Úgy látom, hogy a többség a "diktatúra" és a versenynélküliség mellett van. Bevallom, annak örülök, hogy nem csinálunk belőle versenyt: nem is annyira az esetleges sértődés miatt, hanem mert nehezen tudnám megmondani, hogy mi szerint értékeljünk. A kiállítás ötlete áll még: Acélos Magdinak már megpedzettem a dolgot és nem mondott nemet. Már csak azt kell kitalálnunk, hogy, pontosabban mikor dolgozzuk őket össze. Majd kitaláljuk.
Szóval, kedveseim, így előrukkolnék a következő célországgal. Sokat gondolkodtam persze: olyan legyen, amiről sok minden juthat eszünkbe, de azért nem teljesen elcsépelt. Ezért esett a választásom KUBÁ-ra. Rum, szivar, salsa, Varadero, Hemingway és még oly sok minden, amiről is nem tudunk. Hajrá, mindent bele: a határidő április 15-e.
15 megjegyzés:
Szerényen megjegyezném, hogy ha a honlapomra kattantok, és a Kuba szóra, ott van egy elég jó kis útleírás fiacskámtól.
Én se versenyezni szeretnék, csak megjegyzem, ha volna hangszóróm, akkor eddig kettő lenne belőle az Évié.
Milyen szerencse, hogy egyedül maradtam az irodában, tök hülyének néznének, hogy mié bazsalygok ilyen eszeveszetten. :)))
Én azt akkor melegében olvastam, csak ajánlani tudom, Márta néni-szöveg fiatal fiúban. Holnap el is olvasom még egyszer.
Amúgymeg... érdekes, rögtön egy jó nagy Buick ugrott be Kubáról. :)))
Juj, de remélem csak ideiglenesen dolgozzuk össze a kiállításra, mert már ez a kettő is nagyon hozzám nőtt....
Az nem a fiam hangja, hanem a barátjáé. Még az életben nem mondott ilyet.
Örülök, hogy marad minden úgy, ahogy indultunk.
Nem tudnék versenyezni.
Nekem nehezen születnek még ezek a képek.
De nem akarom feladni, hiszem, hogy alakulni fogok még.
Köszönöm Ildinek, hogy részese lehetek a "kirándulásoknak".
Anikó! Szerintem mindenkinek nehezen megy, beleértve magamat is:( Ha elolvasod Kastanie belinkelt blogját, látod, ő se félóra alatt nyomta össze. Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy így lehet tanulni.
Igen, és is úgy gondolom, hogy meg kell dolgozni a legkisebb sikerért is. Az esetek többségében.
Én így is nagyon élvezem, köszi, hogy bevetettek. Nálam mindig az utolsó percben alakul ki, véghajrás vagyok.
Mindig elhatározom, hogy most aztán időben, meg alaposan. Aztán nem lesz belőle semmi :-(((
De tanulva az eddigiekből, igenis rá kell szánni az időt, akár valamilyen szintű próbadarabot is készíteni. Kell, hogy érlelődjön a téma.
Nagyon élvezem minden mozzanatát, sokat tanulok magamról is, a képességeim határáról, az adott országról, és persze tőletek is.
http://www.bohemia-patchwork-klub.cz/Galerie/31/index.htm
Azt írja, kubai inspiráció, de nem tudom miért Trinidad az alcíme.
Môg azt is írja, hogy simán kaphatók ilyen jojó terítők.
Éljen a diktatúra, hogy bő lére ne eresszem. És mint örök vesztes a versenynek sem vagyok híve,csak az építő kritikának.
Lenne egy javaslatom ebből kiötlődve: mi lenne, ha mindenki sunnyogna egy országot magának, aminek a legutolsó darabbal együtt kellene készen lennie és akkor tárnánk a plénum elé egyszerre, mindenki a saját kis világát.
Csak halkan sunnyogva mondom, hogy az én Thaiföldemet meg nem vettétek észre odaát, brühühü, és most nem tudom, hogy túl morbid-e, csak túl direkt, vagy mi van, brühühü. Bekukkantottam a babásokhoz, és látom, hogy már őket is megfertőztétek, nemcsak engem. :-)
Drága Gubike !
Hol odaát???
Bizti vaksi vagyok, de mond már meg, hogy hol keressem.
Anikó
Gubike!
Én valahogy sejtettem, de béna voltam és nem kérdeztem rá....
Nekem tetszett.
:-)))
túl is beszéltük.
Megjegyzés küldése