2009. július 27., hétfő

Dubrovnik - az első...

Sok kedvenc helyem van, amihez szép emlékek kötődnek Európa egyik-másik szegletében.
Ebből kifolyólag sokáig dilemmáztam, melyiket szeressem. Hegyet? Vizet? Nevezetes épületet?

Végül az első külföldi emlékem mellett kötöttem ki. Talán mert meghatározó volt az utazási szenvedélyünk kialakulásában.

9 éves koromban jártam először a tengernél, Dubrovnik mellett kempingeztünk. Soha nem múló szerelem alakult ki a tenger és családunk minden egyes tagja között. Azután 2-3 évenként folyamatosan mentünk Jugoszláviába majd Horvátországba. Aztán én abbahagytam (a zuram a hegyvidéket preferálja...), de a többiek folytatták - a szüleim épp tegnap hozták vissza a lányainkat 1 hetes nyaralásról - onnan.
Szóval Dubrovnik. Az emlékeket "scrapbook"szerűen próbáltam visszaadni. Mintha régi fotók, rajzok lennének gombostűzve a hullámzó alapra.

Egy kitépett noteszlapon az erőd egyik bástyájának tollrajza, a palota éjszakai díszkivilágításban, egy bástyatorony - a háttérben a valószínűtlenül kék ég és víz.
Eredetileg ennyit terveztem, de az alapra felpakolva talán túl szellősnek tűnik az összeállítás, így lehet, hogy csinálok még 1-2 "fotót" és akkor rögzítem majd őket véglegesen.
Technika: a kis képek vetexre vannak vasalva. A "noteszlap" lyukai irodai lyukasztóval készültek. A kagylókat még ki kell fúrni, hogy fel tudjam őket varrni.

7 megjegyzés:

dióhéj írta...

Az éjszakai is annyira jó, de az a jegyzettömbös, hát ahogy néztem, mondtam magamban, ménem varrsz rendesen, ahelyett, hogy idefirkálsz, hű nagyon tetszik!

Márta néni írta...

És így jutottunk el a kilenc éves kislány rajzocskájától a mostani nagylányig...

Zsuzsuci írta...

Merész, ütős!

36évi írta...

Igazi fényképalbumoldal. Tetszik. A kitépett lap meg zseniális. :)

btrudy írta...

Nagyon jó ötlet volt, egészen újszerű.

Ildi írta...

Nagyon egyedi és ötletes. Talán kicsit tényleg szellős, de ötletben nekem a legjobban tetszik tőled.

Violini írta...

Nekem is nagyon tetszik az ötlet (is), a füzetlappal az élen. Dubrovnikról nem is beszélve - nekem is egyik legszebb élményem, az ottani egy nap fényéből éltem késő őszig.