Kenya kissé megkésve...

...de annál nagyobb szeretettel!

Még egy egyszer köszönöm a türelmet és a lehetőséget a kései pótlásra.

A háttér nem hinném, hogy igényelne bármilyen magyarázatot, az előtérben látható agyarakról a lényeg: a híres tangarparti kikötőváros, Mombasa leghíresebb jelképe ez a két Elefántagyar, melyek a Moi sugárút felett ívelnek át. Az ihletadó képek egyike.

Az agyarak anyaga rozsdával festett selyemmolinó. A kivitelezésnél gépi trapunto technikát alkalmaztam, így az agyarak kiemelkednek a háttérből, de a fotó sajnos ezt nem adja vissza.

Összefoglaló - Kenya

Cicvarek:Irén :
Márta néni :
Zsuzsuci:Elizanikó:
Dituka : Évi :
Agibo : Ildi :

Btrudy : Mártamásé :
Violini : Dióhéj :
b_ildikó : Dixike :

1. Finnország
2. Thaiföld
3. Kuba
4. Portugália
5. Marokkó
6. Pápua Új - Guinea
7. Magyarország
8. Irán
9. Argentina

Új forduló

Ilyenkor mindig meg szoktam köszönni a részvételeteket, a lelkesedéseteket, a művészi meglátásaitokat és a technikai megvalósítási bravúrokat. Ettől a hagyománytól most sem szeretnék eltérni, bár meg kell mondanom, pont' azért választottam Kenyát, mert azt gondoltam, olyan fekete-afrikai ország, amihez sok minden köthető "személyesen" (és nem azért, mert Obama kenyai:). Ez azért nem teljesen jött be:( Érdekes volt látni, hogy a népesség 2%-át kitevő maszájok milyen népszerűek voltak - gondolom, Bulinyának köszönhetően. Az is érdekes volt, hogy milyen sokan használtatok (persze logikusan) a rozsdás anyagot háttérnek, noha a zászlóban a zöld a dzsungelt szimbolizálja. Mindezek ellenére nagyon várom, hogy élőben megnézhessem a munkátokat.
Most kivételesen már 6 hete tudom, milyen kultúrát választok legközelebb. Történt ugyanis, hogy Kenya mellett volt egy másik "versenyző", amit szintén nagyon alkalmasnak gondolok, ezért tudtam, hogy Kenya után ez jön.
A választottam Dél-Korea. A mostani megkötés, hogy legyen rajta egy épület - akármekkora, akárhol.
A határidő most kivételesen csak gondolkodási határidő. Azt szeretném, ha a munkát Rácalmáson közösen csinálnánk meg (részletek emailben). Tehát május 15-ig csak ki kell találni, hogy ne kelljen az egész varrószobát elhozni.

Ngong hegyek alatt

Ugy néz ki, hogy sikerült, csak röviden irok, mert állandóan kivág a netről.Ha megjavul irok arról is, hogy melyik olvasmányi élményem alapján próbáltam elképzelni, hogy néz ki a Ngong hegyek alatti táj, ahol Karen Blixen is élt.

Egy magyar utazó Perszepoliszban

Kedveseim!

Egy honftársunk nemrég ott járt, és nagyon jó fényképeket is csinált.
Olvassátok, nézzétek!

Kikuyu nő arcfestéssel

Szóval itt a végleges szöveg:
Elkövetkezett végre, hogy egy arcnak neki mertem állni. :-) Igaz, csukott szemű képet kerestem, mert azzal még nem boldogultam volna....

Gyanús volt, hogy sokan választják a maszályokat, így valami mást kerestem. Embert még egy országnál se választottam, de most nem nagyon volt más ötletem. Állatot nem akartam, jellemző épületet nem találtam, így maradt az ember. Egy kikuyu törzsbéli asszony, jellegzetes arcfestéssel.

Lassan alakult ki a készítés menete. Először az arc készült el. A kinyomtatott képre (fogytán van a festék a patronban, azért ilyen a kép) fóliát fektettem, a festés vonalait átmásoltam, kivágtam.
A fóliát az arc anyagára rögzítettem, és Shiva paint stick-kel bemaszatoltam/festettem. Ez volt az első próbálkozásom ezzel a technikával. Van még mit gyakorolni rajta....
Vasalóval fixáltam, körbevágtam, és az alaphoz rögzítettem. Következett a fejrevaló (kendő?) és a test. Abszolút ad hoc találtam ki, hogyan tovább, semmi koncepcióm nem volt.

A kendő egy centis ferdapántokból áll, egyenként felvarrva, rojtozva. Az anyag még az első festésről származó copf volt, ami fehér alapon elszórt narancs, sárga és piros foltokból állt. Itthon utánfestettem pinkkel így még borzasztóbb lett. De most megtalálta méltó helyét.

A fülbekütyük ihlete csak mára érkezett meg, így végre teljesen elkészültem. Kisnagylány fűzte az egyiket, én a másikat, hogy szimmetrikus legyen; a kicsi meg kukucskálás közben kiborította a varrósdobozomat .... (kétszintes Curver), amit csak két hét múlva akartam rendbetenni....

Az ihlet itt található: http://www.photostaud.com/africa/kenya/kikuyu-people/2053-african-people-kikuyu-kenya.html

A háttér a rozsdás. Azért áll csíkokból, mert ilyeneket festettem, nem volt kéznél egybe nagy darabom.....

Maszáj portré

Nem ez az igazi kenyám, de mostanában nem nagyon lesz időm másikat varrni, úgyhogy felteszem ezt, habár tudom, uncsi már ez tűfestés, bocsánat érte.
A rozsdás festéssel már az első héten kész voltam, nem igazán úgy sikerült ahogy akartam, de tetszett nagyon. A műhely mindenféle rozsdás vasak lelőhelye, még meg is dicsőültem, amiért szépen rendbetettem őket, türelmetlenségemben és rutintalanságomban persze félnaponta kibontottam a csomagot, dörzsölgettem a vasakat a nedves, ecetes rongydarabbal, aminek az lett az eredménye, hogy a vasak ragyogó fényesek, az anyagom pedig homogén rozsdaszínű lett mosás után, néhol kevés folttal. A képről nem volt nagy kunsz ablak és illanófilc segítségével a kontúrokat átrajzolni, aztán jöhetett a varrás. Mondom, másikat szeretnék, ez nem is túl kreatív és nem is túl eredeti, igaz a végeredmény tetszik nekem és szeretem ezt csinálni. Ha elkészült a végleges, felteszem, addigis köszönöm a türelmeteket.

Keresztény Afrika (Violini)

Megkésve bár, de törve nem...vagy mégis...Nehezen, nagyon nehezen fogtam bele, féltem. Argentína nagyon gyorsan összeállt bennem minden szempontból, Kenyáról ezt nem mondhatom.

A beszélő dobokat elvetettem (végül magamnak sem varrtam meg). Aztán hamar meglett a téma, csak a megfelelő képi megjelenítést nem találtam.

Különböző források eltérő (60valahány vagy 70valahány %) , de mindenképpen megdöbbentően magas arányban jegyzik a keresztények számát Kenyában. Számomra legalábbis, aki sosem érdeklődtem Afrika múltja és jelene iránt ez mellbevágó volt. Azt hittem fordított az arány, és a törzsi vallások uralják a terepet, de ez a legmagasabb becslés szerint is max. 10 % !!!

Aztán találtam egy oldalt, ahol a maszájoknak frissen épített adventista templomról volt szó, és egy kép, ahogy gyerekkel a hátukon mennek fel a hegyen az asszonyok a templomhoz. Ez is nagyon kilógott a fejemben élő sztereotípiából...

Aztán olvastam arról is, hogy a kereszténység úgy erősödött meg egyes területeken, hogy az egyházi földek műveléséhez felfogadott helyieknek magasabb napszámot fizettek. Ezen csöppet fennakadtam, mondván milyen dolog már kvázi "megvásárolni" a lelkeket, de a férjem jött az ellenérvvel: a legszebb dolog, ha normális bért adhat valaki mert megteheti, és meg is teszi. Az meg hogy oda húznak az emberek, ahonnan jót kapnak, természetes. A szándékok mozgatórugóit nem fogjuk már megtudni. Ettől függetlenül nagyon furcsa volt a nagy, díszes templomokhoz szokott európai szememnek a deszkabódé látványa, a tudatlan fejemnek meg az új információ befogadása, miszerint Afrika jelentős része hivatalosan (is) keresztény.

Egy fázisfotó, hogy lássátok milyen volt a rozsdám, mielőtt eltakartam :-)

És a végeredmény:

A templomot textilfesték-ecset-filctoll kombinációjával deszkásítottam egy szürke anyagra barnával, aztán felragasztottam a maszájokkal együtt, és már "csak" tűzni kellett. Az eget kézzel (brrr...nem szeretem, de annyira más a látvány), a füvet géppel. Ezt megszenvedtem, mert a jobb oldali dombot BSR-rel 2 órán (!) keresztül gyűrtem, de szakadt, toporzékolt, kihagyott...pedig nem is sárga az anyag (a piros próbaanyagon tökéletesen futott), aztán feladtam, és laza fél óra alatt befejeztem nélküle. Rafiával varrtam rá mégszárazabb fűszálakat, aztán merevítő-cikcakk és kész. Afrika színes, vibráló, engem valamiért mégis a Maszájok c. filmen látott végtelen, nyugodt füves, száraz táj fogott meg.

Legyetek szívesek válaszolni: mi a szembetőűnő hibája (most nem varrásilag gondolom, bár úgy se kíméljetek), amit bárki észre kell vegyen? Én nem vettem észre, csak a férjem, amikor már kész volt, de azóta amióta tudom mit kell néznem nagyon szúrja a szemem :-(