Argentína összefoglaló

Az Argentín összefoglaló kicsit megkésve :

B_ildikó

Irén:
Elizanikó:
Évi:

Zsuzsa:
Trudi:

Violini:

Dióhéj:
Ágibó:

Mártamásé:

Márta néni:

Dixike:

Dituka:
Cicvarek:
Ildi:

Az előző 7 fordulóhoz a linkek:

1. Finnország
2. Thaiföld
3. Kuba
4. Portugália
5. Marokkó
6. Pápua Új - Guinea
7. Magyarország
8. Irán

Homage á Piazzola (Violini)

Ha Argentína, akkor elsősorban tangó, és ha tangó, akkor nekem Piazzola.
Piazzolával egy koncertünk kapcsán ismerkedtem meg évekkel ezelőtt - szerelem első hallásra. Igazi, eredeti argentín karmesterrel és bandoneon játékossal dolgoztunk (nem is volt elég durva és szenvedélyes nekik a társaság :-)
A bandoneon a mi tangóharmonikánkhoz hasonló jellegzetes argentín hangszer, ír közvetítéssel került Dél-Amerikába. A különbség annyi, hogy kisebb, és jobban szét lehet húzni, valamint nincsenek billentyűk rajta, hanem csak gombok mindkét oldalon, de az jó sok. Ha ízelítőt szeretnétek kapni milyen nehéz ezen a hangszeren játszani, illetve hogy milyen modern de mégis fülbemászó, mennyire erős és szenvedélyes ez a zene, IDE felraktam két videót.
Piazzola (1921-1992) egy érdekes figura. Argentínában született, de New Yorkban nőtt fel, itt tanult zenélni is. Érdekes adalék, hogy zongoratanára magyar volt (Wilda Béla). 16 évesen került vissza szülőhazájába. Több hangszeren is játszott, de főként bandoneonon muzsikált különféle tangózenekarokban. Közben zenét kezdett szerezni, érdekelte a kortárs zene. Sokféle komolyzenei műfajban komponált, közel 1000 műve maradt ránk, de érdekes módon (?) a legnépszerűbbek a komoly és könnyedebb műfaj határán mozgó darabjai. Életművével a komolyzene részévé tette a tangót és a bandoneont. Ebben meghatározó szerepe volt Gidon Kremernek (hegedűművész) , aki felfedezte a koncerttermek számára ezeket a darabokat.

A kollázson a készítés menete:

1.vászonra nyomtattam a fotó szükséges részleteit (ezzel szenvedtem a legtöbbet, mindenáron zöld vízihulla színe volt szegénynek. Ám miután a lányom azt mondta, hogy ez horror, erről senkinek nem fog eszébe jutni hogy ez a pacák valaha élt, addig bogarásztam a beállításokat, amíg találtam egy csak fekete tintával dolgozó opciót, és így jó lett). Alaposan kikeményített vászonból harmonikát hajtogattam vasalóval, éleire fekete textilkréta, széthajtogat, belevasal, méretre szab, újból harmonikát vasal.

2.az eredeti ihletadó kép

3.kijelöltem az A4-es méretet, a papírképből kivágott alakot körberajzoltam.

4.ragasztós vetex-szel helyére került a feje és a kezei, körbevarrtam, aztán megtűztem és ráhímeztem a szöveget. Végül felvarrtam a harmonikát, ilyen lett:

Amivel nagyon elégedetlen vagyok, az a széle. Mindenáron összehúzta a cikcakk az anyagot, így elnyelt 2-2 millimétert minden oldalból, ráadásul kicsit hullámos is. Ennek mondjuk értem az okát, ritkább cikcakkot kellett volna választanom :-/

Tangó

Sokáig küzdöttem a tangó ellen, de újra és újra visszatértem hozzá. Annál is inkább, mert rátaláltam erre a képre. Nagyon megtetszett. Volt még ott ahol ez, több másik is, ugyanezzel a témával. Misha Lenn alkotása.

Először a képet kinyomtattam, majd felnagyíttattam, hogy kitöltse az A4-es lapot. Következő lépésként sniccerrel kimetszettem egy erős műanyagfóliából a sötét részeket.

Alapnak fekete anyagot választottam, melyre a sablon segítségével vittem fel Xpandaprintet. Megvártam, míg megszárad, majd hőlégfúvóval megpróbáltam felpúposítani. Rá kellett viszont jönnöm, hogy nagyon szűken mértem a kencét. Esze ágában sem volt feljönni. Először arra gondoltam, hogy átfestem még egyszer, de aztán minél tovább nézegettem, annál jobban tetszett laposan. Végül úgy hagytam.

Mártamásétól kapott színátmenetes organzát összegyűrögetve, ragasztófátyol segítségével rávasaltam kendőnek.

Következő lépésként körbevarrtam a sziluettet fekete cérnával. A kendőt átlátszó cérnával varrtam át.

A hátteret szabad gépi tűzéssel töltöttem ki. Itt variálni akartam egy kicsit. Először a lábak körüli részt másféle kacskaringókkal akartam varrni, mint a felső részen, de nem tetszett, így kifejtettem.

Utolsó lépésként körbeszegtem narancsszínű cérnával. Erősen gondolkodtam, hogy ferdepántozom, de egyelőre nem találtam rá a megfelelő színűre.

Íme a végeredmény.

Egy ének José Hernandez Martin Fierroról

Fészkében él a sas,
őserdőben a tigris,
barlangjában a róka,
csak a gaucho bolyong
amerre változó
végzete sodorja.
Mert:
övé minden tömlöc,
minden rács és börtön,
az ő szája soha nem mondhat igazat,
még ha túl sok igazsága van is,
mert a szegény ember igazsága olyan,
mint valami repedt, fából készült harang.

Akkor találtam, amikor keresgéltem a neten a gauchók után kutatva - s ha már Mártamásé is ezt a témát ragadta meg, akkor úgy gondoltam közzéteszem, remélem nem bánjátok. :-)

Gaucho

Amikor Ildi elárulta, hogy következő állomásunk Argentína, nekem azonnal a pampa ugrott be – jól van na, természetközeli vénám mindig előjön, lett légyen szó bármilyen témáról :-) – sokáig vívódtam, hogy a pampát milyen formában ábrázoljam, hogy ragadjak-e ki egy jellegzetes növényt, vagy csak úgy általánosságban, de aztán beugrott, hogy igazán jellegzetes élőlénye nem is növény, hanem állat, egész pontosan a szarvasmarha. Argentína marhatenyésztő nagyhatalom, mintegy 55 millió haszonállatot tartanak. S, hogy kik terelgetik ezeket a jószágokat? Hát a latin-amerikai "cowboyok", azaz a gauchók.

Keresgéltem ihletadó képek között, találtam egy grafikát, ami igazán megfogott az egyszerűségével és eldöntöttem, azt használom sablonnak a mola technikához. Mint azt a blogomban is írtam, hogy ha nekem egyszer valaki azt mondja, hogy önként és dalolva fogok molát varrni, körbemosolygom. :-)))

A háttéren valahogy nem is méláztam, az szinte egyértelmű volt számomra, hogy poncho legyen.
S hát végül, ez lett belőle: