2008. december 20., szombat

Múlt és jelen Iránban

Még egyszer elnézést, hogy csak ma írok, bár már éjfél előtt kész lettem a másodikkal is. Alant egy hosszú és fájdalmas szülés pillanatait láthatjátok.
Az úgy kezdődött, hogy bár vagy 30 éve hallottam először Persepolisról, tudtam, hogy valami "mai" Iránt is akarok. A mai Iránról - az iszlámon túl - eszembe jutott, hogy nagyon fiatal ország (a lakosság vagy 40%-a 35 év alatti), de ennek textilbe öntését nem tudtam kitalálni. Utána jött az olaj, és vagy két hete megszületett a gondolat, hogy Persepolist az olajmezőkkel házasítom össze.
Ekkor elővettem a Günthertől most rendelt tekercselt nyomtatható pamutot.

És rányomtattam ezt a képet.

Ekkor még úgy gondoltam, hogy ezüst selyemből kiszabok olajfúrótornyokat (vagy valami hasonlót) és ráapplikálom. Még 20 cm ezüst (mű)selymet is vettem, kiszabtam, rátettem, de olyan szerencsétlenül nézett ki az egész.
Így dobtam a témát, és úgy gondoltam, hagyományos applikációval csinálom meg. A neten találtam egy rajzot, ami a persepolisi oszlopfőket mutatja, pont' jó méretben.

Ráapplikáltam, és a fúrótornyok sematikus rajzát pedig ún. "heat-away" stabilizátorral ráhímeztem nagyon vastag cérnával.

Ez a heat-away úgy működik, hogy meleg vasaló hatására "elhamusodik".

Aztán letűzögettem, a fúrótornyok nem voltak elég sötétek, ezért még egy kis textilfestékkel ráerősítettem. A háttérbe a "persepolis" és az "olaj" szavakat tűztem. De nem voltam boldog...
Csütörtök délután indult a "tortúra". Leslie és Claire oldalán olvastam, hogy lehet "matte mediummal" organzára átvinni képet. Na, gondoltam, ez jó lesz nekem. Az volt a tervem, hogy a fotónyomtatott képre ráteszem az organzát, és tök jó lesz....
Kiválasztottam egy olajfinomító képét, úgy csináltam, ahogy a videón láttam, majd száradás után a kukába dobtam. Le se fotóztam.
Ezután jött a Pebeo Bildtransfer nevű anyaga. Három réteget kell felvinni a képre, és száradás után valahogy "leénekelni". Bár a Pebeo honlapját is elolvastam, arról nem volt szó, hogy meg kell vizezni, de mivel az istennek se akart elválni, vesztenivalóm nem volt.

Ekkor így nézett ki hátulról.

És ilyen lett készen. Nem rossz, ám túl vastag lett, ha rátettem a képre, még a fény felé tartva is alig látszottak az ősi oszlopok.
Ekkor lementem kutyát sétáltatni.... Eszembe jutott, mi lenne, ha az organzára Pollyt vasalnék, és betenném a nyomtatóba.

Ez jött ki (két réteg Pollyval), egészen boldog voltam addig, amíg le nem vettem a papírt: a festék zöme (90%) a papírra került, az organzámon megint csak néhány szürkés paca volt.
De nem adom fel.... Eszembe jutott, hogy van egy vékony műszálas anyagom, az könnyebben belemegy a nyomtatóba, és biztos több festék jut az anyagra is.

A "kísérlet" sikerült, de a beteg meghalt (megint). Szuperül átment, annyira, hogy megint csak nem lehetett látni az alapképet. Ja, közben kompozíciós okból tükröztem a képet.
Itt már eléggé ideges voltam. Újra kinyomtattam a képet, fogtam egy újabb darab organzát, és fekete textil festékkel "átmásoltam" a tornyokat, és még kicsit belemaszatoltam itt-ott. Töménytelen festék kellett, mert hogy nagyon átszaladt a papírra, pedig jó sűrű volt a festék.

És ez lett a vége. Nagyjából úgy néz ki, ahogy elképzeltem, bár kicsit furcsa, hogy a levegőben lógnak a tornyok. Mivel az alsó épületeket nem festettem ki, itt feketével négyzetesen tűztem le. Aztán már csak be kellett szegni.
Tanulság nincs.




10 megjegyzés:

36évi írta...

Nekem pont a második tetszik, jó az első is, de ez nem igazán a te stílusod. Viszont ez a kissé sejtelmes, csillogó, a messziből fölsejlő romváros méltó munka.

Hát kidolgoztad magad vele, az biztos. De nézd a jó oldalát: van egy csomó, elsőkézből származó tapasztalatod. :)

dixike12 írta...

Hát hogyne volna tanulság! Legalábbis számomra biztos, mégpedig, hogy igenis kell probalkozni, csak nem az utolsó pillanatban. Egyébként mindkettő nagyon jó és jók ezek a technikák, nekem is a második tetszik, mert abban van saját kézimunka is.

Zsuzsuci írta...

Olvasva mulatságos a történeted, de megélni...hát ismerős:)
De a végeredmény számít, és az nagyon jó!

Elizaniko írta...

Nos a második kép már kimondottan rád vall. Az első is tetszik, de hiányzik belőle valami plusz, ami tükrözi a Te stílusodat. Látom megküzdöttél érte. Örülök, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat.

Ledeczki Anna írta...

Rengeteget lehet tanulni a leírásodból. Nekem nagyon tetszik az ötlet, és a megvalósítás is.

Márta néni írta...

Igen, egy kész munkánál a kutyát se érdekli (már a nézők közül) hogy te megfeszültél-e az igyekezetben, míg megszűlted, vagy csak kiráztad a kisujjadból. Csak a végeredmény az érdekes. De ebben benne van a sok tudományod, és sok új tapasztalatod. Ami a leginkább tetszik rajta, hogy nagyon meleg van. És a párhuzam a kétfajta -de igen különböző - torony között.

és hol marad az Iréné?

dióhéj írta...

Nem is tudom, varrásilag az első, a fúrótornyos-oszlopos, meg ötletileg, összhatásában a második tetszik jobban, meg az olyan jó kis dízájnos, valahogy arra jobb ránézni nekem, majd még alaposabban elolvasom a leírást, mert most csak futólag, de érdekesnek tűnik.

agibo írta...

Csodálom a kitartásodat.
Igazán megérte ez a sok próbálkozás.

Mártamásé írta...

Na, délután elszállt amit írtam, most meg Dióhéj megelőzött. Lehet, hogy hozzá szállt, amit írtam ?

btrudy írta...

Nekem az első próbálkozás is tetszett volna, ha sikerült volna "ildissé" varázsolnod. Így legalább megint tanultam egy pár új dolgot.