Már gyermekkoromban nagyon foglalkoztattak az úgynevezett „hosszúnyakú nők”, az észak-thaiföldi Karen Padaung törzs tagjai.
Bronz gyűrűik az évek során szaporodnak a végleges számra, kétévente eggyel, ötéves koruktól kezdve.
Egyesek szerint a gyűrűk eredetileg a tigrisharapások elleni védekezést szolgálták, míg mások azt állítják, hogy azért volt szükség a deformációra, mert ezzel az asszonyok elvesztették vonzerejüket más törzsek tagjainak szemében, és így megmenekültek attól, hogy azok elhurcolják őket. Olyan verzió is létezik, hogy a hosszú nyakon viselt réztekercsek hasonlatossá teszik őket a helyi folklórban rendkívüli módon tisztelt sárkányokhoz. Manapság ez a hagyomány már nem kötelező érvényű, mégis sokan követik, hiszen a törzs számára az élő látványosságra kíváncsi turisták jelentik a fő megélhetési forrást.
Az esztergált gyűrűk viselése lenyomja a kulcscsontot és elsorvasztja a nyakizmokat. Mire elérik a felnőttkort, nyakuk hosszúsága a természetes kétszeresére is nyúlhat. A közhiedelemmel ellentétben a nők nem fulladnak meg, ha eltávolítják nyakukról a karikákat. Ám mivel csigolyáik deformáltak és nyakizmaik gyengék, iszonyatos fájdalommal jár, ha nem viselik a rézgallért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése