Az összes

Na én itthon vagyok. Küldöm a képeket. Igen jó kis csapat vagyunk.Nagyon jó szeánsz volt.

Emlékeztető

DUVILAX = ragasztó ( könyvkötészeti alapanyag)

Thaiföld-utólag

Biztosan emlékeztek rá, hogy én csak Marokkónál csatlakoztam hozzátok, így most pótolnom kell az elmaradt quilteket. Íme Thaiföld.

Már gyermekkoromban nagyon foglalkoztattak az úgynevezett „hosszúnyakú nők”, az észak-thaiföldi Karen Padaung törzs tagjai.

Bronz gyűrűik az évek során szaporodnak a végleges számra, kétévente eggyel, ötéves koruktól kezdve.

Egyesek szerint a gyűrűk eredetileg a tigrisharapások elleni védekezést szolgálták, míg mások azt állítják, hogy azért volt szükség a deformációra, mert ezzel az asszonyok elvesztették vonzerejüket más törzsek tagjainak szemében, és így megmenekültek attól, hogy azok elhurcolják őket. Olyan verzió is létezik, hogy a hosszú nyakon viselt réztekercsek hasonlatossá teszik őket a helyi folklórban rendkívüli módon tisztelt sárkányokhoz. Manapság ez a hagyomány már nem kötelező érvényű, mégis sokan követik, hiszen a törzs számára az élő látványosságra kíváncsi turisták jelentik a fő megélhetési forrást.

Az esztergált gyűrűk viselése lenyomja a kulcscsontot és elsorvasztja a nyakizmokat. Mire elérik a felnőttkort, nyakuk hosszúsága a természetes kétszeresére is nyúlhat. A közhiedelemmel ellentétben a nők nem fulladnak meg, ha eltávolítják nyakukról a karikákat. Ám mivel csigolyáik deformáltak és nyakizmaik gyengék, iszonyatos fájdalommal jár, ha nem viselik a rézgallért.

Lábasház

(majdnem) elkészült.

Valahogy az a bizonyos múzsa nagyon elkerült az elmúlt hetekben. Semmi ötlet, semmi egyedi. Amikor nézegettem a képeket PNG-ról, csak klisék, általatok korábban megvalósított technikák ugrottak be.

Aztán végül kiválasztottam a témát, a lábon álló házakat - vízi, vagy földi változat legyen? Legyen víz, mert most nincsenek jó zöldjeim az őserdőhöz. Maradtam a jól bevált technikánál, a ragasztásnál. A múzsa készítés közben is jó messzire távozott, nem sikerült a hely szellemét belevinnem.

A tűzés még nincs teljesen kész, a vízen kell még árnyékolni, de az már nem sok idő (talán...)

Nem igazán szerettem meg. De azért remélem, nem szavazzátok ki! :-))

plakát

megint egy never-ending-quilt, az idők végezetéig tudnám folytatni a hímezgetését, most itt megállok, fényképezek egyet, a hétvégéig még öltögetek, elbir még párszáz gyöngyöt...

insp:

quilt:

Mindenféle összefoglalók

Javítottam, az én hibám volt:-( Remélem, most jobb.
Országonként: PÁPUA - ÚJ_GUINEA PORTUGÁLIA MAROKKÓ KUBA THAIFÖLD FINNORSZÁG
Minden ország minden képe együtt ITT

Pápua Új-Guinea összefoglaló

Hangulat

Azt hiszem némi magyarázattal kéne szolgálnom:) Nagyon tetszik, ahogy ezek az emberek festik az arcukat, testüket. Egyik szebb mint a másik, és nekem az összes tetszett. Nem akartam kiragadni egy maszkot, így maradt az összbenyomás, és készült el a képem felhasználva az arcfestésnél használt színeiket, motívumaikat.

Az ihletadó képek Eric Lafforque munkái /http://www.flickr.com/photos/mytripsmypics/

Pápua Új-Guinea

Elkészültem a képemmel, de a gépem heveny hurcolkodás miatt darabokban van, a fényképezőm kábele is valami biztos helyen, így csak scannelni tudok. Hát az meg ilyen:

Csontvázember

Miután elvetettem azt az ötletet, hogy kagylókból megvarrom a nyakláncot egy női fejhez, végül mégis ennél a képnél kötöttem ki. Szerintem a pápuákról alkotott képbe belefér, mégha ma már nem is olyan ijesztőek, mint állítólag régen. Sajnos, mivel eléggé későn készült el, a fázisokról megint nincsenek képek. Volt egy régebbről festett fekete anyagom, ami pont jól jött most, mivel nem túl erős fekete a szine. Használt fehér lepedőből vágtam ki az alakokat, kétoldalas vetexre vasalva, majd ráfestettem a fekete formákat és megtűztem. Végül, a vadon és a természet jelképeként rátűztem az óriási leveleket. Na, és ekkor jött a technika ördöge, kimerültek az elemek a fényképezőgépben. Most sikerült feltölteni.

Kondér fűkunyhóval

Nem tudtam szabadulni a kondéromtól. A lábszárcsontokról még sikerült lebeszélni magam, de egy lándzsa mellett heverő parafakalap, még lehet, hogy idővel felmászik a kunyhóra.
A fűszál-hasogatás annyira lekötött, hogy elfelejtettem fotózni, így max. néhány vázlatot tudnék csak elétek tárni.
Voltak először a tűz körül táncoló, csontokkal hadonászó bennszülöttek. Azután egy pár fűszoknyás táncoló láb.
Végül egy fűkunyhó előterében a vacsoramaradék, ennek szelídített változatát láthatjátok, a misszionárius ruháját, már eltakarítottam, csak a szelleme száll.
Inkább a színei jelentik nekem az országot.

Összehordtam tücsköt-bogarat

Nem borzolom tovább a kedélyeket. Még nem vagyok teljesen kész, bocsánat, habár ez a képen alig látszik. 80% kb készen van.
Nézegettem én is a maszkokat, nekem inkább lárvaszerűek voltak ezek az arcok, ijesztőek és komorak, akár egy hatalmas harci bogár, vagy egy torz tengeri élőlény. Van mindkettőből bőven Pápua Új Guineában, gondolkodtam én is valami csodás víz alatti világ megalkotásán, de közelebb állnak hozzám a föld színek, barnák, zöldek. Miért is ne maradhatnék a földön, vagy kúszhatnék négykézláb akár a hatalmas fűben, elrejtőzve a harci maszkok elől.

Aztán ahogy négykézláb kúsztam, felfedezve a National Geographic varrótűvégre kapható élővilágát Pápua Új-Guineában, jöttek szembe itt is hatalmas szemű ijesztő maszkok mögé rejtőző lények.

Jó szöveg, mondhatnátok, lehet, hogy mondjátok is, hiszen ezek magyar tücskök is lehetnének. Majd légyszi úgy mondjátok, hogy ne halljam.

Na jó ez csak szöveg volt itten. Tücsköt akartam varrni és kész.
Más ötletem meg nem volt :-)



Ez meg itten egy közeli kép, ezen a részen minden kész van:

Maszk

A kép

Harci díszben - Dixike

Mivel nincs Pesten, engem kért meg, hogy tegyem fel. Majd szombaton elmeséli a részleteket.

PNG - A vadonban - Évi

Hát igen, az elején olyan egyszerűnek tűnt...

Oké, most nem nyöszörgöm el, amit ti is valószínűleg végigéltetek a hat hét alatt, majd a blogomban részletezem. :)

Szóval, mikor rájöttem, hogy nem eszik azt a kását olyan forróm, akkor rámentem a kivárásra.

Nézegettem a képeket, és vártam, hogy jöjjön az ötlet.

És az jött.

Azt vettem észre, hogy gyakran néz úgy ki egy-egy arcfestés, mint a csodás madarak fejének rajza. Nem tudom, ez az én felfedezésem, vagy megtették ezt már komoly antropológusok (ugye azok molyolnak ilyesmivel?), de a gondolat rögtön szülte a következőt: a két, számomra nagyon tetsző dolgot )maszk és madűár) összemosom. Olyan kuba-módszerrel, a fél álarc és a fél madár.

Aztán rajzolgattam egy kicsit, finomítgattam, majd megvarrtam.

A végén meg persze elrontottam az arányokat (konkrétan az maszk állát).

Érdekes, hogy Anikóval mennyire egyet gondoltunk. Én ugyan nem az ólomtechnika miatt gondoltam a fekete tűzést és cakkolást, de valahol az eredmény hasonló lett.

Nekem a módszert egy kép adta, ami egy pápuai bevásárlóközpontban (micsoda szókapcsolat!!!)található.

Valamint az, hogy a zászlóban is túlteng a vörös és a fekete. Biztos voltam benne, hogy ezeket a színeket kell hoznom a munkán, és persze a zöldet, ami ott olyan zöööööld!

A folyamatról néhány kép:

A rajz. És a róla készült skiccpausz minta.

A háttér felvasalása egy ragasztós flízre.

A madár kivarrása.

A maszk csíkjainak felvarrása.

A háromszögekre kipróbáltam egy gyors módszert: csíkban feltettem a piros anyagot, majd végigmentem cikcakkal a mintának megfelelően, aztán a felesleget kivágtam. Gyors és főleg pontos. :)

Így csináltam a szájrészt is, ott azért benne van a gikszer, skiccpauszra rajzoltam a száj mintázatát, és úgy vartam. Psze, hogy a papírt nem sikerült kibányásznom a varrat alól. Majd idővel...
Aztán már csak a háttér tűzése volt hátra.



És a végeredmény, amint felszállt a kopasz fánkra. Épp ment le a nap, úgyhogy egészen meleggé varázsolja a kép színeit.

Az én pápuám

Leragadtam a festett maszkoknál. Így azt varrtam. Sajnos most nem tudom megmutatni az ihletadó képet, mert a számítógépem sztrájkol és kölcsöngéppel szerencsétlenkedek.

A kivitelezés tulajdonképpen roppant egyszerű volt. A lányommal megrajzoltattam a képet, majd annak alapján kétoldalú ragasztós papírra másoltam az egészet. Utána annak segítségével felragasztgattam az alapra a textildarabkákat.

Amikor ezzel megvoltam, következett a varrás. Jó kis aprólékos munka volt. Azonkívül nagyon figyelnem kellett, mert -mivel a ragasztós papír következtében az egész a szokásosnál keményebb volt- a tű helye bontásnál nagyon meglátszott volna.

Amikor minden darabkát felvarrtam, tűztem. Oda, ahova kívánta a minta.

Következő lépésként béleltem vlies-zel, táskamerevítővel, végül még egy kis tűzés, hogy plasztikusabb legyen.

Na itt egy kis holtpont következett. Ránéztem és valami nagyon nem stimmelt vele. Hamar rájöttem, hogy vak szegény. Gyorsan előszedtem a textilkrétát, s látóvá varázsoltam. Ezért egy kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, de talán megbocsátható a dolog, mert varrással nem tudtam volna ezt elérni.

Picasso a pápuák között - Ildi

Tegnap este olvastam Trudi blogján, hogy milyen nehéz ez a forduló. Egyetértek. Néha úgy éreztem, hogy saját kardomba szaladtam bele. Hozzátok hasonlóan, én is csak festett arcokat, maszkokat, tengereket találtam, de igazán semmibe se tudtam belekapaszkodni.
Már éppen feladtam a múlt hét elején, amikor merész kísérletre szántam el magam. Kiindulásképpen volt ez a maszk: különösen az orra meg a nevetőráncai tetszettek.

Ennek alapján teljesen realistán megcsináltam ezt. Semmi durranás, kétoldalas flízzel felnyomtam, rátetettem egy csíknyi zsákvásznak, kicsit megtűzögettem. És nagyon boldogtalan voltam, hogy ilyen könnyen megúsztam. Kipakoltam a könyvespolcra és napokig szemeztem vele. Aztán egyszer csak bevillant a kubizmus: Picasso meg Braque. Tegnap este 7-kor, amikor már nem lehetett halogatni, mély levegőt vettem és két határozott mozdulattal felvágtam. Jaj!

Aztán kiraktam így, átlátszó cérnával, sűrű cikkcakkal összefogtam, de persze így A/4-nél kisebb lett, tehát muszáj voltam egy szegélyt gyártani.


Nagy előnye (?), hogy bárhogy forgatható, egyaránt semmi értelme. Bocs:(

Elizanikótól - Az édenkert madara

Pápua Új-Guineával kapcsolatban ezt műveltem:

A szövegelésemet a blogomban írtam le :

http://elizaniko.blogspot.com/2008/08/kultraquiltek-ppua-j-guinea-az-denkert.html

1-2 részletfotót is tettem fel oda.

Hosszas kínlódás után csak sikerült feltennem a képet.
Az én elképzelésem az volt, hogy egy letűnt, vagy eltűnőben levő kultura ábrázolásához a tenger fenekére megyek. Különösen, mert hat hete írtam, hogy nekem a pápuákról a maszkjaik és a pöcstárolójuk jut az eszembe. Na ezeket süllyesztettem a tenger fenekére (a mese hozzá a blogomon egy előző bejegyzés.)
Technikilag (fázisfotó nincs, azok is elsüllyedtek valahova a gépem nemtudommelyik részébe) először letűztem a tengerfenék kavicsait, ráapplikáltam a maszkot és a lóée -t, (ezt kicsit kicifráztam előtte) a maszk szemét, száját molával oldottam meg, a halacskákat rávasaltam, a tengeri csillagot, moszatokat kézi pancsinggal raktam fel.
Ez is jó jéték volt, csak nehezen indult (na ja a kényelmi zónánk feszegetése)

Kastanie

A bennszülöttek, a maszkok nagyon érdekesek, találtam ráadásul gyönyörűen díszített eszközöket is. Végül ennél a kis szobornál maradtam:

Otthon nem volt gépem, csak egy fekete fehér nyomtatott kép, úgyhogy a színezés saját volt. Most látom, hogy az arcára illett volna a piros, lehet, hogy még befestem. Kivágtam a barna anyagot, klóros szerrel berajzoltam a mintákat, aztán kézzel varrogattam az alapra. Azt gondoltam, hogy a primitív öltések illenek ehhez a képhez.
A háttér tűzése elvileg egy hasonló minta lett volna, mint amit láttam tárgyakon, nem nagyon jön ki.

Maszk, Pápua Új-Guinea

Lehet, hogy én leszek az első?Már írtam egy hosszú litániát, de elszállt. Most rövidre fogom, és ha sikerül a képet feltenni, kiegészítem .

Mostmár elküldöm így, kép nélkül, csak próba képpen. Bocs.

Úgy látom, én kezdem ezt a szériát, de sűrű nap vár rám kútátásilag, ezért jobb lesz, ha már fent van.

Én egy maszkot csináltam, zsinórus technikával.Mindenképpen olyan módszerrel akartam valamit készíteni ebben a fordulóban, amit eddig nem használtam. Ez a maszk nagyon kínálta magát. A színei is, meg a formája is.Zsinórozó talppal csináltam a különböző színű zsinórokat fonalakból, aztán már csak fel kellett varrni.Persze, kézzel.Csak "apró" akadályt jelentett, hogy a jobb kezem középső ujja körömlejövés miatt csaknem használhatatlan.:)Na, itt van:

Bocsánat lányok, a gépem megbolondult, nem ismeri fel a képeket, már mindent kipróbáltam, amit csekélyke információs ismereteimmel tudok, de se a saját se erre ablogra nem tudok képet tenni, holnap meg eltűnök péntekig, így már csak Ildinél találkozunk. elküldöm Ildinek, és majd ő holnap felteszi. Fázisfotó nincs, mert addig vacakoltam, míg le is törülte de nem baj, majd megbeszéljük.

Határidő

Nem ma van a határidő?
Nem nagyon tolong senki, pedig már dél van lassan...
Csinálgatom, délutánra kész leszek, de ha eltévesztettem az időpontot szóljatok, lenne más dolgom is :-)

Nagy a csönd...nagy a csönd....

vis major

hiába készültem el már szerdán a fedlappal nem tudok egy lépést sem tovább haladni, beütött egy nagyon váratlan esemény, tegnap beirattam a lányom iskolába. amire mások egy teljes nyáron át készülnek, arra nekem 3 napom van, füzetet borítok, tornazsákot varrok, ezer dolgot beszerzek és legesleginkább ápolom a lányom lelkét napi 24 órában, mert nagyon megszeppent, hogy hétfőtől iskolás lesz. Úgyhoyg most néháyn napig teljes szívvel-lélekkel anya vagyok, és a jövhét közepére utolérem magam. elnézést.

ezt a képet Colette küldte nekünk

Colette küldte ezt az ihletadó képet

Díjat kaptunk mi is!

Kedves barátaim!

Beszand és EzKriszti megtisztelt minket azzal, hogy megkaptuk tőlük a KREATÍV BLOGGER-díjat.
Nevetekben is nagyon köszönöm nekik munkánk ezt a fajta elismerését.


És itt most egy kis zönge arról, hogy mit ad nekem ez a "játék".

Először is rengeteg tudnivalót. Az adott országról, magamról (mi tetszik és miért), az anyagokról, a technikáról, az útkeresésről. Imádom a folyamatot, ami a végén elvisz a kész műhöz.
Aztán alig várom a ti munkáitokat, hogy lássam, nálatok hová és hogyan vezetett az út.

Jó barátokat. Titeket, és mindazokat, akik nyomon követik tevékenységünket. Elismerést, kritikát, ötleteket.

A blogolást. Ha nincs a Kultúraquilt blogja, valószínűleg sosem állok neki. Nem vagyok grafomán, inkább beszélek-beszélek-beszélek. De Ildi megismertetett minket ezzel a világgal is, és nekem nagyon tetszik. :)

Szóval köszönöm.

(és bocs, ha kissé érzelgősre sikeredtem.) :)))

Pápua- Uj Guinea

Nézzétek mit találtam Ő egy parókás igazi pápua. Csinos??? Lehet , hogy ez lesz az ihletadó??