MAORI HARCOSOK

Nincs olyan ország az északi-sarkvidéktől a déli Új-Zélandig, ahol az őslakosok ne viselnének tetoválást." (Charles Darwin: Az ember származása, 1871)

Tegnap tudatosult bennem itt az útólsó nap ,egy hónapig nem találtam magamnak semmi varrni valót Új -Zélandról,este találta ,ma délutánra eltervezve a varrás, este pedig  ide fel rakni ,nem változtatok az eltervezett programomon .

Átmásoltam ,kivarrtam fekete cérnával ,nem nagyon szeretem az előre rajzolt mintát varrni mert azon görcsölök ki ne menjek a vonalból .Tömött fekete részt mikron tollal töltöttem ki .Körbe a mintán még háromszor átvarrtam .

 Kezdet.

"

Közép rész kitöltve .

  

Hozzánk képest a világ legtávolabbi szigetén, Új-Zélandon alakult ki a tetoválás egyik legizgalmasabb ősi formája, a maori harcosok egész testre kiterjedő mintahálózata, amely az arctetoválásban csúcsosodik ki. Lássuk mit mondanak a történészek erről a teljesen egyedülálló testdíszítési hagyományról...
Az eredeti maori tetoválás a "ta moko" vagy "moko" annyiban különbözött más polinéziai népek eljárásaitól, hogy a jelek beírásával sebhelyeket hoztak létre. A legtöbb polinéziai tetoválás a fésűszerű eszközök miatt egyenesvonalú geometriai ábrákból áll, ugyanakkor a maori tetoválás ívelt vonalakat alkalmaz, s a minták alapja a spirál. A maori tetoválást lendületes vonalak jellemzik, s azok a sajátos motívumok ismétlődnek benne, amelyek az új-zélandi maori nép más alkotásaiban, például faragásokban és szőtteseken is megjelennek. Az arctetoválásokon a páfránylevélhez hasonló spirális mintákat fedezhetünk fel, amelyek szervesen hozzátartoznak a maori művészethez.
A hagyományos maori tetoválás mestere - a tohunga-ta-moko - két különböző mintát alkalmazott: az egyik festett vonalból állt, a másikban sötét volt a háttér, s maga a minta nem volt befestve. A hagyomány mesterei sajátos szabályokat követtek, noha Új-Zéland számos törzsének és nemzetségének rendkívüli kulturális sokszínűsége folytán a szabályoknak helyi változatai is voltak. Ám mindenki elfogadta, hogy a tetoválás bizonyos szabályokhoz igazodik, s a minták az emberek, a családok s a nemzetségek és a törzsek egyedi vonásait fejezték ki. A maori tetoválások az arc kontúrjait követték és viselőjük egyedi arckifejezését hangsúlyozták. A test egyéb részeire, így a fenékre és a combra kerülő tetoválások is a természetes körvonalakhoz igazodtak. A jól elkészített tetoválás viselője arcának természetes "domborzatát" emelte ki.
A rabszolgák és a közemberek kivételével minden férfi arcát, többségüknek pedig más testrészeit is tetoválások borították. Az elegánsan tetovált arc büszkévé tette a harcost, mivel csatában veszélyesebbnek tűnt általa és a nők vonzónak találták. Nők is viseltek tetoválást, de az nem volt olyan kifinomult, mint a férfiaké. Szépnek látták a feketével körvonalazott és tetovált szájat. Az állra is került tetoválás, s olykor néhány vonal vagy spirál az orcára vagy a homlokra is. A moko minták hagyományos elemekből álltak, amelyeknek külön nevük volt. A maori törzsfőnökök emlékezetből pontosan le tudták rajzolni arctetoválásukat, és aláírásként használták.

Halasztás vasárnap estig

Néhányan megkerestek, hogy erős késésben vannak, és sajnos velem is ez a helyzet, ezért kérem/javasolom/jelzem, hogy a határidőt meghosszabbítanám május 5-e éjfélig. Persze a "rendesek" - akik már készen vannak - korábban is feltölthetik.

Új forduló - Új-Zéland

Szerintem jó kis forduló volt ez: volt ugyan néhány duplum, de mégis mind más lett. Két Svejk, két táncoló ház, két sör - de ezek is annyira eltérően jelentek meg. Köszönjük magunknak!

Már múlt héten megvolt az ihletet szülő kutyasétáltatás. Azt az országot választottam, amelyik talán a legmesszebb esik Magyarországtól, amelyikről én magam is nagyon keveset tudok, de úgy látom a google-ban, hogy itt is lesz mit megvarrnunk.

Szóval, varrjunk Új-Zélandot 2013. május 1-ére!

Nem kéne még....

Nem kéne még Zsuzsit sétálni vinni?

Egy pohár sör

Csehországról nagyon homályos gyerekkori emlékeim vannak, színes kockacukorról, városnézésről, de semmi konkrét dolog. Mamám viszont beszélt csehül, ünnepekkor mindig knédli volt vadas hússal, de ezzel sem mentem sokra. Az uram viszont nagy sörrajongó. Mikor mondta hogy most mi a téma, rögtön keresett képet, nyomtatott és kiadta a munkát. Sört fogsz varrni. Hát persze, gondoltam. Több képet néztem, de ezen leginkább a címer fogott meg. Ragasztottam, hímeztem, varrtam, trapuntóztam ( igen Dió) és íme az én pohár söröm, az Uram örömére. 

A Pilsner Urquell egy jó hírű, nagy múltú cseh sörmárka. Jelentése - a pilseni ősforrás. A pilzeni sörgyár sörfőző mestere Joseph Groll 1842-ben alkotta meg sörét. Legközelebb beszerzem. 

Prága - Élmények

Jobb későn mint semmikor :)  kértem és kaptam engedélyt Ilditől, hogy feltehetem két napos késéssel is a képemet.

Csehország nekem Prága és ha Prága, akkor leginkább turista vagyok és egy egyszerű kollázs, ami eszembe jutott. Az összegyűjtött fotókat különböző vastagságú lutradurra nyomtattam és rávarrogattam a három rétegre. Beszéljenek a fotók helyettem.

A borostyános hölgy - Évi

Szóval az úgy volt, hogy a második pillanatban, amikor elolvastam az ország nevét, tudtam, hogy - bár sok kedves, fura és szívmelengető emlékem van a két eddigi prágai utamról - nekem Mucha egyik művét kell megörökítenem.
Mivel szűnhetetlen rajongásom tárgya a szecesszió, art deco, art nouveau, arts and craft - vagy bárhogyan is hívják sokfelé - műfaja (illetve ennek újkeletű vonala, a steampunk), ezért Muchát is igen régóta kedvelem. Rövid üvegfestő életemben ismertem meg, mivel az üvegfestő hölgyek közkedvelt témái voltak az ő alkotásai. Szóval szerettem.
Történt, hogy a második, gyakorlatilag kultúramentes, ám de súlyosan kocsmalátogató (rekordkísérlet adott idő alatt felkeresett helyek számában) kirándulásunk alkalmával eltévedtünk, de úgy, hogy tök véletlenül abban az utcába tévedtünk be, ahol a Mucha-múzeum volt. Nem is tudtam, hogy van ilyen. :) Na, mondom, gyerekek, kultúra bekapcsol, most néztek szépeket. Ők ugyan nem, úgyhogy egyedül néztem meg, kaptam fél órát, amit ezek a szerencsétlenek egy közeli kiskocsmában (nahát, pont volt egy a harmadik utcában!) vészeltek át. Icipici  csalódás volt, mert nagyon kevés eredeti képe volt kint, annál több kereskedelmi jellegű tárgy, de akkor is. Mégiscsak a Mucha!

Aztán elindult az agyalás, hogy hogyan. Tudni, hogy neki olyan részletgazdag, olyan míves munkái vannak, amit rongyba önteni nem egyszerű. Ki is találtam nagy fifikásan, hogy én majd rétegezve trapuntózok fel is találva ezzel egy új technikát (hehe). Fejben egészen jól kidolgoztam a technológiát, aztán kedden szembesültem vele, hogy gyakorlatilag nem működik vagyis ronda. Megcsináltam a kép alján látható borostyános lezárót, meg a világoszöld keretet, majd borzongva nyilvánítottam kuka-pozitívnak.
Jött a szerda, dolgoztam is, kerülgettem is, de nem volt kanalam nekiállni. Szerda estére a dolgozóban megint feltöltődtem fejben varrással, majd csüt. reggel elhatároztam, hogy akárhogy is, de befejezem, mert már eddig is rahedli sokat dolgoztam vele, és különben is, mérhetetlen sok a tanulsága, szóval legyen meg. Na, így lett ez.

A terv: térbelivé, kvázi domborművé tenni a képet, ezért - Dióhéj jól látja - az egyes elemeket külön készítettem el, trapuntó-szerűen domborítva egyes részleteket (ruha,haj), majd egymásra pakoltam.
A néni test nélkül, de már ruhában:

A néni már kibélelve, kistricelve:

Egy adag levél ragasztásra várva:

A borostyános elem kistircelve, kifordítás előtt:
(itt olyat csináltam, amit még sosem: szabadgépi varrással stirceltem körbe az elemet, vicces.)

Jó, a fej sajnos nem lett túl jó, mert ilyen finomságokra még mindig képtelen vagyok ilyen kis területeken szabadgépi tűzéssel.


 

Majd még csinálok olyat képet is, amin látszik, hogy hogy rétegződnek a holmik.
Na, így volt, tekintetes bíróság... :)


Az eredetit lefelejtettem, bár sokat ront a munka megítélésében :)

Évi!!!!

Kacsuk Évi az a büntetésed, hogy félkészen is fel kell tenned a képed, ne írjál hozzá semmit, hadd találgassuk, hogy mit akartál. Aztán ha kész lesz, majd írd meg. Ugye nincs kőbe vésve, hogy ilyet nem lehet?!!

Táncoló ház Prágában

A prágai Táncoló ház az amerikai sztárépítész Frank O. Gehry jellegzetes munkája, szabálytalan forma és elegánsan szép dizájn. Építészetileg, a modern épület úgy ugrik ki a szomszédos, szabályos vonalú házak közül, mint egy lelkesen feltartott hüvelykujj. Az eredeti épület a második világháború végén elpusztult a bombázások alatt és a romok eltakarítása után sokáig üresen maradt telekre a városvezetés nem tudta eldönteni hogy mit is építsenek. Az első terveket Václáv Hável kérte Vlado Milunić szerb származású cseh építésztől (aki a szomszéd házban Hável lakásának átalakításában vett részt). Később a holland ING megvette a telket és megbízta Milunićot a tervezéssel, azzal a feltétellel, hogy bevon egy világhírű építészt. Milunić először Jean Nouvelt kérte felMilunić először Jean Nouvelt kérte fel, aki a telek kis méretére hivatkozva nem vállalta a megbízást, majd Frank Gehryt, aki elvállalta a kihívást. Az építkezés 1994-ben kezdődött és az épületet 1996-ban fejezték be. Az épület szabálytalan formájával a  dekonstruktív építészet példája. A formát két ölelkező alak inspirálta, Ginger Rogers és Fred Astair párosa. Az épülethez 99 különböző formájú és méretű betonpanelt használtak, mindhez egyedi faformát kellett építeni. A szokatlan forma és a technikai megoldások sok vihart kavartak, de a kedélyek idővel lecsillapodtak, az épületnek ma fontos helye van a modern prágai építészetben és városképben.

Az épületet irodaként működik és nem lehet szabadon látogatni, csak  a 7. emeleten található La Perle de Prague vendéglőt, ahonnan a prágai várnegyed nagyszerű panorámájában gyönyörködhetnek az ebéd vagy vacsora közben.

Nem akartam realista képet  varrni, első sorben a kék égbolt miatt. Több szín kombinációjával próbálkoztam, végül a fehér-fekete mellett döntöttem.

A fehér vászonra felrajzoltam a képet, majd drappos organzával lefedve varrtam meg az ablakokat.

A köztes részeket kivágtam, majd körbe varrtam a kontúrokat. A hátteret ezüstszürke cérnával tűztem le, hogy jobban kiemelje az épületet.
A végeredmény:

Az Orloj

Prága egyik legismertebb idegenforgalmi látványossága. Az óvárosi városháza tornyának külső falán elhelyezett csillagászati óra 1410-ben készült, az óramű háromnegyede ma is eredeti. Ma is pontosan mutatja az időt, emellett a napokat, hónapokat, a Hold és a Nap fázisait is. Készítőjét a legenda szerint megvakították, nehogy másnak is hasonlót készítsen.
Az óra három részből áll. Legfelül található a bábjáték, amelyet a halált jelképező, jobb oldalon álló csontváz indít el. Egyik kezével egy kis harang kötelét húzza meg, majd megfordítja a másik kezében lévő homokórát. Ekkor kinyílik a két ablak és megjelennek az apostolok figurái Szent Péter vezetésével. Az ablakok becsukódásakor az Orloj kakasa nagyot kukorékol.
A középső rész a csillagászati óralap, amely a bolygók, a Nap, a Hold és a csillagok Föld körüli mozgását mutatja. Érdekessége, hogy még a geocentrikus világnézetből indul ki.
Az alsó részen található a naptár, amin a hónapok vannak ábrázolva.

Az Orloj óralapján az emberi tulajdonságokat és foglalkozásokat ábrázoló nyolc híres faszobor áll, a Hiúság, a Kapzsiság, a Halál, a Kéj a Filozófus, az Angyal, a Csillagász és a Krónikás. A városháza tornyát 1945-ben a nácik lelőtték, tűzvész pusztította el az épület nagy részét, elégtek az eredeti szobrok is.

Az Orlojra vetített látványos fényjátékkal ünnepelték 2010-ben a 600 éves órát, ami felidézi Prága és az óra történelmét. http://d4u.hu/2010/11/09/600-eves-ora-pragaban-video/ 

És amit varrtam:

 A megvarrt alapra krétával rajzoltam,

 ez után jött az applikáció,

 majd átlátszó szállal tűztem.

(A fotózás továbbra sem az erősségem)

Kisvakond

Nekem Prágához sok, és szép emlékem kötődik, nem tudnék választani közülük, úgyhogy egy másik kedvencet választottam. A kisvakondot.
Kitalálója Zdenek Miler. A nevét nem sokan ismerik, de a rajzait igen. A textilgyártást kellett bemutatnia gyerekeknek és így született meg A vakond nadrágja mesekönyv, később pedig a rajzfilmek. A képi világa, meg a sok-sok virág nekem nagyon tetszik még ma is, úgyhogy hamar döntöttem hogy ezt fogom megvarrni a saját verziómban. Alkalmazott technika: applikáció, hímzés, tűzés, némi gombfelvarrás.
Kiindulási állapot: 

 Egy köztes állapot. Megjelent a főszereplő, de még nincs arca.

És a végeredmény. Keretezésnek végül a cikkcakkot választottam. Esti kép, nem a legjobb fotó, de elkészült és szeretem. 

Írtam hosszabban is róla. Itt.

Telč

Telč  régi városképét választottam. Telč városa,  a Prága-Brno autópályától délre található nagyjából félúton.

Első írásos említése 1315-ből ismert. A házak eredetileg fából épültek. Miután a 14. században, egy nagy tűzvész után a várost átépítették, követ használtak, fallal és mesterséges tavakkal vették körül. A városban egy gótikus kastély épült a kései 15. században. A mai meseváros a 16. században alakult ki. Nagyon szép főtere van, csodás lábasházakkal gótikus és reneszansz stílusban. 1992-ben a történelmi városközpontot az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Lakosainak száma 6000 fő, de évente kb. 200 000 turista keresi fel a várost.
Technikai kivitelezése viszonylag egyszerű volt, mivel ki kellett már próbálni a cottonjet-et. Csehországban utoljára 1980-ban jártam, egy csereüdülés keretében. Akkor még Csehszlovákiának nevezték. A fényképek elvesztek, sajnos, de volt itthon egy régi album, tele fekete-fehér fotóval. Telč gyönyörű házai jutottak eszembe rögtön a témánál, de először színesben gondolkodtam. A régi időre tekintettel nosztalgiából választottam a fekete-fehér képet. Beszkenneltem tehát a könyvből a képet, kicsit alakítottam rajta a photoshop segítségével, majd kinyomtattam a cottonjet-re. A felirat is azért került az aljára, hogy régi fényképre emlékeztessen. Kevés tűzést kapott és ez lett belőle.

SÖR minden mennyiségben

Előre bocsájtom, nem szeretem a sört!
Ennek ellenére választottam ezt  témának.  Csehország igen közel van kis hazánkhoz, én mégis felnőtt fejjel voltam először Prágában ill a környékén. Mivel baráti társasággal mentünk, nem úsztam meg az esti sörözéseket.
Ezek emlékére jöhet a képem:

Nagyon nehéz szabadulnom ettől a technikától. Applikációval szinte mindent el lehet készíteni, most is ezt választottam:
Előbb elkészítettem az önálló középrészt.

Az összes kis apró részlettel:

Az előző képemhez hasonlóan készítettem neki hátteret, azaz a nemzeti színekből. Elő az otthonkákkal és már kész is:

Már csak le kellett tűzni és jöhet az  elmaradhatatlan csíkos befejezés.Nekem így "kerek"!

Ezt a képecskét rögtön az ország kihirdetése után megvarrtam. Aztán ahogy telt múlt az idő, a kisördög csak nem hagyott nyugodni. Prágában voltunk egy múzeumban anno, és gyönyörű Mucha képeket láttunk. MUSZÁJ volt egyet varrnom.
Íme, a játékon kívüli képem:

Élvezet volt elkészíteni, azóta naponta megnézem és még mindig tetszik!
Készítése nem nagy ördöngösség, Phototransfer, majd körbevarrogattam, "kiszínezgettem".

Ez egy félkész állapot. Ehhez a képhez szinte semmi pluszt nem kell hozzáadni, ez így szép, ahogy van. Íme egy közelibb:

Tapicska forgalmista és polyákildi

Ez egy több szempontból szokatlan quiltecske lett.
Ellentétben a korábbi hozzászólókkal én életemben mindössze egyetlen hétvégét töltöttem Prágában majd' 30 évvel ezelőtt, ráadásul sem Hasek-, sem Hrabal-, sem sörrajongó nem vagyok. Viszont imádom a filmeket, köztük persze Milos Formant. És bár sok jelenet forog a fejemben, azonnal a Szigorúan ellenőrzött vonatok jutott eszembe, mégpedig ez a jelenet.

Mit lehetne ebből varrni? Sok-sok női feneket stemplivel:) A címe Tapicska forgalmista álma. Ezt rajzoltam. Szabadkézzel, semmi kopírozás!!!

És ez lett belőle megvarrva. Kicsit kontúrtalan. A jobb oldalon állók nem ennyivel sötétebbek: a lámpabúra árnyékol. Sajnos nem volt itthon színátmenetes cérnám, pedig azzal jobban élne. Icipicit megbuheráltam színes ceruzával, de többet nem mertem. A stempli egyszerű textilfilc.

SÖRTÁNC

Csehország nekem Prágát jelenti, több okból is.
Legtöbbet, talán a Károly-hídban gyönyörködtem, így először azt gondoltam, hogy a jégtörőknek mindenképpen meg kell jelenniük a képemen, valamiféle kavalkádot képzeltem. Biztos voltam benne, hogy a sör nem maradhat ki, tehát legyen valami gusztusos korsó. Közben folyamatosan nézegettem a prágai képeket, már a hangulat mián is, és egyre inkább éreztem, hogy párhuzam van a korsóm négyzetei és a Táncoló ház ablakai között. Bár a tesztközönségem nem osztozott a véleményemen, nem haboztam lehabozni a házat.
Kijelenthetem, hogy a táncot és a sört is szeretem.
Valamint a sörivásnak is van kultúrája, tehát quilten a helye.

Az elkészítés módja nagyon egyszerű, a képen látható az első lépés, kétoldalas ragasztót használtam a váznál és az ablakoknál is. Tűzés és kész. Felmerült még, hogy a hátteret beszórom sörnevekkel, de elvetettem.

A prágai Gólem

A feladat nem volt könnyű. Első körben gyerekkorom élményei ugrottak be, a Deli csoki, a fagyi (zmrzlina?), a knédli káposztás hússal. Á nem, nem ettem végig a gyerekkoromat :) Aztán beugrott, hogy az még Csehszlovákia volt, és tuti a szlovák dolgokra összpontosítanék. Így nekikezdtem az olvasásnak. Gyönyörű prágai képeket találtam és jött is egy csomó ötlet, de egyik sem volt igazán jó. Aztán a sörökről is olvastam, na, ez egy másik teljesen homályos pont nálam, így ezt is feladtam. Aztán Prágát és a sört akartam kapcsolni, de itt pedig a képzelőerőm szárnyalt túl gyorsan, kiderült, hogy megvalósíthatatlan a fejemben lévő kép. És akkor a férjem annyit mondott: Miért nem varrod a gólemet? Ekkor újabb kutatásba kezdtem, és rá is találtam a prágai Gólemre. Ő lett a befutó :)

" Löw rabbi nevéhez mégiscsak a Gólem története kapcsolódik leginkább. A legenda szerint agyagból embert formált, a szájába helyezett varázserejű papírral életre keltette, és otthonában dolgoztatta, csak szombatonként pihenhetett meg. Egy péntek este elfelejtette kivenni a papírt az agyagember szájából, és már majdnem kihirdette a szombatot az imaházban, amikor arról értesült: a Gólem megvadult, tör-zúz, még a végén megöl valakit.

Löw egy pillanatig habozott, hisz már elvileg szombat volt, amikor még a Gólemet sem szabad leállítani, aztán mégis úgy döntött, hogy még nem mondta végig a zsoltárt, tehát nincs még szombat. Hazarohant, ahol a Gólem épp a baromfiudvar felszámolására készült, kirántotta a szájából a varázsigét, mire az óriás holtan esett össze. A szombat elmúlt, azonban a Gólemet többet már nem élesztette fel, hanem tetemét a Régiúj zsinagóga padlásán helyezte el, máig is ott van, ha a turisták még szét nem hordták." (http://jmpoint.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=173)

Hát ezért áll a quiltemen a Gólem a zsinagóga előtt. Az erősen hangsúlyos lámpa pedig a munkát szimbolizálja és Prágát is egyben. Újra munkába helyezték a régi gázlámpákat Prágában, melyeket lámpagyújtogató gyújt meg. Nos, ezért volt számomra kettős szimbólum, Prágáé s a munkáé. (http://www.turizmusonline.hu/aktualis/cikk/gazlampak_repitenek_korabeli_hangulatba_pragaban)

A zsinagóga rajzát Gordon Stanwixtól kölcsönöztem, (www.flickr.com/photos/23928875@N06/3437405612)ezúton is köszönet neki.

Az alap saját festés, a házakat a szürke különböző árnyalataival próbáltam hangsúlyossá vagy hangsúlytalanná tenni), a Gólem trapunto technikával került a képre, melyet dupla anyagból készítettem, így a hasán lévő hasíték valódi. Mivel a "géppel rajzolást" (tűfestés saját értelmezésben) és a szabad gépi tűzést is nagyon szeretem, örömmel varrtam minden egyes öltését.

 

Svejk a derék katona

Jaroslav Hasek:  Svejk a derék katona  ihletett meg. Annyira  cseh jellegzetes figura, sokszor és sok helyen megörökitették.Annak idején Csehszlovákiába /Csehországba járva szinte minden suveniren , köcsögön, tányéron ott volt a figura.Nálunk is található egy- kettő ilyen emlék.A könyvet annak idején nagyon szerettem, többször is olvastam, és nagyon szórakoztatónak találtam. Most hogy , egy kicsit felelevenitsem , hogy milyen is volt Svejk ujból elolvastam, de nem tudom miért ma korántsem találtam olyan szórakoztatónak , mint régen. Magam sem értem miért??? elavult a történet, vagy én lettem más??? ki tudja. Természetesen az irodalmi értékből ez semmit nem von le, és azért is megvarrtam a derék katonát, jellegzetes pipájával, nagy sörös korsójával.

SVEJK A DERÉK KATONA

Márta néni megtörte a jeget töröm tovább elő állok az Én "Kedvesemmel ".
Már február huszadika előtt  kész voltam .mivel hónapot nem néztem csak dátumot .Igyekeztem elkészülni mivel február közepétől tudtam nem lesz sem időm sem energiám ,időre elkészülni a munkával .Na leselkedtem Én nincs még fent semmi munka még mindig ,nézem hát  március 20:).
Képeket nézegetve találtam rá Svejre rögtön tudtam" vele maradok "
Zöld anyagom pont annyi volt ami elegendő volt ép a megformázásához ,kicsit foltos a festet anyag de hát háború van és ütött kopott a mikádója ,jaj ez a mikádó nagyon nehezen jutott eszembe az zuram kérdezem  télen mi volt a ti kabátotoknak a neve mikor katona voltál ? Mama hát mikádó,jól van akkor ez is az lesz .
Kétoldalú ragasztó használata tűzés és kész is  van SVEJK A DERÉK KATONA ( az Én kedvesem )

Hašek maga is részt vett az  első világháborúba. Regényében felhasználta gazdag élményanyagát, hiszen tudvalevő, hogy a mellékalakokat katonabajtársairól és fölötteseiről mintázta. A cseh katonák az orosz oldalra való átszökésének gondolata is saját tapasztalaton alapul: a mű második változatát már Kijevben írta 1916-1917-ben, ahol - mint korábban is - bohém életet élt, kocsmákban tisztekkel verekedett (és ha a kávéházban vagy máshol régi cseh katonatársakkal találkoztak, arra a kérdésre: "Mit csinálsz te itt?" azt a választ adták: "Elárultam a császár őfelségét".)

Švejk észjárása a cseh nép történeti tapasztalatait sűríti, leleplezi a háborút, a császárság kórhadt rendszerét és általában az emberi ostobaságot. A népi – sokszor naturalista – nyelvezetű dialógusok szatirikusak, állandó feszültséget, folyamatosságot teremtenek, egybeötvözik a sok-sok epizódot. Hašek hősének passzív rezisztenciájában zseniális írói készséggel jelenik meg a sajátos cseh kispolgári világ. A regény befejezetlenül maradt, ám így is egésznek tűnik.


A regény hőse, egy „derék katona”. Furcsa tisztesség a Švejké: bár korábban már egy orvosi bizottság hülyesége miatt katonai szolgálatra véglegesen alkalmatlannak nyilvánította, részt vehet az első világháborúban, először a hátországban (katonai fogdákban és egészségügyi intézményekben), majd a fronton, sőt tévesen osztrák fogságba is esik. Ő a készséges kisember, aki roppantul igyekszik a maga módján (nem mindig szabályos úton, és amennyire hülyeségétől telik) teljesíteni a kötelességét, de mindig valami bajba keveredik.

Hrabal: Sörgyári capriccio

Ha már Márta néni Hrabalt emlegette, íme az én verzióm:
Nekem Csehországról  Prága,  Moldva, Tátra, sör, Bohumil Hrabal, Smetana, Jirí Menzel jut eszembe.
Amikor legelőször voltam Prágában, olyan alacsony volt a Moldva vízállása, hogy sok helyen látni lehetett, ahogy a víz bukdácsol lefelé a köveken. A látvány még átélhetőbbé tette Smetana Moldva című romantikus művét. Először ezt a hangulatot akartam megvarrni, de túl nagy falatnak bizonyult.
Aztán a gondolataim a sör felé kalandoztak, és a sörről a Sörgyári Capriccio jutott eszembe. Hosszabb autóutakon hangoskönyveket szoktunk hallgatni. Így újra előkerült Hrabal fantasztikus regénye Für Anikó és Kern András előadásában.
A regényből választottam azt a jelenetet, amikor Mariska, a főhősnő felmászik  a sörgyár kéményére és szőke haja úszik a szélben. (Pepinnek nem maradt hely a képemen)

Mariska ruhája térbeli, szoknyáját meglebbenti a szél. Lábai hímzőfonallal betekert pipatisztítóból készültek. A haja sárga gyapjú, amit tűnemezeléssel rögzítettem.
 A söröshordók alá több rétegben tettem flízt, hogy domborodjanak, de ez nem igazán látszik. A sörgyár udvarán egy hordó tetejére került három korsó sör. A hab a sörön szintén gyapjú.

Tünde (Biloba)

Jablonec

Délután fél kettő van, és még senki...pedig elhatároztam, hogy nem én fogom kezdeni, dehát már a nevem is Hamari-né. (milyen nehéz volt egy ilyen nevű pasit találni, aki a nevére vesz)

Csehországról nekem Hrabal jut eszembe, ő a legmeghatározóbb, nem véletlenül írta Dióhéj is. A galambetetése a kórház ablakából kilógva nagyon képben volt, de  mivel ezeket a kis munkákat én a szobám falán tartom, nem lenne jó mindig ezt látni.
Ezért aztán Jablonec lett a nyerő nálam, az üveg őshazája. Itt már a 16. században volt üveggyártás, és nagy az esély, hogy már az afrikai bennszülötteket is az ott gyártott gyöngyökkel kápráztatták el a hódítók. No meg izgatott is, hogy tudok-e valami üveggolyóhoz hasonlót varrni selyemből.

Technika a következő: a hernyóselyemre gyapjút nuno filcezek úgy, hogy kerek részek legyenek kihagyva. Rádolgozva látszik, hogy a gyapjú milyen finoman, és egyenletesen húzta össze a selymet.  

Ezután a kihagyott kerek részeket hátulról kitömöm szösszel, és letűzöm.

Aztán ezeket a hupujkákat kifestem, megszórom csillámporral.

ugye hasonlít egy üveggolyóra! Na jó, egy kicsit göcsörtös üveggolyóra.

Aztán még varrtam rá gyöngyöket, gombokat, strasszokat, szóval csupa olyasmit, amit Jablonecben ma is gyártanak. (a mérete kicsit csal, a rövid oldal annyival hosszabb, amennyivel a hosszabb oldal rövidebb, de a nuno filcezés teljesen kiszámíthatatlan, fél asztalnyi zsugorodott ekkorára.)
Remélem nem hiába ülök itt, és lesem a többiekét!!