vonulnak vissza, s mivel a család Perzsiában nagycsaládot jelent, ezért két héten át szakadatlanul egymást látogatják, és együtt ünneplik a két hét minden egyes napján szokásos újabb és újabb szertartásokat.

Noruz legfontosabb kelléke a terített asztal, amelyen néhány más kötelező kellék – így Hafez vagy Firdauszí versei, aranyhal, tükör, Szent Korán– mellett a bőséget jelképező haft sinnek, a hét „sz” betűvel kezdődő dolognak kell ott lennie. (A szokás neve egyébként eredetileg haft chin, azaz „hét (kínai) porcelán tál” volt, amelyekben az új évben remélt bőséges termést jelképező magokat és gyümölcsöket az asztalra rakták.)

Ennek megfelelően asztalra kerül szabzeh (búza- v. lencsecsíra), szamanu (búzapuding), szíb (alma), szindzsed (szárított szarb gyümölcs), szír (fokhagyma), szomak (szomakbogyó), szerkeh (ecet).

Ezeket az asztalokat egyébként nem csak otthonukban, hanem nyilvános helyeken, Pl. pályaudvarokon, éttermekben stb. is berendezik az irániak.

A quiltről sok mindent nem érdemes írni, mert elkészítési módjában semmi különös nincs. Anyagválasztásban viszont erősen eltértem az eddigiektől. Most nagyon kevés (szinte semmi) saját festésű anyaggal dolgoztam. Használtam viszont selymet, organzát, kárpitanyagot, lurex szalagot, paszományt. Azokkal próbáltam az ünnepi hangulatot megjeleníteni.

Allah rózsái

Tudtátok, hogy 100 kilogramm rózsasziromból mindössze egy gyűszűnyi rózsaolaj származik? S, hogy egykoron 1 kilogramm perzsa rózsaolajért XIV. Lajos hat kiló arannyal fizetett?

Nagy gondban voltam Irán "megvarrásával", hisz anno nekem kimaradt Marokkó, így aztán nem élhettem ki az alkotási kedvemet az iszlám kultúrára vonatkozó obligát ábrázolásmódokkal, úgy mint mozaikok, lefátyolozott nők, mecsetek, miazmások...
Sokáig vekengtem, hogy mi is legyen, állandó és visszatérő kép volt előttem a Darya-i-Nur gyémánt mint az iráni koronaékszerek leghíresebb drágaköve, de azzal, hogy az utóbbi hónapban átlag napi 10-11 órákat dolgoztam, nagyon nem volt érkezésem arra, hogy igényesen meg is tudjam varrni.
Aztán egyszer csak bevillant a rózsaolaj, innen kezdve fejben pillanatok alatt kész is lettem a művel, már "csak" a gyakorlati megvalósítás maradt hátra - halkan súgom meg, hogy még meleg. ;-)))
A rózsákat szalaghímzéssel készítettem (mivel az olajrózsa mély rózsaszín, ezért a nagyobb rózsafejeknél két szálasan hímeztem, az egyik szál lila volt, a másik babarózsaszín), a levelek pedig szürke táskamerevítő+vasaló kombóval lettek ilyen decens módon hullámosak, nem tudom mennyire lehet a képekből látni.

Zsuzsa Iránja

Nem azért, mert nekem "csak térkép e táj", hanem azért, mert ehhez volt kedvem.Mindenképpen olyan technikát akartam alakalmazni, amit eddig itt nem, és színes fonalakkal akartam dolgozni ebben a szürke időben.Hát ezért tettem azt amit:kinyomtattam fehér anyagra egy Irán térképet, (meg egy másikat papírra). Aztán elő a fonalaimat, és az odaillőket punchinggal felvittem a textilre. Előtte azért kerestem egy megfelelő puha hátlapnak valót, amit jól lehet punchingolni. Közben állandóan figyeltem a papírra nyomtatott képet.(sőt, néhányszor véletlenül össze is varrtam az anyaggal.)

Amikor a szinekkel nagyjából elégedett voltam, szabad gépi tűzéssel karakteresebbé tettem.Vagyis a folyókat, tavakat kék cérnával, az országhatárt pirossal megrajzoltam.

Aztán a méretre kiegészítés jött, térképszerűen festett anyaggal, majd hátlapozás,egy kis tűzés, szegés, és itt van.

DEMAVEND

Irán legészakibb csücskénél a Kaszpi-tenger déli partjánál, van az Elburz hegység, melynek legmagasabb csúcsa Demavend.Vulkáni kúp Teherántól 100 km-re van és állitólag a város minden pontjáról látható.A készitésről bővebben és hogy miért ez irtam a blogban.

Kalligráfia - Irán - Évi

Nahát, szinte el sem hiszem, hogy második vagyok. :)))
Persze, hogy megint az utolsó pillanatban vagyok, 15 perce készültem el, 10 perce fotóztam. :)

Szóval:
Iránról nem sokat tudtam ezelőtt, tehát irány a wikipédia, ott kiolvastam, hogy milyen érdekes, változatos, ellentmondásos és küzdelmes volt a történelmük (részletek később a blogomon).

Aztán jött a flickr, kedvenc képkeresőm, na, hát itt megint kincseket találtam. A kedvenceim gyüjteményét később mellékelek a blogomra.

Két gondolatom volt, az egyik az ókori perzsa művészet, szorbászat, építészet fentmaradt remekei, a másik a mostani Irán, annak is vagy a kalligráfia gyönyörei, vagy a falfirkák.

Még külön volt Németország, mikor Berlinben láttam a perzsa falmozaikokat, hát borzongtam.
Aztán megnéztem most virtuálisan a Louvre, a berlini Pergamon és a teheráni Bastan Múzeum kincseit. Nagyon tetszenek. Csodásan kimunkáltak, gyönyörű maradandó anyagokból készültek, szóval fenséges mind.

Aztán itt voltak a falfirkák, amire véletlenül bukkantam, de aztán rá is kerestem, ebben a súlyosan vallásos, kemény szabályokkal működő országban ezt jelentette nekem a szabadságvágy egyfajta megjelenését, ráadásul szintén csodásak. Merthogy a perzsa írás számomra csodás...
És akkor már el is értünk a kalligráfiához, ami arrafelé van olyan nagy becsben, mint pl. Japánban. Megvolt ez a kép és már tudtam, hogy ez lesz a vége.

Tudom, technikailag egyszerű (bár az írás átvitele nem volt olyan szimpla "felfirkálom"-módszer), de én akkor is szeretem. Persze, hogy számított az időhiány, különben egy perzsaharcos-fejű, oroszlántestű, griffszárnyú lény trapuntóját látnátok most a képen.
Talán egyszer. Most nem volt rá idegrendszerem, nem éreztem az ujjamban a nyugodságot hozzá.

Azért fogadjátok nagy szeretettel...





A tintatartó (filc) és a papír (kemény vászon két réteg rag.vetexszel) közelről:

Penna (vászon körbetekerve festett molinóval, a festett darabért itt köszönet csoporttársamnak, V.Editnek) :

(u.i.: utóbb jöttem rá, hogy nem teszik rajta a színátmenetes cérnából a szél. Nem megy hozzá, majd később lecserélem.)

Márta néni Ali baba

Nekem Perzsia hiába múlt el ötven év a gyerekkorom óta, nem a közelkeleti helyzetet jelenti, hanem Seherezádé meséit.
Az volt a célom, hogy az Ildi tanfolyamán tanultakból minél több legyen rajta, hát vannak rajta apró tyvek darabkák, az arany és bronz az akrilfesték, csillámpor, és Syva paszta is van, picike, még két összecsavart szőnyeget szerettem volna a textilékszer módszerével, de az nagyon nem akart sikerülni. Örültem, hogy két hete elkészült, mert így sikerült egy napos időt kivárni a fényképezéssel, és elég élénk a kép.

Átadom a helyem

Tudom, hogy kicsit későn szólok, de nem fogom tudni elkészíteni határidőre Iránt, összecsapni pedig nem szeretném, úgyhogy átadom a helyem.

Az ünnepek után azért megcsinálom, a blogomon majd megtaláljátok.

Mindenkinek Nagyon Békés, Boldog, Szeretetteljes Karácsonyt Kívánok,

Anna

Születésnapi torta

Ha már születésnapunk volt 6-án, gondoltam, hogy legyen torta is. Előbb akartam "sütni" , de 8 napig érvényes a felköszöntés.

Ma van az első születésnapunk!

Tavaly december 6-án indítottam útjára ezt a projektet, bevallom, tele kétségekkel, hogy mennyire lesz életképes.
Bár voltak "veszteségeink", távozott Martam, Kastan és Nana, de úgy tűnik, a lelkesedés változatlan. Ne felejtsétek Iránt 19-én!
Köszönöm Nektek és a látogatóinknak.