Egy magyar utazó Perszepoliszban

Kedveseim!

Egy honftársunk nemrég ott járt, és nagyon jó fényképeket is csinált.
Olvassátok, nézzétek!

Összefoglaló - Irán

Edit:

Irén:

Márta néni :

36Évi :

Dixike :
Zsuzsuci :
Cicvarek :
Ágibo :
Bildikó :
Elizanikó :

Mártamásé :

Dióhéj:
Btrudi:
Ildi :


Az előző 7 fordulóhoz a linkek:

1. Finnország
2. Thaiföld
3. Kuba
4. Portugália
5. Marokkó
6. Pápua Új - Guinea
7. Magyarország
   

Pici kiegészítés a rózsákhoz

Egy kis olvasnivalót mellékelnék a rózsa és Irán/Perzsia viszonyához, fogadjátok szeretettel.
Géczi János: Allah rózsái

Elizanikó - Perszepolisz

Perszepoliszi domborművet hoztam nektek .

Sajnos az xpandaprint nem mindig ott, nem mindig úgy domborodott, ahogy én szerettem volna.

Perzsa újévi asztal

Az én iráni quiltem nagyon nehezen született meg. Nem az elkészítésével, hanem a téma kiválasztásával volt gondom.

Rátaláltam egy jó kis blogra, ahol érdekes dolgokat olvastam Iránról.

Ott olvastam, hogy Iránban március 20-án, a tavasszal együtt köszönt be a perzsa újév. Pontosabban az "új nap", a Noruz.

Noruz délutánjától fogva két hétre leáll az élet Iránban. Az emberek családi körbe vonulnak vissza, s mivel a család Perzsiában nagycsaládot jelent, ezért két héten át szakadatlanul egymást látogatják, és együtt ünneplik a két hét minden egyes napján szokásos újabb és újabb szertartásokat.

Noruz legfontosabb kelléke a terített asztal, amelyen néhány más kötelező kellék – így Hafez vagy Firdauszí versei, aranyhal, tükör, Szent Korán– mellett a bőséget jelképező haft sinnek, a hét „sz” betűvel kezdődő dolognak kell ott lennie. (A szokás neve egyébként eredetileg haft chin, azaz „hét (kínai) porcelán tál” volt, amelyekben az új évben remélt bőséges termést jelképező magokat és gyümölcsöket az asztalra rakták.)

Ennek megfelelően asztalra kerül szabzeh (búza- v. lencsecsíra), szamanu (búzapuding), szíb (alma), szindzsed (szárított szarb gyümölcs), szír (fokhagyma), szomak (szomakbogyó), szerkeh (ecet).

Ezeket az asztalokat egyébként nem csak otthonukban, hanem nyilvános helyeken, Pl. pályaudvarokon, éttermekben stb. is berendezik az irániak.

A quiltről sok mindent nem érdemes írni, mert elkészítési módjában semmi különös nincs. Anyagválasztásban viszont erősen eltértem az eddigiektől. Most nagyon kevés (szinte semmi) saját festésű anyaggal dolgoztam. Használtam viszont selymet, organzát, kárpitanyagot, lurex szalagot, paszományt. Azokkal próbáltam az ünnepi hangulatot megjeleníteni.

Allah rózsái

Tudtátok, hogy 100 kilogramm rózsasziromból mindössze egy gyűszűnyi rózsaolaj származik? S, hogy egykoron 1 kilogramm perzsa rózsaolajért XIV. Lajos hat kiló arannyal fizetett?

Nagy gondban voltam Irán "megvarrásával", hisz anno nekem kimaradt Marokkó, így aztán nem élhettem ki az alkotási kedvemet az iszlám kultúrára vonatkozó obligát ábrázolásmódokkal, úgy mint mozaikok, lefátyolozott nők, mecsetek, miazmások...
Sokáig vekengtem, hogy mi is legyen, állandó és visszatérő kép volt előttem a Darya-i-Nur gyémánt mint az iráni koronaékszerek leghíresebb drágaköve, de azzal, hogy az utóbbi hónapban átlag napi 10-11 órákat dolgoztam, nagyon nem volt érkezésem arra, hogy igényesen meg is tudjam varrni.
Aztán egyszer csak bevillant a rózsaolaj, innen kezdve fejben pillanatok alatt kész is lettem a művel, már "csak" a gyakorlati megvalósítás maradt hátra - halkan súgom meg, hogy még meleg. ;-)))
A rózsákat szalaghímzéssel készítettem (mivel az olajrózsa mély rózsaszín, ezért a nagyobb rózsafejeknél két szálasan hímeztem, az egyik szál lila volt, a másik babarózsaszín), a levelek pedig szürke táskamerevítő+vasaló kombóval lettek ilyen decens módon hullámosak, nem tudom mennyire lehet a képekből látni.

Kalligráfia - Irán - Évi

Nahát, szinte el sem hiszem, hogy második vagyok. :)))
Persze, hogy megint az utolsó pillanatban vagyok, 15 perce készültem el, 10 perce fotóztam. :)

Szóval:
Iránról nem sokat tudtam ezelőtt, tehát irány a wikipédia, ott kiolvastam, hogy milyen érdekes, változatos, ellentmondásos és küzdelmes volt a történelmük (részletek később a blogomon).

Aztán jött a flickr, kedvenc képkeresőm, na, hát itt megint kincseket találtam. A kedvenceim gyüjteményét később mellékelek a blogomra.

Két gondolatom volt, az egyik az ókori perzsa művészet, szorbászat, építészet fentmaradt remekei, a másik a mostani Irán, annak is vagy a kalligráfia gyönyörei, vagy a falfirkák.

Még külön volt Németország, mikor Berlinben láttam a perzsa falmozaikokat, hát borzongtam.
Aztán megnéztem most virtuálisan a Louvre, a berlini Pergamon és a teheráni Bastan Múzeum kincseit. Nagyon tetszenek. Csodásan kimunkáltak, gyönyörű maradandó anyagokból készültek, szóval fenséges mind.

Aztán itt voltak a falfirkák, amire véletlenül bukkantam, de aztán rá is kerestem, ebben a súlyosan vallásos, kemény szabályokkal működő országban ezt jelentette nekem a szabadságvágy egyfajta megjelenését, ráadásul szintén csodásak. Merthogy a perzsa írás számomra csodás...
És akkor már el is értünk a kalligráfiához, ami arrafelé van olyan nagy becsben, mint pl. Japánban. Megvolt ez a kép és már tudtam, hogy ez lesz a vége.

Tudom, technikailag egyszerű (bár az írás átvitele nem volt olyan szimpla "felfirkálom"-módszer), de én akkor is szeretem. Persze, hogy számított az időhiány, különben egy perzsaharcos-fejű, oroszlántestű, griffszárnyú lény trapuntóját látnátok most a képen.
Talán egyszer. Most nem volt rá idegrendszerem, nem éreztem az ujjamban a nyugodságot hozzá.

Azért fogadjátok nagy szeretettel...





A tintatartó (filc) és a papír (kemény vászon két réteg rag.vetexszel) közelről:

Penna (vászon körbetekerve festett molinóval, a festett darabért itt köszönet csoporttársamnak, V.Editnek) :

(u.i.: utóbb jöttem rá, hogy nem teszik rajta a színátmenetes cérnából a szél. Nem megy hozzá, majd később lecserélem.)