Nem tudtam szabadulni a kondéromtól. A lábszárcsontokról még sikerült lebeszélni magam, de egy lándzsa mellett heverő parafakalap, még lehet, hogy idővel felmászik a kunyhóra.
A fűszál-hasogatás annyira lekötött, hogy elfelejtettem fotózni, így max. néhány vázlatot tudnék csak elétek tárni.
Voltak először a tűz körül táncoló, csontokkal hadonászó bennszülöttek. Azután egy pár fűszoknyás táncoló láb.
Végül egy fűkunyhó előterében a vacsoramaradék, ennek szelídített változatát láthatjátok, a misszionárius ruháját, már eltakarítottam, csak a szelleme száll.
Inkább a színei jelentik nekem az országot.
9 megjegyzés:
huhh
tüzes, nagyon klassz, egyszerű és mégis él...
Egyszerű... bár azt hiszem, csak végső megjelenésében az, amúgy valószínűleg sokat kellett rajta agyalni, hogy így nézzen ki.
Brr..., ezzel a körítéssel még vészjóslóbb az üres(?), de már felfűtött kondér :)).
Jó képi megoldás a lángok, a gőz és a kunyhó leveleinek hasonló jellegű tűzése.
Tipikus példa arra, hogy a kevesebb több. Nagyon forró. A többivel együtt még tökéletesebb lesz.
Nagyon jó ! Én is nehezen mozdultam el a kondértól , és a csülköktől. :o)) Én a háttérbe még tettem volna egy táncoló fekete alakot.
Hát vészjósló, az biztos. :)
A ház asszony épp beszaladt a kunyhóba egy kis fűszerért. :D
Hú, ez is nagyon kifejező!
jó kis sejtelmesre sikerült...:-)
Van egy rossz hírem, KIPÉCÉZTELEK !
Részletek a blogomban!
Puszi Gina
Megjegyzés küldése