2009. augusztus 26., szerda

Egyszer a jó dolgoknak is vége szakad ...

Kedves Barátnőim!

Először azt gondoltam, hogy emailben írom meg ezt a levelet, mert hogy túlságosan személyes lesz, de meggondoltam magam: lássa csak mindenki, miről is szólt ez a történet.

Amikor 2007. december 6-án elindítottam ezt a projektet, nem sejtettem, hogy ilyen sokáig fog tartani. Tudjátok, "kiválogattalak" benneteket, nem elsősorban képesség szerint, hanem inkább elszántság, foltvarrói lelkesedés és újra való nyitottság szempontjából. Bár az általam meghívott 15 nőből hárman nem vállalták, de szerencsére jött helyére három önként jelentkező, és 15-en tényleg elszántak, lelkesek és nyitottak voltunk.

Aztán Martam gyors kiszállása után majd másfél évig változatlan felállásban dolgoztunk. Emlékeztek, tavaly szeptemberben nálam még az induló csapat volt. Aztán elindult a fluktuáció, többeknek teherré vált már a hathetenkénti ismétlődés, ezért aztán úgy gondoltam, a csúcson kell abba hagyni.

Elkészítettünk fejenként 12 képet, azaz összesen 180 darab (!) műalkotást szültünk. És - talán kicsit beképzelten hangzik - most a fehérvári kiállítást nézve, nem hiszem, hogy van okunk szégyenkezni sem az ötletek, sem a megvalósítás területén. A hat felvarrt országunkat az ország több városában kiállították, megjelentünk a Színfoltokban, itt-ott blogokban is feltüntek bizonyos darabok. (A másik 180-at is fel kéne kasíroznunk!)

Személy szerint elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy jó kis csapat alakult ki. Tudom persze, hogy sokan (néha persze én is) sokszor féltek a következő fordulótól, de azért úgy látom, sokat tanultunk is - mindenféle szempontból. Sok-sok gyönyörűséget fedeztünk fel egymás számára a világból: tájakat, embereket, szokásokat, KULTÚRÁKAT. Rájöttünk, hogy a textilen kívül mi mindent lehet beleépíteni egy-egy munkába, új anyagokkal ismerkedtünk - feszegettünk a határainkat. Megtanultuk a 20x30 cm méret korlátait - ámbár néhányaknak ez nem volt korlát:) Sokatoknak sikerült mindent egy stílusban megcsinálni, magyarul kialakítani egy egyedi hangot: legyen ez aprólékosság, technika, színvilág és sok mindenféle.

Összességében, kedves barátnőim, köszönjük meg egymásnak a tanultakat, és akinek van kedve, remélem, velem tart a következő projektre!

Szeretettel:

Polyák Ildi

11 megjegyzés:

Violini írta...

Köszönöm h. itt lehettem, mégegyszer. Hihetetlen jó volt!

Márta néni írta...

Ildi eddig a kényelmi zónánk határait feszegette, most egy ideje a kiváncsisági zónánkét...

Örömmel maradok, ha az új projekthez nem kell technikai vívmányokkal ismerkedjek. (értsd nyomtató)

agibo írta...

Köszönöm én is a lehetőséget. Néhány alkalommal izzadtam rendesen, de összességében nagyon-nagyon élveztem a közös munkát.

Ha lehet, tennék még néhány próbát.

(Az oldalam már csupa luk a kiváncsiságtól...)

dixike12 írta...

Részemről mindenképpen maradnék, nagyon sokat tanultam tőled/tőletek, soha nem gondoltam volna, hogy még a modern technikával is fogok dolgozni,/habár még mindig csak a próbálkozásnál tartok/ nagyon szerettem csinálni minden alkalommal, és bármi lesz is a következő téma mindenképp szeretnék résztvenni.Az eddigiekért is köszönet.

dióhéj írta...

Én is maradok, ha megtűrtök. Ami nekem a legélvezetesebb volt, olvasni a többiek fantáziáját megmozgató részleteket a különböző kultúrákról, egy csomó olyan dolgot tudtam meg, amiről előtte még csak nem is hallottam, na és persze saját kutakodásaim során is bukkantam egy csomó újdonságra.
Köszönet Ildinek a projectért, a kitartásért és amiért összetartotta a csapatot.

btrudy írta...

Maradni szeretnék a következőre is, biztos izgalmas lesz, mint ez volt. Köszönöm Ildinek és a többieknek a hasznos véleményeket és építő kritikát, sokat tanultam.

Cicvarek írta...

A magam részéről én is köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam, s ha megtűrtök, vagy van igény a munkámra, akkor maradnék.
Eddig sem tartottam magam bezártnak, de ha lehet azt mondani, akkor még jobban kinyílt a világ. :-)

Mártamásé írta...

Nagyon jó volt ez az együtt alkotás,
rengeteget "profitáltam" belőle. Nagyon hiányozna(annak ellenére, hogy rengeteget izzadtam a határidők miatt), ha nem lenne folytatása.
Szívesen maradok tovább, ha nem feszítettem eddig túl a türelmeteket.

Dituka írta...

Bár én csak tartalékosként érkeztem a csapatba, nagyon szerettem ezt csinálni,ugyhogy ha kérhetném,ne cseréjjjetek má le.

Rózsaszín pöttyök írta...

Milyen kár, hogy befejezitek.

Csodálatosnak tartom ezt az ötletet, és hihetetlenül érdekes volt egy picit belekukkantani az alkotói folyamatokba. Köszönöm Nektek.

Rózsaszín Pöttyök

36évi írta...

Kedves Ildi, köszönöm, hogy
- olyan dolgokra késztettél, ami magamtól nem jutott volna eszembe,
- olyan országokat, kultúrákat ismertem meg jobban, amiket más módon nem tettem volna,
- olyan emberekkel voltam együtt, akiket szívből szeretek, és szeretem a munkáikat.
És köszönöm, hogy az egészet végigvitted, végig türelmeskedted, és azt, hogy ennek érszese lehetem.

Kösz, mindannyiótoknak, hogy vagytok. :)