Marokkó együtt

A képre kattintva bejön az eredeti bejegyzés.






nagyobb kép
előző összefoglalók:
KUBA
THAIFÖLD
FINNORSZÁG

Kastanie - Marokkó

Nehezen tudtam Marokkóhoz kezdeni, annyira távol állt tőlem ez a világ. Nem vagyok utazó típus. Annyit képzeltem, hogy kicsit kopár, biztos vannak mecsetek, színek, beburkolózott emberek, meg tevék.
Aztán a sok fotó végignézésekor az ezeregyéjszaka kincseit láttam összehalmozva. Gyönyörű ország, és amit a berberekről olvastam, az is nagyon izgalmassá tette őket.
Tetszettek a díszítő motívumok a kovácsoltvas térelválasztókon, mozaikok az épületek falain, a szőnyegek színei, a piaci felvételek, a bőrfestő kádak, a sivatag, a kapuk jellegzetes alakja. A hennával festett lámpaernyők, a tenyérre lábra festett indák, az elképzelhetetlen árnyalatú kékre festett lépcsők, falak. Ez a kék szín különben nagyon meglepett, talán ha magamtól fedeztem volna fel, akkor ennél maradtam volna, de úgy sejlik, hogy többen is ezt választják. A sivatag. A mentatea, a teáskanna, a tálca. Kaftánok, papucsok. Akár egy mesekönyv lapjai.
Annyit már tudok, hogy megszerettem Marokkót is.

A képre több dolgot szántam egy időben megmutatni: a sivatagot a nagyon kék éggel, a jellegzetes alakú palotakapukat, a díszített falfelületeket, a mozaikot, a színes szőnyegeket. Volt még terveimben papucs és teáskanna is.
Előszedtem az anyagok közül azokat, amik szóba jöhetnek, megtöltöttem velük egy nagy vesszőkosarat, de a többi anyagot is a közelben hagytam. Újra átnéztem a legyűjtött fotókat, hogy valami általános kialakuljon, meg az emlékeimben élt árnyalatokat ellenőriznem kellett. Sokáig tanulmányoztam a mintákat, formákat, színeket.
Az első két kiválasztott szín a homok és az ég volt, nagyon megfelelőnek találtam őket.
Aztán jött a kapu, aminek az alakját feltétlenül bele akartam komponálni a képbe, a többi a fal lett volna, díszítve. A kép alján mozaikszerű kék anyag a padló.
Ha így hagytam volna, túl kopár lett volna, ezért a szőnyegeket is szerettem volna valahogy a falra aggatni, vagy felhalmozni, ahogy a bazárokban látni. Egyúttak keretbe foglaltam vele a képet. Próbáltam olyan színekből varrni a csíkokat, mint a szőnyekeken vannak. A hullámosan vágott szőnyeges kerettel is a szőnyegek puhaságát szerettem volna hangsúlyozni, bár a végeredményt látva ez nem volt annyira jó ötlet.
A fal mögé dupla adag flízt tettem, hogy kidomborodjon.
Eredetileg a képre több jellemző dolgot szerettem volna egymás mellett megmutatni, mégis inkább tájkép formája van, amiből hiányzik a perspektíva.
Itt vannak az ihlető képek:



Tudom, hogy nem így szólnak a feltételek, és csak egy képet lehet készíteni, de azért megmutatom a második képet is:
Marokkó másodszor

Ez a kép azért jött létre, mert a korábbi válogatások során sokat próbálgattam ezeket egymáshoz, aztán ha már úgyis Marokkót varrok, ezt is összeállítottam. Az indás díszítés, a nyolcágú csillag, a famenyezet, a rácsok, a padlókövek hangulata van együtt, amiket az alábbi képeken láttam:

Muszlima

Izgalmas volt ez az utazás is, köszönöm szépen. Az elkészült képem lett a szuvenír, saját kézzel készítettem. ( Gazdaságos megoldás )

Az "útibeszámolóm" :

Marokkóról szinte semmit sem tudtam. A képek nézegetése során kialakult gondolataimat itt írtam le. Tépelődtem, mert a nagyon jó képek mind-mind csábítottak, de igazán egyiknél sem éreztem azt a visszatarthatatlan erőt, amit Che , a Wat, vagy az Ezer tónál.

Az érdeklődésemet leginkább az a furcsa "arab" kék szín, a kapuk ívelt vonala, és kéksége, valamint a lefátyolozott nők keltették fel.

De amikor megláttam ezt a képet:


Ekkor éreztem, itt van az ihlet. Az általam elkészített miniquiltet végülis két kép hatásának lehet tulajdonítani.

A kiindulás ez a kapu volt:

Megpróbáltam megrajzolni:

Kisebb kotyvasztás eredményeképp sikerült egy fajta "arab kék" színt előállítanom .


Utána a muszlim nőt is megrajzoltam:

Kitaláltam, hogy nem applikációval dolgozom a kapu elé, hanem megpróbálom megfesteni. Ez kisebb-nagyobb viszontagságokkal járt. Nem ment olyan könnyen, mint én azt naívan elképzeltem.

Az eredmény:


Ezután elkészítettem a kaput is a kék anyagomból. Mindent kétoldalas ragasztóval felapplikáltam az alapra, ami majdan az épület fala lesz.

Most már "csak tűzni kellett" . Némi probléma azért itt is előjött: illanó filcem alig élt már, a varrógép nem szerette a tűzés során valamelyik alkotórészt, folyton kihagyott az öltés, szaggatta a cérnát is. Végeredményben amit akartam varrni, azt meg is valósítottam, de nem bírtam mindent úgy, ahogy elképzeltem.

A kapu szeg(ecs)eit francia csomóval készítettem el. Pontosan 100 db-ot tettem rá. A kopogtatókat (?) és a fal díszét pedig fagyöngy és üveggyöngy felvarrásásval valósítottam meg.

És csináltam olyat is, amit talán nem lett volna szabad. Egy kicsit rámentem pasztellkrétával.
Az utca köve patyolat tisztának tűnt, kicsit "bekoszoltam". Na jó, nem kicsit. Jócskán.

Úgy voltam vele, azt az utcakövet tapossák, koszolják, hát hagy látszon rajta. Így utólag már azt gondolom, hogy a tűfestés is jó lehetett volna a "koszolás" elérésére, de így plasztikusabb lett.
Az árnyékolást is megoldhattam volna tűfestéssel , vagy applikációval, de ez csak akkor jutott eszembe, amikor készen lettem, és nézegettem az összhatást. Így az is pasztellel lett.

Utam végére értem, kellemesen elfáradtam, várom az "útitársak" beszámolóit is.

Marokkói mozaik

Szeretem a mozaikokat, és Marokkóban szebbnél szebbeket láthatunk. Így már az első percben tudtam, hogy ez lesz a választott témám. Elég pepecs munka volt. Részletek a blogomon: www.ledanna.blogspot.com

Marokkói sivatagom

Amikor megtudtam az aktuális témát, azt hittem milyen könnyű dolgom lesz. Iszlám építészet, kézművesség, bazár, sivatag, berberek, tevék... Sőt: Dakar rally... Szóval ismét elkezdtek cikázni a gondolataim. Vesztemre. A bőség zavara. Ahogy haladt az idő, azért kezdtem rendet rakni az agyamban: Sivatag. Ezerarcú. Gyönyörű.Számba vettem az anyagaimat. Kevésnek találtam, ezért festettem. Nem volt az igazi. Félreraktam. Jó lesz máshoz.Turkáltam tovább a dobozaimban. Kincseket (?) találtam. Különböző színárnyalatú, ugyanolyan fajtájú anyagokat leltem, és még olyat is, ami eredetileg is "homokdűnés" kinézetű. Az is több árnyalatban. Kezdődhetett a munka látványos része.

Elkészítésének technikája hasonló volt a finn quilteméhez. Először egy lepedővászon hátoldalára felrajzoltam a kész kép kontúrjait, majd a másik oldalon felülről lefelé kezdtem kitölteni.

Ilyen lett minden kis darabka felvarrása után.Igyekeztem kihasználni az anyagok különböző textúráit, színárnyalatait. Figyeltem arra, hogy különböző legyen minden kis foltocska száliránya. Ezáltal is megpróbáltam fokozni a homokdűnék "hullámzását". Idáig jutottam, amikor elkaptam az "alkotói válság" alattomos vírusát. Apró tevéket képzeltem valahova a távolba. Igen ám, de milyen technikával? Ezen szenvedtem. Először csak gondolatban, aztán próbálkoztam is. Rajzoltam, vagdostam, végül hímeztem. Hát a végeredmény nem éppen a tökély, de az enyém. Lehet, nem vagyok elég kitartó...

Szendvicselés után tűztem néhány homokdűne varrásában, szegés és kész.