Egy kiállítás képei

Sziasztok, a körbeküldött kiállítási alternatíváva lkapcsolatban...
Ez egy lehetőség volt, s mint ilyen nem kötelező. A magam részéről benne lettem volna, mert költséghatékonyan megmutathattuk volna a quiltjeinket másoknak. Nálam sokan érdeklődnek a téma iránt, s örök kérdés , miért nem láthatja a nagyközönség ezeket a munkákat? Amik végre nem csak a varrástudományról,önmagában a quiltről, hanem a különböző kultúrákról is szólnak- egyéni olvasatban.
Ezért ajánlottam a lehetőséget, de ilyen lesz máskor is, majd kialakul, mit szeretne a csoport. Az én elképzeléseim szerint nem szabad kisajátítani azt, ami mindenkié lehet!
Kellemes öltögetést, "agyalást "kívánok mindannyiunknak, Felber Irén

(Kicsit) Off

Boldog névnapot kívánunk Cicnek és Ágibonak!!

Ihletadó Argentina

Már kezdett kialakulni az Argentinai téma, mikor kezembe került egy Argentináról szóló könyv, és az ott élő magellán pingvinekről olvastam valamit amitől teljesen lehidaltam annyira tetszett, muszály leirni, nem várok februárig. A pingvinek szerelmi élete ugy zajlik, hogy a fiú pingvin úgy udvarol, és ugy próbálja megnyerni a lányt, hogy szép kavicsokat dobál a lábai elé, ha felveszi azt jelenti, hogy elfogadta a fiút mehetnek nászútra. Ha előfordul, hogy több az udvarló nem verekednek ám hanem mindegyik addig dobálja a kavicsot mig a lány felveszi a neki tetszőt és az a győztes aki dobta. Mindig csodáltam az állatvilág fantasztikus dolgait, de ilyet ... és ez nem mese ez tényleg igy zajlik. Lehet, hogy mégis a pingvineket varrom??? Csak a megvalósitás hát azt nem tudom.

Olyan aranyosak nem???

Ötletelés

Igen, TANGÓ nélkül nem lehet!
Batyus, kalapos indián nélkül nem lehet, földrengetően kemény marha nélkül sem lehet.
Valamint kell hozzá, pingvin, mara, kukorica, a végtelenbe vesző autóút és "nagy láb". No, meg egy kis foci.
Valahogy így lesz.

Köszönöm a kedves szavakat.

Azadi Tower Teherán

A mai Teherán alig emlékeztet a régire, a világháború után Mohamed Reza sah uralma alatt jelentős átalakuláson ment keresztül. A sah modern metropolisszá akarta varázsolni a várost. Terve megvalósítását a régi, patinás épületek lerombolásával kezdte. Az átalakítás hatalmas kulturális károkat okozott, a bontások során pótolhatatlan értékek is elpusztultak. A város új jelképe a figyelemre méltó, különleges és jellegzetes épület,az 1971-ben épített Azadi (szabadság) torony lett, amely magán viseli Szasszanida és az iszlám építészet jegyeit. Tervezője a kanadai-iráni származású Husszein Amanat, akinek nevéhez a perzsa főváros egy másik építészeti remek is fűződik, a torony közelében található Sharif Műszaki Egyetem (Sharif University of Technology) épülete. Ma Teheránban a felhőkarcolók és a nyugati városokra jellemző épületek ugyanúgy megtalálhatók, mint bárhol másutt a fejlett világ nagyobb metropoliszaiban. Teherán építészetileg kétség kívül modern nagyváros. Teherán egyik szimbóluma, a város nyugati részén van. Eredetileg Shahyad volt a neve, Reza Pahlavi 1971-ben, a perzsa államiság 2500. évfordulójára építtette. A forradalom után keresztelték át Szabadság(Azadi)-toronyra. 37 m magas.

Néhány fotó a munkafolyamatról:

A karavánszeráj rózsája - Irén

Ebben a pillanatban kaptam meg Irén munkáját a következő szöveg társaságában:
A karavánszeráj rózsája a képem címe. Omar Khajjam: Rubáik-jának egyik legszebbike olvasható rajta. Számos fordításban olvastam,de a szívemhez legközelebb Baktay Ervin hozta.
Remélem, illik majd a perzsa-sorba, s felidéz valamit az ottani, akkori hangulatból is.

"Midőn tavasz napja ragyog fenn az égen,
Bort s forró ajkat nyújt felém a Szépem,-
Nevezzen akárki hitetlen kutyának,
Ha az Éden akkor eszembe jut nékem..."

Ihletek keresése

Utazás a világ körül képekben:

http://alovelyworld.com/webargentine/index2.html

Ihletek kereséséhez küldöm ezt a linket.

Egyelőre még nekem is a tangó jár a fejemben, de hát egy össznépi tangózás azért mégsem lenne jó ez esetben.

Zene és ózonlyuk

Kicsit el voltam bizonytalanodva, hogy lehet-e képeket mutogatni, de akkor én is megmutatom, nekem mi tetszik.

Ami Dióhéjnak, a La Boca, az nekem is, nagyon, mert textilre kívánkozik a sok élénk szín. Meg olyan "délamerikás" , nekem legalábbis: nyomor és életöröm együtt.

Aztán itt van a tangó. Ehhez találtam egy zseniális fotót:

De egyik sem lesz, mert így önmagában egyikhez sincs közöm. Ellenben van az alábbi képen látható úriemberhez , akit Astor Piazzolának hívnak, és fantasztikus modern tangókat meg egyebeket írt, és a bandoneon (jellegzetes argentín, ír eredetű harmonikaszerű hangszer) mestere:

Ez lesz, ha sikerül, meg foglalkozatat még egy réges régen hallott rádióhír is: a Tűzföld fölött óriási az ózonlyuk, az ottani emberek körében megnőtt a bőrrák gyakorisága. Erre is van ötletem, meglátjuk, melyik lesz életképes.

Ihlet dióhéj

Épületek, építészet, általában minden országban ez érdekel legjobban, hogy élnek, hogyan temetkeznek az emberek.
Megfogott a Buanos Airesben a La Boca negyed, színes házaival, pezsgésével.
Természetesen a tango is felvetődött mint lehetőség, nem is vetettem el teljesen, ha azt választom, sziluetteket varrok, ólomüveg technikával.

Ildi tervei

Annyira jó lenne, ha kicsit visszatérnénk a korábbi gyakorlathoz, és elmesélnénk, mit szeretnénk csinálni. Kezdem...
Egyelőre három dolog között vaccilállok. Először is a tangó. Bár - sajnos - abszolút nem tudok táncolni, így tangózni sem tudok, de szeretem nézni. És ez a fájdalmas-szomorú-szenvedélyes tánc kiváltképpen lenyűzöz. Évekkel ezelőtt JB barátnőm barátnője volt KN, aki amolyan hivatásos tangótáncos Pesten. JB, aki akkortájt éppen BP-vel járt, annyira beleszeretett a tangóba, hogy be is iratkoztak egy tanfolyamra. Egy szilveszterkor JB-nél egy csomó tangótáncos volt - öröm volt nézni őket.
Második a marha. Valahonnan tudom, hogy Argentína a világ második (?) legnagyobb marhahús-termelője. Tavaly Írországban "modellt" állt nekem egy szarvasmarha - olyan helyes. De ehhez Benkő Zsuzsának kéne lennem.
Harmadik a patagóniai gleccser nemzeti park, a Los Glacieras. Itt egy fotóalbum. Mesés, nem?

Argentina Chile

http://www.tereprali.hu/

Nézegessétek szépek vannak rajta ami minket is érdekelhet. Aktualitása, hogy Székely Kati
írja, a lánya tudósító.

Köszönöm,hogy itt lehetek ,igyekszem az Iránt gyorsan megvarrni,
üdvözlet mindenkinek.

Énisénisénis!

Azt nem mondhatom, hogy hurrá és éljen, mert nektek nyílván veszteség, aki kiszállt. De azért én örülök nagyon hogy itt lehetek, és köszönöm hogy magatok közé fogadtatok.Izgulok is rendesen, és igyekszem megszolgálni a kapott bizalmat.

Évi quiltjének megfejtése

Ideírom a hallgatóm válaszának fordítását, nem pedig megjegyzésbe, mert ahhoz túl érdekes.
"Ez Sohrab Seperhri, kortárs iráni költő versének részlete. Itt van a honlapja. A teljes mondat így hangzik: yari andar kas nemibinam, yaran ra che shod, doosti key akhar amad, dostdaran ra cheshod (a dőlt betűs rész szerepel a képen).
Ebben a mondatban a költő /férfi/ a yarról beszél, ami többféle dolgot jelent angolul: szerető, barát, társ, partner, a szövegkörnyezettől függően. A yarból származik a yari melléknév, ami barátságost jelent, olyasvalakit, aki őszintén szeret.
A mondat azt jelenti, hogy ebben a világban (manapság) senkiben sem lát igazi yart (barátot, szeretőt, partnert, mi történt az emberekkel, hol vannak a yarok? Mikor lett vége az emberek közötti barátságnak, hol vannak azok, akiket igazán szeretni lehet, akik megérdemlik a szeretetet?"

Összefoglaló - Irán

Edit:

Irén:

Márta néni :

36Évi :

Dixike :
Zsuzsuci :
Cicvarek :
Ágibo :
Bildikó :
Elizanikó :

Mártamásé :

Dióhéj:
Btrudi:
Ildi :


Az előző 7 fordulóhoz a linkek:

1. Finnország
2. Thaiföld
3. Kuba
4. Portugália
5. Marokkó
6. Pápua Új - Guinea
7. Magyarország
   

Ünnep és új forduló

Először is őszinte szeretettel és tisztelettel köszönöm az Irán-quilteket. Mindig megleptek, hogy mennyi időt és energiát fektettek gondolatilag és technikailag egy-egy picinyke darabba.
Megint csak sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a következő forduló. Tegnapra már kettőre rövidítettem a listámat, és próbáltam pro és kontra érveket találni a kettő mellett. Ne legyen túl könnyű, de azért nehéz se - olyan értelemben, hogy ne csak egy-két dolog jusson eszünkbe. (Ámbár Pápua Új-Guinea sem volt könnyű eset!)
Így aztán a döntésem Argentínára esett. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem eléggé összemosódik egész Dél-Amerika: nagyon keveset tudok az egyes országokról. A megkötés pedig, hogy a munka semmilyen módon ne kapcsolódjon Eva Péronhoz, azaz Evitához. A határidő: 2009. február 6.
Kívánok mindannyiótoknak Boldog Karácsonyt, szeretetteljes együttlétekkel, kellemes meglepetésekkel, finom illatokkal és ízekkel.

Pici kiegészítés a rózsákhoz

Egy kis olvasnivalót mellékelnék a rózsa és Irán/Perzsia viszonyához, fogadjátok szeretettel.
Géczi János: Allah rózsái

Múlt és jelen Iránban

Még egyszer elnézést, hogy csak ma írok, bár már éjfél előtt kész lettem a másodikkal is. Alant egy hosszú és fájdalmas szülés pillanatait láthatjátok.
Az úgy kezdődött, hogy bár vagy 30 éve hallottam először Persepolisról, tudtam, hogy valami "mai" Iránt is akarok. A mai Iránról - az iszlámon túl - eszembe jutott, hogy nagyon fiatal ország (a lakosság vagy 40%-a 35 év alatti), de ennek textilbe öntését nem tudtam kitalálni. Utána jött az olaj, és vagy két hete megszületett a gondolat, hogy Persepolist az olajmezőkkel házasítom össze.
Ekkor elővettem a Günthertől most rendelt tekercselt nyomtatható pamutot.

És rányomtattam ezt a képet.

Ekkor még úgy gondoltam, hogy ezüst selyemből kiszabok olajfúrótornyokat (vagy valami hasonlót) és ráapplikálom. Még 20 cm ezüst (mű)selymet is vettem, kiszabtam, rátettem, de olyan szerencsétlenül nézett ki az egész.
Így dobtam a témát, és úgy gondoltam, hagyományos applikációval csinálom meg. A neten találtam egy rajzot, ami a persepolisi oszlopfőket mutatja, pont' jó méretben.

Ráapplikáltam, és a fúrótornyok sematikus rajzát pedig ún. "heat-away" stabilizátorral ráhímeztem nagyon vastag cérnával.

Ez a heat-away úgy működik, hogy meleg vasaló hatására "elhamusodik".

Aztán letűzögettem, a fúrótornyok nem voltak elég sötétek, ezért még egy kis textilfestékkel ráerősítettem. A háttérbe a "persepolis" és az "olaj" szavakat tűztem. De nem voltam boldog...

Csütörtök délután indult a "tortúra". Leslie és Claire oldalán olvastam, hogy lehet "matte mediummal" organzára átvinni képet. Na, gondoltam, ez jó lesz nekem. Az volt a tervem, hogy a fotónyomtatott képre ráteszem az organzát, és tök jó lesz....

Kiválasztottam egy olajfinomító képét, úgy csináltam, ahogy a videón láttam, majd száradás után a kukába dobtam. Le se fotóztam.

Ezután jött a Pebeo Bildtransfer nevű anyaga. Három réteget kell felvinni a képre, és száradás után valahogy "leénekelni". Bár a Pebeo honlapját is elolvastam, arról nem volt szó, hogy meg kell vizezni, de mivel az istennek se akart elválni, vesztenivalóm nem volt.

Ekkor így nézett ki hátulról.

És ilyen lett készen. Nem rossz, ám túl vastag lett, ha rátettem a képre, még a fény felé tartva is alig látszottak az ősi oszlopok.
Ekkor lementem kutyát sétáltatni.... Eszembe jutott, mi lenne, ha az organzára Pollyt vasalnék, és betenném a nyomtatóba.

Ez jött ki (két réteg Pollyval), egészen boldog voltam addig, amíg le nem vettem a papírt: a festék zöme (90%) a papírra került, az organzámon megint csak néhány szürkés paca volt.

De nem adom fel.... Eszembe jutott, hogy van egy vékony műszálas anyagom, az könnyebben belemegy a nyomtatóba, és biztos több festék jut az anyagra is.

A "kísérlet" sikerült, de a beteg meghalt (megint). Szuperül átment, annyira, hogy megint csak nem lehetett látni az alapképet. Ja, közben kompozíciós okból tükröztem a képet.

Itt már eléggé ideges voltam. Újra kinyomtattam a képet, fogtam egy újabb darab organzát, és fekete textil festékkel "átmásoltam" a tornyokat, és még kicsit belemaszatoltam itt-ott. Töménytelen festék kellett, mert hogy nagyon átszaladt a papírra, pedig jó sűrű volt a festék.

És ez lett a vége. Nagyjából úgy néz ki, ahogy elképzeltem, bár kicsit furcsa, hogy a levegőben lógnak a tornyok. Mivel az alsó épületeket nem festettem ki, itt feketével négyzetesen tűztem le. Aztán már csak be kellett szegni.

Tanulság nincs.

Perszepoliszi oszlopfő

Ha Irán, akkor nekem Perzsia jut eszembe rögtön. A görögök nevezték el Perszepolisznak az Iráni-felföld déli részén húzódó birodalom székhelyét, ami "Perzsa város"-t jelent. Ősi neve Pársza. Írtam egy kis történelmi áttekintést erről a blogomban.
Egy olyan képet választottam, ami egy emberi arccal díszített oszlopfőt ábrázol. Eredetileg tűfestéssel szerettem volna elkészíteni, de menet közben másként alakult. A fénymásolt rajzot rátettem a festett anyagra és azt kezdtem el levarrni. Gondoltam majd letépkedem, de a szélek letépkedése során támadt egy olyan ötletem, hogy inkább akrillfestékkel befestem. Sajnos, mivel állandóan tele vagyok egyéb határidős teendőkkel, a fázisfotók elmaradtak.