2008. október 13., hétfő
Kicsit keserű a szám.
a quiltek helye miatt a kiállításon. Egyszerűen nem találom. Az ötödik embert kérdezem, nem látta senki. Míg valaki felvilágosít, hogy a bejáratnál van. Ott, ahol az ember csak a következő ajtót nézi, amin be kell menni. Kifelé pedig már eddig eddig eddig a quiltekkel. Értem én értem, sok az eszkimó és kevés a fóka. De mi lett volna, ha olyan sok az eszkimó, ahány lehetett volna a hétszázvalahány céhtagból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Én már Évinek is mondtam, hogy szerintem nem volt ez rossz hely. Mondjuk befelé én se vettem észre:) Meg vasárnap volt egy csomó külföldi, aki csak addig szédelgett be - biztos azt hitték, hogy ez a házhoz tartozik:)
Tudjátok, hogy Zsuzsucinak fordítva tettük fel a cunamit?
Én bizony nem vettem észre, se befele, se kifele (az ajtókra koncentrálok...) de, vasárnap külön ezért felmentem - nagyon jó volt együtt látni mindet, egyszerre.
Méltánytalannak éreztem, hogy ott van, az elmúlt években nem volt ott soha quilt, úgy emlékszem. Ráadásul elég kevés volt a pályamű, elfért volna fenn is bárhol. Ja, és a nevemet nagyon szerettem volna látni - emberi gyarlóság - én "uram bocsá'" a dicsőségre is vágyom.
btrudy! tudom, sovány vigasz, de Karcagon kint van a neved. :-)
Trudi! A nevek lemaradásáért teljesen engem terhel a felelősség. Elfelejtettem elküldeni Emmának. Bocs.
Meg engem, mert én is... annyira a szövegekre koncentráltam. :(
Jóvanna... túléltem.
Megjegyzés küldése