2009. július 27., hétfő

Chilkoot -Márta néni


Mióta játszunk ezekkel az országokkal, azóta izgat engem, hogy hátha egyszer Alaszka. De nem.
Kedvenc helyemnek nem nevezhetem, mert szerencsére nem jártam ott, pláne akkor nem, még nagyanyám se született meg mikor a kép készült. A kedvenc helyemet Violini - bár nem beszéltünk össze - megcsinálta helyettem.
Az én szememben ez az emberi erőfeszítés legkeményebb monumentuma ez a 800 méter, ahol 300 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni emberek tízezreinek, ha el akartak jutni álmaik földjére. És nem egyszer, mert a tonnányi felszerelést hány részletben tudták áthordani... Tehát én így tisztelgek előttük...
Technikailag úgy kezdődött, hogy kerestem 15 féle fehéret, alávasaltam a vetexet, raktam így, raktam úgy, aztán kidobtam az egészet. Rájöttem, hogy nem lehet a hegy izgalmas, mert a lényegről elveszi a figyelmet. Így aztán egy vliesre pancsingoltam az alapot, és kihímeztem a kis pálcikaemberkéket.
Érdekes, hogy eddig minden felrakott munkán egy porszem az ember.

9 megjegyzés:

dióhéj írta...

Te Mártanéni, ha egyetlen betűt se olvasok és a fotót se látom, akkor is tudom, hogy havas hegyre teherhordó emberek. Szenzációsan jó lett!

dixike12 írta...

Valamikor egy filmben láttam, hogy Alaszkában az aranyásók igy meneteltek fel a hegyre teljes felszerelésben, ez a munka szerintem, nagyon hűen tükrözi ezt a menetelést, a technika ezzel a pancsigolással főleg tetszik.

Névtelen írta...

Chaplin Aranyláz. Épp az volt a nagy kontraszt, hogy az aranyásók a tonnányi cuccaikkal, beöltözve, ő meg a kis kinőtt kabátkájában, a botjával kereste északot. (mintha más irányba is lehetett volna menni, mint felfele)

Trudi írta...

Ez szenzációsan jó lett, nekem is az Aranyláz jutott eszembe róla.

Zsuzsuci írta...

Nagyon jó az ötlet, a megvalósítás a pancsingolással jó választás.Tetszik, úgy ahogy van

36évi írta...

Megint pancsing, és mennyire illik ide. És a pálcikák is annyira kifejezőek. A végére csináltál egy nem mártanéniset. Vagyis mégis az a pancsing miatt, de nagyon tetszik, hogy monokromot választottál. És az a csillogás...

Névtelen írta...

Legyen ez jelképes. Mert ha ez az utolsó, akkor itt van a gyász a feketében. Meg az erőfeszítés. Ha nem is ilyen jellegű. de voltak nekünk is erőfeszítéseink!!

Polyák Ildikó írta...

Hát, drágám, ez nagyon pöpec: az isten is pancsingolásra teremtette a képet:)

Zelnice írta...

A porszem felvetés érdekes. lehet h. azért ilyen téma jut eszeünkbe, mert ez a lépték, iyen a méretarány.
A kép, a téma, a megvalósítás mind nagyon-nagyon remek.