Elvágyódás

Sok-sok képet megnézegettem a felkészülés során. A gondolataim mindig visszakanyarodnak a
borhoz, és a tengerhez. De a boros kép jobban alakult a fejemben. Egy ideig. Aztán jöttek különböző problémák, amik megkeserítik az életemet. Nagyon jó lenne elmenni most messzire, messzire... ( ... mondjuk Portugáliába )

Amikor megláttam ezt a képet:

annyira megfogott, hogy a boros kép kiszállt a fejemből, és a hajó kezdett foglalkoztatni. Néztem sok hajós képet, de a Santa Maiát is olyan sok féleképpen ábrázolják. Tehát nem merem azt mondani, hogy ez a Santa Maria, inkább, csak egy hajó.

Az én hajóm nem lett ilyen gyönyörű, mint a fenti képen, de én szeretem. A dagadó vitorláival, a rávarrt cérna-köteleivel, a fagolyóival.

Portugál kőcsipkék

Látom, még nem mozgólodik senki. Mivel készen vagyok és holnap csak este jutok a géphez, felteszem most, amit varrtam.
Portugáliában nagyon sok templom, kolostor maradt az utókorra. Amiről varrtam a képet Batalha városkában található, a Lena partján, Portugália északi részén, közel az Atlanti-óceánhoz. A helység története tulajdonképpen egy a temploméval, 1388-ban kezdődött. I. János egy a kasztiliai seregek felett - angol segítséggel - aratott győzelme után, hogy az egységet megpecsételje, feleségül vette Lancester hercegének lányát, Philippát. Szokatlan dolog volt ez, mivel addig csak francia vagy félszigeti feleségeket hoztak maguknak a portugál királyok. Ekkor dúlt a százéves háború (1337-1437) és ekkor volt az egyházszakadás is, amikor az ellenpápa Avignonban székelt. Természetesen csak az egyik pápa adta áldását a frigyre, ez a római volt.
Ennyit a történelmi háttérről. A batalhai épületegyüttes valódi értéke az, hogy ez a legnagyobb, az angol gótika hatására épült templom és kolostor portugál földön. Építészeti jelentősége abban áll, hogy a Philippával portugál földre érkezett angol művészek nem az itt honos - francia gótika helyi hagyományait követték - hanem az angol földön szintén a francia késő gótikából kialakult stílust honosították meg. Az évek során királyok és építészek váltották egymást, pl. 1551-ben reneszánsz stílusban fejezték be az egyik kerengőt, ami 1811-ben tűzvészben elpusztult, de az országban több helyen fellelhető manuel-stílus is megtalálható itt. A munkákat a XVI. század második felétől leállították és csak a fenntartáson dolgoztak a mesterek még 1804-ben is. 1755-ben földrengés rongálta meg, a napóleoni háborúk alatt pedig egy része a kerengőknek leégett és kifosztották a királysírokat. Itt nyugszik I. jános és Philippa is.
A kolostor a dominikánusok kezelésében volt, érdekessége, hogy nem terveztek harangtornyot, mivel ezt tiltják a szabályaik.
Ez a gótikus ív az 50 x 55 m hosszú Királyi kerengőn található.
Így készült: a kétoldalas ragasztós vetexre rárajzoltam a mintát, amit rávasaltam a világos kézzel festett anyagra. A csipkeszerű mintát kivágtam, kicsit úgy, mint amikor a papírterítők mintáját vagdossuk. A sötét barna háttérre rávasaltam a világos anyagból kivágott kaput, és a felső részt. Nehezebb volt a csipkés faragásokat visszaadni, mint gondoltam. De abban maradtam, hogy nem kell pont olyannak lennie, mint az eredeti, a hatás legyen hasonló, ezért a varrógépem himzőmintáival "képeztem ki" a kőcsipkéket. Ez után már csak a többi tűzés volt hátra. Sajnos a fotó megint nem egészen azt az árnyalatot adja vissza, amilyen a valóságban.

Bortenger - Ildi

Nem sikerült igazán színhelyesen lefotóznom, pedig nagyon szép bordós-barnás színű hátterem lett. Sötétnek sötét, de nem olyan unalmas, mint amilyennek látszik.

Az egész a parafadugóval kezdődött. Volt egy darabka másodfestéses drappom, amiből hiányzott a "parafaság". Itt végre céltudatosan fel tudtam használni a Shiva painstickjeim egyikét. Ez az utóbbi időben art quiltes körökben roppantul népszerű festék tkp. egy tömörített olajfesték. Ld. jobb oldalt.



Leginkább két módon használják: stencilezésre és dörzsölésre. Én ez utóbbival próbálkoztam, azaz az anyag alá kell tenni valamilyen nem sima felületet. Ez a fémrács szolgált arra, hogy ilyen egyenetlen kockás mintát csináljak rá. 48 órai száradás után vasalóval kell rögzíteni.

Aztán transzferceruzával felrajzoltam a parafákra a szőlőfürtöt és BSR-rel, fekete cérnával kivarrtam.

A háttérhez egy fele pamut-fele selyem anyagot használtam. Nagyobbra szabtam legalább 5-5 cm-vel, bevizeztem és vizesen elrendezgettem egy A4-es méretű ragasztós flízen. Amikor félig megszáradt, belevasaltam a hajtásokat. A tűzésnél nem rendetlen voltam, hanem direkt "szembeszaladtam" ezekkel a hajtásokkal, hogy megemeljem a felületet. A dugókat belül nem tűztem le, hogy kicsit ússzanak a bortengerben.

Portói - B_ildikó

Viszonylag korán kezdtem ötletelni, és rögtön elhatároztam, hogy ezt az országot meg kell egyszer látogatni.....(az uram is egyetértett!)

Szépen összeállt a fejemben a kép: tengerpart, kikötő, látszik a móló, rajta rozsdásodó vasvalami (amihez kikötik a hajókat), távolban egy halászhajó, amint éppen kidobják a hálót. Aztán szomorúan úgy döntötem, hogy erre nekem nincs időm.

Közben meglátogattam Anikót, aki egy szuper táblázatba pakolta össze a képeket linkekkel, encsembencsemekkel, és akkor jött az ötlet, hogy legyen valami jelképszerű. Ahogy Ildi például a nyírfákat, a boncok színét ábrázolta.

Sajnos nem lett olyan egyszerű, mint terveztem, de azért talán mégis .Szóval a hordók, amik itt jöttek a képbe, mint lehetőség. Teli jófajta portóival. Ahogy katonás rendben sorakoznak a pincében. Találtam sokféle képet, szemből, oldalról. A legkifejezőbbnek az oldalról való ábrázolást tartottam. Féltem egy kicsit a perspektíva ábrázolásától, de talán itt is tanultam egypár dolgot, ahogy megbirkóztam a feladattal.

Fázisfotók nem készültek, de nem is lett volna igazán látványos. Az alapanyagra ráragasztottam a hordók előlapjait, utana tűztem, és tűztem meg még egy kicsit tűztem.

(Ééés nem készültem el. Egy hordó abroncsai, a feliratok és a széle tisztázás hátravan. 20 perc múlva indulunk kettesben el pihenni néhány napra, az összes gyerek szétszórva. Szombat este érkezünk, utána becsszó befejezem, és hozok friss képet! :-))))

Legyetek jók! )

13 napunk van Portugáliára. Mizujs? Máskor ilyenkor már tele voltunk képekkel, most semmi? Nekem - ha halászlé lenne- azt mondanám, hogy az alaplé kész. De valahogy nem tudok úgy lelkesedni, mint más országokért. Tessék már egy kicsit biztatni egymást! Meg engem!

Képtár

Gondoltam szólok Ildinek, hogy kész a képtár, illetve már két hete készen van. Nem láttam a diavetítésben, csak azért szólok.
Nézegetem ám a Portugáliát, izgalmas téma ez is, szívem szerint varrnék egy másik Marokkót, ezzel nem vagyok elégedett :-S

Tudtátok, hogy ....

a világ parafadugó-termelésének több mint a fele a portugál paratölgyekből készül? Ez lesz valahogy az én témám. Emlékszem, hogy Portóban milyen szépen "nyomtatott" dugókat láttunk.

Tegnap a foci EB-n Portugália 3:0 ra elkalapálta a törököket. Ha megnyerik az EB-t remélem valaki csinál róla egy örömujjongó tömeget!!

Még mindig Marokkó...

Írtam pár sort a Majorelle Gardenről a blogomban.

Végre!

Elkészültem, köszönöm a türelmet! :-)))

Szóval az ihletről. Mivel eddig tájképek készültek a kezem alatt, most valami mást gondoltam. A sivatag nem öltött testet bennem, "nem szólított meg", a díszítőművészetük pedig igen.

Ismerkedtem a faragásokkal, a csempékkel, és egyszer csak jött ez a kép:

És megszólított. Vadásztam, és annyit tudtam meg, hogy Meknesben található, a Bab Mansour falának mintázata.

Tehát a minta megvolt.

Jött a technikai kivitelezés. Azt gondoltam, végre varrnom is kéne, hiszen az előző képeimet csak ragasztgattam, de aztán mégiscsak maradt ez a technika.

A kőrácsozatot ívenként vágtam ki, ragasztottam, majd a betétek fehér alapját illesztettem be.

Ezután jött a móka, a mozaik. Itt képek alapján, de egyedi mintát raktam ki, folyamatosan vasalgattam. Ez meglepően hosszú idő volt. :-))) Közben folyamatosan érkeztek a többiek hasonló témájú művei, de szerencsére egyik sem volt "konkurencia". :-))

Maga a varrógép ezután jutott csak szerephez. A kő-rácsot trapuntó-szerűen alábéleltem, de sajnos vékony flízzel, így nem lett domináns.

Fázisfotó nem készült, mert nem volt töltött akkum.....

De azért szeretem!! :-))))

(és köszönöm a türelmet - egy kis magyarázkodás itt)

Igen, Portugália!

Szeretném, ha először meghallgatnátok ezt a dalt.
Ez egy fado (ejtsd fadu), ami a lehető legportugálabb dolog, előadója pedig az az Amália Rodrigues, aki a lehető legportugálabb énekesnő. Istennő, kultikus figura volt, akinek a halálakor nemzeti gyásznapot rendeltek el, és lisszaboni sírja zarándokhellyé vált. A fado alapérzése egy lefordíthatalan szó a "saudade", ami a beteljesületlen vágyat, elvágyódást, szomorúságot jelenti.
Portugália NEM mediterrán ország: sem földrajzilag, hiszen déli partját is az Atlanti-óceán mossa, sem értékeiben, kultúrájában. Egész történelme során sokat szenvedett a "nagy testvértől", noha a portugálok szent meggyőződése szerint ők fedezték fel a világnak a világot. És tényleg, ha utánanéztek, portugál hajósok indultak neki legelőször - már 1420-ban - a nagy vizeknek.
Portugália nem gazdag ország, és sok szempontból nagyon hasonlít Magyarországra. Érdemes megismerni, és megkülönböztetni őket a spanyoloktól. Örömteli felfedezést!

Ötödik forduló - július 15.

Hölgyeim! Az ötödik fordulót "barchobásítom", azaz kiválasztottam öt képet erről az országról, és holnap este nyolcig lehet találgatni, hogy hol is készültek. Aztán ha netán nem jönnétek rá, elmondom és meg is indoklom a választásom.

Ez a lisszaboni Szt. Justicia lift, amit az Eiffel-iroda tervezője alkotott. Azért volt rá szükség, mert a város közepén van egy "törésvonal", azaz kb. 100 méterrel magasabban van az egyik fele, mint a másik.

Ezek a híres "azulejos" csempék. Egész templomok vannak kívülről ilyennel borítva. Ezt a képet konkrétan egy vécében csináltam.

Ez Cabo de Roca, az európai kontinens legnyugatibb pontja.

Ez pedig Batalha - templom és kolostor egyben. Gótikusként indult, de aztán elterjedt az ún. manuel stílus, ami ilyen barokkos díszítettséget jelent.

Marokkó dióhéjban

No.
Többször nem kérek bocsánatot, mert úgyis elnézőek lesztek és attól jobban fogom érezni magam és jó így nekem szarul. Úgyhogy haragudjatok rám nyugodtan, ilyesmitől épül az ember :-)

Nagyon kevés időm volt-van, de nem akartam nem megcs csinálni, úgyhogy ez egy gyors egytálétel kategória. Először mindenfélét akartam felvarrni egy rózsaszínes vagy egy kék alapra, fehér boltívet, csipkés rácsokat, tevét, mozaikmintás anyagot, aztán eszembe jutott, hogy van egy csomó saját kézzel horgolt csipkém és hogy ezek mennyire emlékeztetnek a marokkói gyönyörű rácsozatokra. Aztán nem sajátot választottam, Manyi nénitől kaptam a fesztiválunkon (hosszas lelkendezés hatására, ez igaz) ezt a gyönyörű csipkét, amit végül beépítettem - édesanyja keze munkája. A festék kevés kotyvasztás után sikerült ilyenre, elégedett vagyok vele.

A mintás szél egyik kedvenc anyagom, Zsuzsucitól származik :-) a mozaikok világát idézi, igaz a képen ez alig látszik.

Nagyjából ennyi, szépeket varrtatok, azért nézegettem, de most hétvégéig még hajtás van nekem, utána jól beszólok mindenkinek.

Marokkó együtt

A képre kattintva bejön az eredeti bejegyzés.






nagyobb kép
előző összefoglalók:
KUBA
THAIFÖLD
FINNORSZÁG

Marokkó - Fez - oszlop - ÉVI

Na, ma reggel korán keltem, és végre befejeztem Marokkót.

Emlékeztek, ugye, hogy a múltkor nyavalyogtam, mert nem varrtam eleget a kubai quilten. No, most rendesen bepótoltam :)

Először az ihletadó képről. Amikor megtudtam, hogy Marokkó a célország, nagyon megörültem, mert talán az az egyetlen észak-afrikai ország, ahova nagyon is vágyom. Valami lakberendezési filmet láttam, ahol az angol pár Spanyolországban vesz kecót, aztán "átruccan" Marokkóba, mert abban a stílusban akarják berendezni a lakást. Húúú, kész voltam. Olyan lámpák, csempék, kisbútorok, textilek, szőnyegek kerültek elő, hogy csak néztem.

No, és a nagy szerelmem, a matematikai pontossággal kiszámolt indaminta, amit arabeszknek neveznek. (A wikipédia szerint az arabeszk (másik nevén moreszk) bonyolult, ám szabályos növényi vagy groteszk díszítés.)

Abban biztos voltam, hogy ezt a mintázatot fogom elkészíteni, csak a téma és a technika nem volt biztos. Leszedtem egy csomó képet, és két tuti befutó maradt, persze minden más képnél elméláztam, hogy: "ez milyen szép, de klassz lenne rongyon..." :)

A bloggomra később felteszek egy-két (sok) képet, amelytől elaléltam.

A befutók:

Nekiálltam az elsőt csinálni, megvolt a kontúr, szétvágtam a részeket, majd rájöttem, hogy nincs hozzá szép anyagom, szerezni/festeni meg már nincs időm.

Így nekiálltam a másodiknak.

Először levettem a hátsó csempemintát, majd készítettem egy kontúros képet, kivágtam a réseket, és az anyagválogatás után kiszabtam a háttérelemeket. Szabás után egy ragasztós vetex ragis oldalára felrakosgattam az elemeket úgy, hogy a kivágott mintát raktam rá ellenőrzésképpen. Majd rávasaltam:

Mikor ez megvolt, vasaltam kétoldalas ragasztót arra az alapra, amely majd az indaminta anyaga lesz, és rárajzoltam a mintázatot. Majd két esti sorozat alatt kivágtam...

Aztán rávasaltam a színes alapra, és felrajzoltam az indaminta átfedéseit.

Ezután már tényleg "csak" a tűzés maradt hátra. Na, az viszont annyi volt, hogy egy tegnap délután már annyira fájt a hátam, hogy abba kellett hagynom (még jó, hogy a lányom hegedűvizsgájára úgyis el kellett mennünk, itt jelzem, sikerült). És ezért ma reggel fejeztem be.

Íme:

Akkor most azt is ideírom, mi a bajom vele. Nagyon jó lett a minta, nagyon tetszik, varrás közben jöttem rá igazán, mennyire zseniális, mert a vonalak legtöbbje mind a három csillagot érinti.

Viszont az anyagokat baromi rosszul sikerült kiválasztanom, tulságsan ragaszkodtam az eredeti színhez, de mivel az festett, vannak benne kisebb díszítőelemek, pöttyök, vonalak, amelyek látványossá teszik. Az enyém viszont rettentően sápadt.

Még lehet, hogy variálok vele, de most örülök, hogy kész van, és tulképpen elégedett vagyok a végével.

szerk.

próbálgatom ezt a hozzászólás összegyüjtőt, hol működik, hol nem, elnézést ha néha lassítja az oldalt a teztelés!

köszi

dália

Ildi mi lesz az új ország? Lassan lejár a határidő, már csak öt hét és négy nap!

Marokkói festőmühely

Jelentkezem, és adom a magyarázatot is. Köszönöm Ildinek, hogy feltette, a képem, és itt van a menet ahogyan készült. Sok képet megnéztem Marokkóról, soha nem jártam arrafelé,igy csak a képek után tudtam kitalálni valamit, vonzottak a szinek, a kék, sárga, narancs, piros, a sivatag szinei, ahány sivatagi képet néztem, annyiféle sárga, vagy narancs. A festőmühely azért maradt, mert egyrészt ugy gondoltam, hogy itt tudom megcsinálni azt a sokféle szint ami vonzott, másrészt most ilyen festős mániás vagyok. Itt vannak a menetközbeni munkák, most csináltam képeket. A képek sorrenben, anyagválogatás, azután megrajzolás, probléma hogy miből legyenek a festős kádak? anyagból nem volt jó, kézimunkás fonalas megoldás nem jó,tűzéssel? nem jó, végül is véletlen találtam egy darab finom bőrt és abból vágtam ki felragasztottam, és procionnal utólag festettem bele a festéket.Igy alakult, talán jól sikerült, nem tudom.