Mongol invázió

Nem  volt egyszerű, mivel Mongóliáról nem sok az ismeretem.
Bizonyára nem csak nekem: első gondolatom vele kapcsolatban Dzsingisz kán és az őt övező legenda, amiről elég sokat olvashattunk.

Kevés vitatottabb személyisége van a történelemnek, mint Dzsingisz kán. Neve hovatovább egyet jelent a kegyetlenséggel, az esztelen vérengzéssel, a szadizmussal, egyet jelent a rombolással, a népirtással, a vandalizmussal.. Dzsingisz nevét még napjainkban is babonás tisztelet övezi, bár a nagykán alakja egyre messzebbre tűnik a legendák ködében.

Minden kétséget kizáróan a mai napig a leghíresebb mongol a világon, s máig a mongol nemzeti öntudat megtestesítője.
Dzsingisz kán történelmi szerepének az értékelése nem egyszerű feladat, mivel bármiféle objektív igazságkeresés jegyében sem tudunk megfeledkezni a vérnek és könnynek arról a tengeréről, amely a hódítások nyomán tört fel Ázsia földjéből.. A mongol seregek tevékenysége nyomán pusztított az éhínség és a döghalál. A hódítások után azonban új államok születtek, melyek sajátosan egyesítették magukban a letelepedett népek szorgalmát a pusztalakók dinamizmusával. Az is sajátossága még a tragikus események elemzéseinek, hogy szinte kivétel nélkül nem mongol források alapján készültek, melyek tudatosan színezik az események valóban kegyetlen vonásait, s olyan rémtetteket is a hódítóknak tulajdonítanak, amelyek valójában meg sem történtek.

Mivel a birodalom területe hatalmas volt, Dzsingisz kán nagyban befolyásolta az ázsiai országokat, legjobban Kínát és Oroszországot Eltörölte a korábbi arisztokráciát minden meghódított területen. Seregei rengeteg szenvedést okoztak a megtámadott országoknak, egész  népeket írtottal ki. A hatalom megszilárdulása után voltak Dzsingisznek haladó intézkedései is. Megalkotta az addigi legnagyobb postai szolgálatot és elterjesztette a mongolok között az egységes ábécét, annak ellenére, hogy analfabéta volt. Nem tűrte a kínzásokat, adómentesítette az orvosokat és tanárokat, megengedte a vallásszabadságot

A tatárjárás az Európa elleni mongol inváziót, ezen belül Magyarország 1241-42-es megszállását jelenti. A mongolok támadása a  13.századi Európa történelmének egyik meghatározó eseménysorozata volt

A mongolokat a magyar történetírók tévesen tatároknak nevezték, mivel a  Fekete-tengertől  északra élő  törk nyelvű  népcsoportok egy része behódolt a mongoloknak, felvette az egyik mongol törzs, a ta-ta nevét, és segédnépként részt vett a mongolok hadjárataiban. A tatárjárások borzalmait és a lakosság felháborodását jól tükrözi a magyar népnyelv, amely a tatár népnév elé gyakran tette oda a kutyafejű jelzőt.

Tehát a témánál maradtam és egy, a mindent lángba boritó harci jelenetet varrtam meg,

saját festésű selyem molinóval dolgoztam aplikálássa,fekete alapra , felületén shívázva.

 valóságban a színe sokkal élénkebb, ha sikerül nappali fénynél élethűbb képet fotóznom, kicserélem..

MONGÓLIA

Még van mit  dolgozni, de fel akartam rakni hogy igenis dolgozom Mongólián .Csak éjfélig már nem készülök el meg este 10 után nincs varrógép zörgés nálunk( nem is zörög ) pedig ekkor jönnek a legjobb ötletek .jaj most úgy varrnák .





 Ma másodika van és még nem végeztem ,remélem holnap már befejezem .

A jurta a vándorló nomádok, a honfoglalás előtti magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagy állattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolástetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy szétszerelve könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód (téli–nyári szállás), a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt.

A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a „kerege” – amely állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított kör alakú füstnyílás keretet, amit építéskor az „istenfának” nevezett villás alakú rúd tartott. A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze.

A bejáratot egy szőnyegajtó takarta, rendszerint nemezből készült. A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. Ez a babona még napjainkban is fellelhető a magyar családok között.

A jurtában a bejárattal szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. A jobb oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nők és a főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén pedig maga a szabad tűzhely került elhelyezésre, amin és amellett a megfőzött ételek, illetve akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a jurta tetején elhelyezett füstnyíláson keresztül távoztak a szabadba. A füstnyílást a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel letakarták, letakarhatták. Az épület hőtartó képességét a „kergére” felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra. Meleg időszakokban a nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében. A padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta. A kazah jurta annyiban tér el hogy nincsenek istenfák és hajlítottak a tetőlécek végei.

Fejdísz 3D-ben

Először megfutottam a kis köreimet a neten, felelevenítve iskolai tanulmányaimat (jurta, lovak, solymászat, Góbi sivatag stb), de tovább böngésztem és rábukkantam a Khalkha mongol népcsoport esküvői ruháira:

 kép innen

Végül egy fejdísznél maradtam, ami türkiz és korall kövekkel van díszítve.

Megpróbáltam egy 3D-s képet varrni:

Először egy lapra megrajzoltam a díszt, majd ragasztós vetexre átmásoltam és felvasaltam egy ezüst színű fényes anyagra.

A lyukakba türkiz és korall színű köröket varrtam és a többi "anyagkövet " felvasaltam a mintám szerint. Gépi tűzéssel egészítettem ki:

A nagyobb köveket a hátoldaláról kitömtem:

Végül kivágtam a fejdíszt, a kisebbik ívre egy téglalapot varrtam, az oldalait háromszögekkel egészítettem ki, hogy legyen magassága a képnek és vatelinnel kitömtem :

 

Te(l)jes káosz

Na hát ez aztán kemény dió volt. Mongolia teljesen rejtély volt (és maradt :() számomra. Olvastam egy csomó mindent, persze a szokásos módon hamar kikötöttem magánblogoknál és útleírásoknál a "hivatalos" oldalak helyett... Szóval megtudtam rengeteg dolgot, de mégsem állt össze egy kerek képpé a fejemben. Hát ezért lett puzzle az alap. Azért nem akartam teljesen hektikus módon mindenféléket rávarrni, így a számomra egyik nagyon megdöbbentő és ugyanakkor nagyon izgalmas információnál maradtam.

Eszerint a mongolok mind az öt általuk tenyésztett állat (ló, tehén, teve, bárány és kecske) tejét felhasználják és fogyasztják. Rögtön megjelent a fejemben egy tejjel teli vödör, amit korábban valamelyik fotón láttam. Ezt jelenítettem meg 3d formában a kép közepén, bele a tejet vliesből csináltam. A vödör pedig egy fél napocska formájú anyag körbehímezve, kivágva és összefűzve.

Az állatokat eredetileg méretarányosan akartam rétegezni, de csekély és megbízhatatlan állattani ismereteim miatt koncepciót váltottam, maradt az " ovis stílus".

 

 

 

 

 

Posted with Blogsy

Vándorlás

Tíz kilométerre élek a muhi csata helyszinétől – mi jusson hát eszembe, mint a csata emlékműve, de ez túl egyszerű lenne.   (Egyébként nem rég olvastam, hogy a tatárjárás volt az egyetlen olyan emberi tevékenység, ami az emberek, és állatok tömeges kipusztításával a CO2 kibocsátás  olyan mérvű csökkenést eredményezte,  hogy az kimutatható az Antarktisz jegében. Éljen Dzsingisz kán)

Tehát indult a keresgélés, és a National Geographic 2003 októberi számában egy nagyon jó cikket találtam a nomád mongolokról, sok képpel. Ezekből ollóztam a munkámat.(a gugliban a Darhad szóra előjön az egész cikk)

Tehát a lényeg, hogy  ezernyi ember, és mintegy hatvanezer állat kel útra minden ősszel a Darhad völgyből a 65-110 km-re levő Hövszgöl-tó környéki téli legelőre. Vajjon miért? Mert addigra az állatok csupaszra legelik a Darhad völgy füvét, a 3000 méter magas hegyen túl viszont 10 fokkal melegebb a levegő, és a juhoknak hasáig ér a fű. Tavaszra aztán ez is elfogy, és akkor újra költözés. Az utat kb öt nap alatt teszik meg, és visznek mindent és mindenkit. A gyerekeket akik még nem tudnak lovagolni, birkabőrbe csomagolva kötik fel a jakok hátára, az öregeket csúszkán húzzák a lovak, kerekek a kövön nem boldogulnának. Az indulás idejét jól kell megválasztani, mert ha korán indulnak, még nincs víz a patakokban, ha későn,  akkor a hó járhatatlanná teheti a hágókat.  

Ez a tatárjáráshoz képest persze csak egy kis kiruccanás. Mongólia  egy akkora ország, mint London-Kijev távolság.  Végig lehet rajta  úgy lovagolni, hogy sehol nem talál az utazó se kerítést, se aszfaltos utat. De ezek tíz éves adatok. Akkor a három milliós  lakosság harmada Ulan batorban élt, azóta lehet, hogy már a lakosság fele a panelból bámul kifelé, és várja a nemzetközi segélyeket. Mivel az országnak az állattenyésztésen kívül más megélhetési forrása nincs, az ifjuság  viszont már nagyon unja a nomád életet.. Valami kis pezsdülést mutat az idegenforgalom, a dinoszaurusz maradványok  a vonzerő, és a háborítatlan puszta. A népsűrűség inkább népritkaság, még az eszkimók is sűrűbben vannak, pont 1%-a a kínaiakénak. Elgondolkodtató, hogy ha nem épült volna fel a Kínai Nagy Fal, vajon kiirtották volna a kínaiakat, vagy megtanultak volna tőlük szaporodni? Dzsingisz kán Dzsingisz kán biztos nem ezt akartad. 

 Gondoltam, hogy a lovaknak fújja a szél a sörényét, és párállik az orruk, akkor látható, hogy hideg van. Csakhogy ettől kissé felismerhetetlenek lettek.

Még akartam rá embereket, akik szedik szét a jurtát, de ők most a jurta háta mögött vannak. (sokat akar a Márta, de nem bírja el az A4.)

Mongol népi étel: a BUUZ

Ezt a nemzeti ételt, minden nagyra becsült vendégnek szokás főzni. Az alapanyaga darált hús, amit sóval, hagymával, fokhagymával, köménnyel izlés szerint feketeborssal izesitenek, majd lisztből és vizből tésztát készitenek, nagyon vékonyra kinyújtják négyzetekre vágják,a megizesitett húsból pici gombócokat formáznak, a tésztanégyzetekre rakják,, kis batyukat csinálnak, ezt fedő alatt fél óráig gőzölik.Hozzá mindenféle zöldséget  kinálnak, salátát, uborkát, csipős kelkáposztát.

Új-zélandi madár: kiwi

"Igazolt" hiányzásom kissé elhúzódott. Már félig készen voltam a tervezett képpel, amikor megjött a  nem várt, de remélt hír, utazhatok! Így csak hazautazás után tudtam befejezni. Most hosszaban nem is írnék  róla.
Sok-sok kép átnézése után, végül egy bélyegen megláttam a kiwi madarat, ezért ez lett a befutó, pedig a természeti képek is nagyon tetszettek.
 Fehér anyagra felvázoltam a képet, majd a szabad gépi tűzéssel kialakítottam. Ezután következett a festés. Akrillfestéket kevertem a nemrég megismert textilmédiummal, ami lágyabbá tette az akrillfestéket.

Először a bélyegformát szerettem volna kialakítani, de végül elvetettem.Találtam egy remek batikolt anyagot, abból kapta a keretet, ami kiemelte a képet. Köszönöm a türelmeteket.

Egy újabb forduló

Bár még várunk Mártamásé és Trudi munkájára, már megvolt az ihletadó kutyasétáltatás. Sokat agyaltam, hogy mi is legyen, ami potenciálisan nagyon más, mint az eddigi 15 forduló. A végén olyasmit választottam, amiről az én tudásom minimális (értsd nulla), viszont látok benne lehetőséget.
Legyen az ország Mongólia, és legyen a határidő július 1.

Márta néni pakkot kapott.

Megjött az első.
Mit gondoltok ne borotváljam meg Dixike Svejkjét? Mégiscsak egy országos rendezvény.

Ál vagy valódi?

Először is: sajnálom, hogy így alakult....a nettelenség megdöbbentett... de hát a döbbeNET volt minden, amivel beérhettem...

Szóval ál vagy valódi? Ezt  kört szokás szerint kutatómunkával kezdtem. Felmerült, hogy a kihalt állatokról varrok valamit, de többet is találtam, amik annyira rondák voltak (értsd: nem bírtam meglátni a szépségüket:)), gondoltam, ez nem lesz jó. Ekkor leltük meg (férjemmel) az álfakuszt... szegénynek rémes neve van, nem csoda, hogy kihalt. Mivel eredetileg angolul olvastunk róla, nem gondoltam elsőre, hogy akár a neve miatt is kihalhatott... komolyan: szegény, már a fakusz is határeset, mint megnevezés, na de ÁL? még csak nem is valódi?!

De angolul Wran néven nem gondoltam erre, így elolvastam a valódi legendáját :) Eszerint a Stephens szigeten (merthogy ő teljes nevén Stephens-szigeti álfakusz) a világítótoronyban élt egy toronyőr, aki beszerzett egy macskát.... a bevándorló állatoknak vannak hátrányai: ennek az volt, hogy egymagában kipusztította ezt az édes kis madárkát :(

Hát ezért a torony, a gonosz tekintetű macska, és az egyetlen árva látható, és a többi "láthatatlan" álfakusz. Nem nagyon akartam a géppel rajzolásra támaszkodni megint, így gondoltam, valami "határfeszegetősbe" kezdek, ez lett a festés. Mivel nem vagyok egy rajzbajnok, ez épp elég stresszt okozott, papíron kezdtem grafittal, csak aztán estem neki a saját festésű anyagnak. Sima fehér textilfestéket használtam, a szemét "jajdezöld" cérnával és varrással emeltem ki. A torony tűzése abszolút jelzésértékű, a domb megformálásához az állatka angol és magyar nevét használtam, mert ezt nem bírtam kihagyni :)

A kis fakuszt eredetileg fehér organzára akartam festeni, majd rátrükközni az anyagra, de szánalmasan nézett ki, így ezt az ötletet kidobtam.... így halványan "rárajzoltam" szabad gépi tűzéssel, de hiányzott a "szellem" érzés, így fogtam a láthatatlan cérnát (gondolom, én vagyok az egyetlen, aki még nem varrt ilyet géppel) és a macska fölé varrtam egy egész fakuszt, fölé egy fél fakuszt, fölé pedig egy fakuszlábat, szimbolizálva, hogyan fogytak el a fakuszok és hogyan szállt kis lelkük az égbe. Szándékosan nagyon halványak ők, csak az alapos szemlélő szemének szánva. De a fehér fakusz első rápillantásra is látható, így nem vész el a quilt lényege.

A szélét szakadtan hagytam, csak így tudtam elképzelni ezt a quiltet. A "szaggatás" nem ment olyan egyszerűen, mint amilyennek korábban gondoltam, de végül csak összejött.

Sky-kiwi-tower

Megint nem tudtam leküzdeni a vágyat, hogy két dolgot házasítsak (sajnos). Egyre nyilvánvalóbb az építészet iránti vonzalmam, de a torony kiválasztásánál inkább negatív érzelmek vezéreltek. Mélységes iszonyattal tölt el, hogy emberek képesek 192 m magasból levetni magukat, életüket egy gumiszalagra bízva. Az Aucklandben található Sky Tower emellett számomra jelképe az önmagát minden fölé helyező embernek, aki egyre kevésbé képes tekintettel lenni a környezetére. Ennek szinte ellenpontja a
kiwi madár a maga őslényszerű esetlenségével.
Mire gondolt az alkotó?
Rengeteg dologra, de ebben a nagy lemaradásban teljesen lesodródott rólam.
Arra még emlékszem, hogy először valami áttetsző vékony anyagot gondoltam a madárnak, amit szinte elnyom a torony monumentalitása, nos ez mint látható nem teljes mértékben valósult meg, most alaposabban megnézve egy toronnyal terhes madarat látok (és én vajúdtam vele).

Végül szálöltéssel hímeztem a madarat, majd  ragasztófátyol valamint akril festék segítségével (és sok ügyetlenkedéssel) készült a torony.
Mentségeim nincsenek, a hibákat pedig inkább nem sorolom. ;-)

. Wai-O-Tapu Thermal Park, avagy a Pokol kapuja

Az Egyenlítő és a Déli-sark között épp félúton fekszik a megkapó természeti kincseket rejtő, nagy fehér felhő országa, Új-Zéland, melynek területe a világ egyik legaktívabb vulkanikus övezete, ahol évente körülbelül 15 ezerre becsülik a földrengések számát, ebből pedig nagyjából 150 földmozgást az emberek is érzékelnek.

A misztikus látványt nyújtó iszapvulkánok leghíresebbjét, a Tikiterét a legenda szerint G. B. Show nyomán hívják a Pokol kapujának, a híres író ugyanis a megszólalásig hasonlónak képzelte el a zavaros füstfelhőben úszó alvilági bejáratot.
A pezsgő vulkáni krátertavakat Wai-o-tapu termálparkjában lehet megcsodálni: a Lady Knox nevű gejzír például mindennap azonos időpontban, negyed 11-kor tör ki. A gőzölgő tavak kísértetiesek: a különböző fémionoktól élénkzöld vagy sárga, izzó vörös, grafit vagy épp ördögi fekete színekben is pompázhatnak.

Engem elsősorban   a fantasztikus színviláguk fogott meg, megpróbáltam " anyagba" önteni.

Alapja a szikes part kivételével saját festésű anyagokból,applikálással készült:

Felületi diszítése: partszakasz Gessoval lekenve, shivázva, a "pára" ragasztott selyemszál.
Elkészülve:

 

Hillary és a birkák

Bocsánat lányok, hosszas kínlódás után csak sikerült.

Tehát az első képen Edmunt Hillary, a langaléta 34 éves méhész, aki éppen most hatvan éve1953 máj 29-én  kitűzte az angol zászlót a Mount Everestre.(Új Zéland a Brit Birodalom része)  Az expedició négyszáz fővel indult, zöme sherpa volt, mert hatalmas felszerelést kellett erre a több hónapos expedícióra vinni. Közülük Hillary, és egy Tenzing nevű serpa volt a legjobb kondicióban ahhoz, hogy az utolsó 70 méternyi magasságot megtegye. (ezt nevezik azóta Hillary lépcsőnek)  Az angol királynő teljesítményéért lovaggá ütötte, arcképét pénzre nyomtatták. Diplomata volt, és egész életét Nepál felvirágoztatásának szentelte, kórházakat, iskolákat alapított, és szervezte a hegy további csúcsainak meghódítását, és emlékművet állíttatott a hegyen meghalt hegymászók emlékére.(azóta sajnos már két magyarnak is) 

 88 évesen szívrohamban halt meg. Szép élet, szép halál.

 

A kép ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, inkább tűnik asztronautának Hillary, mint hegymászónak, és nem igazán látszik a hátizsákban a két oxigénpalack, és az összetekert zászló. de azért az ott van.

 

 

Második képen ezeknek a drága birkáknak akartam emléket állítani, akiknek oly sokat köszönhetek, mivel nekik van az a finom 16 mikronos szálvastagságú gyapjuk, ami a nuno filcezéshez kell. A fekete fejek, és lábak egyaránt jellemzik a Suffolk, és a Shropshire fajokat, ezek a legelterjedtebbek. 
Ausztrália és Új Zéland közt évszázados a vetélkedés folyik az egy főre jutó birkák számában. (SPP Sheep per person) A húszas években 22 birka volt ez az arány, mára 7.4-re csökkent, főleg azért, mert a sok bevándorló miatt a lakosság már négymillió felett van. (na meg azért is, hogy nekem rá férjen egy A4-re a hét és fél birka.)

Hillary és a birkák

Lányok nagyon sajnálom, de valami baj van a technikával, nem tudok képet feltenni. Az én blogomra a menyemnek elküldtem a képeket,  és ő feltette, ott lehet megnézni. Ha meggyógyul, utólag majd ide is felteszem.
http://martaneniazeris.blogspot.hu/
Ha valakinek van valami ötlete hogy mit tehetnék a megjavulására, kérem, jelezze. (a már régebben feltett képeket se tudom feltenni, lekicsinyítve se. 


Szolgálati közlemény.

Tiszaújvárosban szeretnénk ezt a három országot kiállítani. Aki úgy gondolja, hogy  oké, küldje el a címemre a munkákat
 Hamari Imréné
Tiszaújváros Gát u. 7. 
3580.

Köszönjük előre is, igérem, vigyázni fogunk rájuk.

Maori harcosom

Úgy látom ezek a harcosok mások fantáziáját is megmozgatták, annyi mindent leírtak már előttem róluk, hogy én most inkább hallgatok. 

Az arctetoválásaik voltak rám nagy hatással, némelyik félelmetes, de volt ami tetszett. Annyira kifejezőek és bámulatosak. Sok érzelmet fejeznek ki, és mozgatnak meg abban aki látja őket. Az egyik barátságosabb kép fogott meg igazán, így őt varrtam meg. 

A hátulját is megmutatom, mert a kritikusom szerint sokkal jobb mint az eleje. 

MAORI NYELV

Egyetlen Új-Zélandhoz kapcsolódó élményem van, a Bálnalovas című film, amit ismét megnéztem. Most is nagyon tetszett. Aztán ahogy többet olvastam az országról, más téma mellett döntöttem.

Megfogtak a tetovált minták, a fafaragások, és mivel a maoriknak nem alakult ki ábécé típusú írott nyelvük, ezeket igen magas szinten művelték. A szimbolikus jelekből állítólag úgy lehet olvasni, mint az egyiptomi hieroglifákból.

A háború utáni urbanizációval a beszélt nyelvük is egyre inkább elveszőben volt, de a 70-es évektől mozgalmak alakultak, összefogás indult a kultúrájuk, nyelvük megőrzéséért. Megszületett a nyelvtörvény , ami 1987-től az angol mellett hivatalossá tette a maorit is, - mint a legnagyobb számú kisebbség nyelvét.

A fafaragásokat gyakran festették bálnazsírral kevert vörös festékkel, - innen a színválasztásom, - és a csillogó fehér díszítést halpikkelyből, kagylóhéjból tették rá. A munkámra egy felirat is került, a KIA ORA (hello, szia) maori köszöntés, amihez egy olyan botrányos incidens kapcsolódik, ami elősegítette a nyelvtörvény megszületését.

A szereplője Naida Glavish, aki kislányként hagyományos maori közösségben nőtt fel. Az iskolakezdésig nem is beszélt angolul, ezért csak egy tanárán múlt, hogy kétszer is sikertelenül próbálták kicsapni az iskolából.

Felnőttként egy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozott, ahol a főnöke többszöri tiltása ellenére  kia orával köszönt a telefonálóknak. Ennek aztán az lett a következménye, hogy kirúgták. 

Pereskedett, híre ment a dolognak, és nagy társadalmi vita kerekedett az ügyből. Egyre többen hívták a telefonos ügyfélszolgálatot, és csak a "kia ora lady"-vel voltak hajlandók beszélni. Már a légitársaságok pilótái is elkezdték kia orával köszönteni az utasaikat, míg végül a miniszterelnök közbenjárására a ladyt visszavették az állásába.

Mára vezető állást tölt be a cégénél, és konferenciákon tovább kampányol, előadást tart arról, hogy miért fontos a maori hagyományok megőrzése. Ismertté vált, nemzetközi díjat is kapott.

A kép elkészítéséhez ismét az applikációt választottam. Piros pamut anyagra bordó organzát varrtam a kirajzolt minta szerint, utána pákával "kivágtam". Az ezüstfehér felületi textilfesték.

A figura a képen akár a maorik őse is lehet, amint átevez valamelyik polinéz szigetről, és megérkezik Új-Zélandra.

Ilyen lett megvarrva.

Új-Zéland II

Húsvét után  lehetőségem adódott, egy új-zélandi orvostól  (Dr David Ritchie anropozófus orvos ) megkérdezni, hogy az országáról milyen "kép" jut eszébe. Neki a bárányok és hegyek, míg kedvesének a  Ponga (ezüst páfrány) hajtása szimbolizálta leginkább hazájukat.

  A Koru, az íves, spirális forma szimbolizálja az új életet, a növekedést, az erőt és a békét. Ez a szimbólum szerves része a maori művészetnek, faragásoknak  és tetoválásoknak.  A kör alakú forma segít közvetíteni az  örökös mozgást, míg a belső tekercs szimbolizálja a visszatérést a kiindulási pontra.Ez utóbbi engem is megfogott és az első képemen ezt a spirálformát szerettem volna megjeleníteni.  Sajnos nem megmutatható lett az eredmény.

 Szerencsére volt több ötletem is, így egy maori totemoszlopra esett a választásom. A  Pouwhenua vagy pou whenua ,  faragott faoszlop vagy hosszú nyelű harci eszköz. Az oszlopok jelölték a területi határokat vagy az adott hely történetét mesélték el. Ezek általában művészileg és díszesen faragott oszlopok és egész Új-Zélandon megtalálhatók .  
  Végül egy totem oszlop és egy maszk ötvözetéből született a képem.

 Az inspirációk:

Tünde (Biloba)

Nyilvános vécé Kawakawában

Közhely számba megy, hogy sokat agyaltam, mit is lehetne varrni. Nagyon tetszik a táj, a Milford Sound nevű fjord, az öblök, a hegyek, a fantasztikusan kék tengerek, de nem láttam benne fantáziát. Sokáig befutónak tűntek a haka táncosok (nem meglepő), de abban a hang sokkal izgalmasabb, mint a látvány.
Aztán a hétvégén bevillant Hundertwasser vécéje. Néhány évvel ezelőtt egy blogon olvastam-láttam, és persze nagyon tetszett.
Nem tudom, mennyire közismert, hogy Hundertwasser az élete második felének a nagy részét Új-Zélandon, az Északi-sziget csúcsán, a Bay of Island (Sziget-öböl) partján töltötte. És amikor 2001-ben a Queen Elizabeth II óceánjáró fedélzetén meghalt, utolsó kívánságának megfelelően ott is temették el egy tulipánfa alatt.
Kawakawában, abban a kisvárosban, ahol élt, nyilvános vécét terveztettek vele, ami olyan híressé vált, hogy még az angol nyelvű wikipediában is benne van. A képek tanulsága alapján - természetesen - igen hasonlít a bécsi Kunsthausban levő mosdóra.

Általában nem szoktam fényképeket egy az egyben megvarrni: itt is próbáltam a síkok megmozgatásával kicsit mást csinálni, de túlságosan mozgalmas lett a végeredmény. Így megmaradtam az eredeti képnél, csak kivettem az ablakot, a piszoárokat meg a mosdót. Összevarrtam a fal drappját meg egy darab fekete anyagot, és utána picit elmolyoltam a csempék felragasztásával. Eleinte nem is akartam letűzni, de mivel felülre kell, nagyjából végigvarrtam a "fúgákat" is.

Nagyon hunderwasseres, úgy gondolom, de kevéssé új-zélandi.

Új-Zélandom

Már azt hittem, lemaradtam erről körről. Több, mint egy hónapja kész vagyok evvel a quilttel és már el is felejtettem.
Ma este jutott eszembe véletlenül, hogy mikor is kell a képeket feltenni.
Gyorsan pótlom, bár megnyugodtam, mikor a határidő eltolásáról olvastam.
Mivel a világon semmi nem jutott eszembe New Zeland-ról ezért kicsit nézelődtem a neten. A világért sem  szeretném a "hagyomány(oma)t" megszakítani, íme az én köröm.

Mivel ennek az országnak 3-féle hivatalos zászlója is van, ezt választottam.
Elválaszthatatlan tőle a Union Jack, azaz a angol zászló, amit nem készítettem nagyon hangsúlyosra, hiszen már csak egy kis emlékeztető a múltra.

A teknős egy maori ősi minta alapján készült. Inkább csak a technikája volt érdekes.
Egy fehér anyagra átrajzoltam a mintát, majd fekete cérnával átvarrtam a körvonalakat. Fogtam egy fekete alkoholos filcet és besatíroztam a sötét részeket. Így alakultak ki a minták. Az egész egy kézi applikáció (mi is lehetne más?)

A végén a teknőst echo tűzéssel körbetűztem, mintha úszna a tengerben.
Hát ilyen az én új-zélandi quiltem!

Maori törzsfőnök portréja.

Új Zéland őslakói a maorik, ugy tartották, hogy őseik valamelyik csendes óceáni szigetről érkeztek. Az európaiak érkezése előtt 5 nagy  maori törzs volt. Tetoválással diszitették magukat, főleg az  arcukra, mély kacskaringós mintákat vágtak, ebbe fekete festéket dörzsöltek. 1769-ben érkezett a szigetre Cook kapitány és Anglia nevében elfoglalta a szigetet.Hajójával több rajzoló, antropologus is érkezett, fenti képet is egy a hajóval érkező rajzmüvész készitette  egy maori törzsfőnökről. A képet egy felfedezőkről szóló könyvben találtam, nagyon megtetszett, átrajzoltam egy "A" négyes alapra és cérnával "kitetováltam".