Korea (Violini)

Bevallom, hogy először nem voltam boldog ettől az országtól. Annyira messze áll tőlem a Távol-Kelet nem csak földrajzilag, hogy el sem tudtam képzelni mi fog megérinteni. Aztán rátaláltam erre a Szöul körül épülő gigantikus projectre:

Ez kifejezte számomra a mai Dél-Koreát: pénz és minden, ami ebből megvalósítható. Ez egy 2011-re fölépülő városrész lesz rengeteg lakással, üzlettel, irodával, zöld megoldásokkal.

Ezt fölülírta a kötelező gyakorlat, amitől először szintén nem voltam boldog, mert úgy éreztem, hogy az égvilágon semmi közöm ehhez a kapuhoz.

Ezt gondoltam. Aztán nézegettem-keresgéltem a képeket, és akkor rájöttem, hogy hiszen ennek a kapunak a tetejével szemeztem az első körben is, csak nem tudtam mit látok :-)

Már elsőre is feltűnt, hogy ezek a faragott és festett gerendavégek pont arra termettek hogy millefiori technikával gyurmából elkészítse az ember lánya. Mivel már megvilágosodtam, és tudtam hogy ez a szépség leégett, próbáltam azt a pillanatot elkapni, amikor már ég a tető, vöröslik az éjszakai ég, de még nem mindenhol lángol. Itt, ahol én mutatom legalábbis még nem.

A háttér egy régi selyemszerű blúzom, pont ideális színösszeállításban. Az égethető gyurmából ÍGY készültek a korongok. A háttérbe valami kicsit gomolygó füstöt akartam. Kézzel tűztem, én, aki elvileg utál kézzel varrni. És élveztem!

A végén Technokollal fölragasztottam a gyurmát.

Keresztény Afrika (Violini)

Megkésve bár, de törve nem...vagy mégis...Nehezen, nagyon nehezen fogtam bele, féltem. Argentína nagyon gyorsan összeállt bennem minden szempontból, Kenyáról ezt nem mondhatom.

A beszélő dobokat elvetettem (végül magamnak sem varrtam meg). Aztán hamar meglett a téma, csak a megfelelő képi megjelenítést nem találtam.

Különböző források eltérő (60valahány vagy 70valahány %) , de mindenképpen megdöbbentően magas arányban jegyzik a keresztények számát Kenyában. Számomra legalábbis, aki sosem érdeklődtem Afrika múltja és jelene iránt ez mellbevágó volt. Azt hittem fordított az arány, és a törzsi vallások uralják a terepet, de ez a legmagasabb becslés szerint is max. 10 % !!!

Aztán találtam egy oldalt, ahol a maszájoknak frissen épített adventista templomról volt szó, és egy kép, ahogy gyerekkel a hátukon mennek fel a hegyen az asszonyok a templomhoz. Ez is nagyon kilógott a fejemben élő sztereotípiából...

Aztán olvastam arról is, hogy a kereszténység úgy erősödött meg egyes területeken, hogy az egyházi földek műveléséhez felfogadott helyieknek magasabb napszámot fizettek. Ezen csöppet fennakadtam, mondván milyen dolog már kvázi "megvásárolni" a lelkeket, de a férjem jött az ellenérvvel: a legszebb dolog, ha normális bért adhat valaki mert megteheti, és meg is teszi. Az meg hogy oda húznak az emberek, ahonnan jót kapnak, természetes. A szándékok mozgatórugóit nem fogjuk már megtudni. Ettől függetlenül nagyon furcsa volt a nagy, díszes templomokhoz szokott európai szememnek a deszkabódé látványa, a tudatlan fejemnek meg az új információ befogadása, miszerint Afrika jelentős része hivatalosan (is) keresztény.

Egy fázisfotó, hogy lássátok milyen volt a rozsdám, mielőtt eltakartam :-)

És a végeredmény:

A templomot textilfesték-ecset-filctoll kombinációjával deszkásítottam egy szürke anyagra barnával, aztán felragasztottam a maszájokkal együtt, és már "csak" tűzni kellett. Az eget kézzel (brrr...nem szeretem, de annyira más a látvány), a füvet géppel. Ezt megszenvedtem, mert a jobb oldali dombot BSR-rel 2 órán (!) keresztül gyűrtem, de szakadt, toporzékolt, kihagyott...pedig nem is sárga az anyag (a piros próbaanyagon tökéletesen futott), aztán feladtam, és laza fél óra alatt befejeztem nélküle. Rafiával varrtam rá mégszárazabb fűszálakat, aztán merevítő-cikcakk és kész. Afrika színes, vibráló, engem valamiért mégis a Maszájok c. filmen látott végtelen, nyugodt füves, száraz táj fogott meg.

Legyetek szívesek válaszolni: mi a szembetőűnő hibája (most nem varrásilag gondolom, bár úgy se kíméljetek), amit bárki észre kell vegyen? Én nem vettem észre, csak a férjem, amikor már kész volt, de azóta amióta tudom mit kell néznem nagyon szúrja a szemem :-(

Homage á Piazzola (Violini)

Ha Argentína, akkor elsősorban tangó, és ha tangó, akkor nekem Piazzola.
Piazzolával egy koncertünk kapcsán ismerkedtem meg évekkel ezelőtt - szerelem első hallásra. Igazi, eredeti argentín karmesterrel és bandoneon játékossal dolgoztunk (nem is volt elég durva és szenvedélyes nekik a társaság :-)
A bandoneon a mi tangóharmonikánkhoz hasonló jellegzetes argentín hangszer, ír közvetítéssel került Dél-Amerikába. A különbség annyi, hogy kisebb, és jobban szét lehet húzni, valamint nincsenek billentyűk rajta, hanem csak gombok mindkét oldalon, de az jó sok. Ha ízelítőt szeretnétek kapni milyen nehéz ezen a hangszeren játszani, illetve hogy milyen modern de mégis fülbemászó, mennyire erős és szenvedélyes ez a zene, IDE felraktam két videót.
Piazzola (1921-1992) egy érdekes figura. Argentínában született, de New Yorkban nőtt fel, itt tanult zenélni is. Érdekes adalék, hogy zongoratanára magyar volt (Wilda Béla). 16 évesen került vissza szülőhazájába. Több hangszeren is játszott, de főként bandoneonon muzsikált különféle tangózenekarokban. Közben zenét kezdett szerezni, érdekelte a kortárs zene. Sokféle komolyzenei műfajban komponált, közel 1000 műve maradt ránk, de érdekes módon (?) a legnépszerűbbek a komoly és könnyedebb műfaj határán mozgó darabjai. Életművével a komolyzene részévé tette a tangót és a bandoneont. Ebben meghatározó szerepe volt Gidon Kremernek (hegedűművész) , aki felfedezte a koncerttermek számára ezeket a darabokat.

A kollázson a készítés menete:

1.vászonra nyomtattam a fotó szükséges részleteit (ezzel szenvedtem a legtöbbet, mindenáron zöld vízihulla színe volt szegénynek. Ám miután a lányom azt mondta, hogy ez horror, erről senkinek nem fog eszébe jutni hogy ez a pacák valaha élt, addig bogarásztam a beállításokat, amíg találtam egy csak fekete tintával dolgozó opciót, és így jó lett). Alaposan kikeményített vászonból harmonikát hajtogattam vasalóval, éleire fekete textilkréta, széthajtogat, belevasal, méretre szab, újból harmonikát vasal.

2.az eredeti ihletadó kép

3.kijelöltem az A4-es méretet, a papírképből kivágott alakot körberajzoltam.

4.ragasztós vetex-szel helyére került a feje és a kezei, körbevarrtam, aztán megtűztem és ráhímeztem a szöveget. Végül felvarrtam a harmonikát, ilyen lett:

Amivel nagyon elégedetlen vagyok, az a széle. Mindenáron összehúzta a cikcakk az anyagot, így elnyelt 2-2 millimétert minden oldalból, ráadásul kicsit hullámos is. Ennek mondjuk értem az okát, ritkább cikcakkot kellett volna választanom :-/