2008. szeptember 1., hétfő

Az én pápuám




Leragadtam a festett maszkoknál. Így azt varrtam. Sajnos most nem tudom megmutatni az ihletadó képet, mert a számítógépem sztrájkol és kölcsöngéppel szerencsétlenkedek.
A kivitelezés tulajdonképpen roppant egyszerű volt. A lányommal megrajzoltattam a képet, majd annak alapján kétoldalú ragasztós papírra másoltam az egészet. Utána annak segítségével felragasztgattam az alapra a textildarabkákat.
Amikor ezzel megvoltam, következett a varrás. Jó kis aprólékos munka volt. Azonkívül nagyon figyelnem kellett, mert -mivel a ragasztós papír következtében az egész a szokásosnál keményebb volt- a tű helye bontásnál nagyon meglátszott volna.
Amikor minden darabkát felvarrtam, tűztem. Oda, ahova kívánta a minta.
Következő lépésként béleltem vlies-zel, táskamerevítővel, végül még egy kis tűzés, hogy plasztikusabb legyen.
Na itt egy kis holtpont következett. Ránéztem és valami nagyon nem stimmelt vele. Hamar rájöttem, hogy vak szegény. Gyorsan előszedtem a textilkrétát, s látóvá varázsoltam. Ezért egy kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, de talán megbocsátható a dolog, mert varrással nem tudtam volna ezt elérni.


5 megjegyzés:

36évi írta...

Nahát, ez is egy másfajta maszk.
Ebből is látszik, hogy milyen rengetegféle nép lakja, nincs két egyforma törzsi maszk.

Tetszik, a haja különösen.
A fura az, hogy nekem valahogy nem ágibós.
(mondom én, akinek aztán tényleg nincs stílusa) :)))

A kréta egy áldás. És főleg nem tiltott szer.

Zsuzsuci írta...

Úgy könnyű klasszat alkotni, ha a lányod is segít!:)

Mártamásé írta...

A színei kicsit riasztanak, de a kivitelezés nagyon tuti.

dióhéj írta...

Jé, nekem nem pápuás ez a maszk, de tényleg sokféle maszkjuk van. Szép, olyan jó kinagyítva, látszik milyen precízen és gondosan van varrva.

Ildi írta...

Nekem inkább olyan elhízott afrikai jellege van, de hát nagy az isten állatkerje.