2008. november 1., szombat

Hazafelé - Magyarország


(Frissítés: kicseréltem a képet, most megnyílik, de nagyon vacak minőség, ne képzeljétek, hogy ilyen a quiltem, mintha a kutya szájából szedték volna ki. Majd fotózok jobbat.
40 perce nyaszakodom vele, de valamiért a bejegyzés közepén nem hajlandó kinyitni, csak, ha itt van elől...)

Sokat gondolkodtam. Azt hiszem, ez volt a legnehezebb mindannyiónknak, hiszen ezt a tájat tényleg ismerjük, tudjuk a sztrereotípiákat, ismerjük a népművészetet, és főleg a textilművészetet. Egy másik országnál Nem hibázunk, hiszen nem is tudjuk megismerni annyira, hogy érezzük, ha hibázunk.
Rengeteg ötletem támadt, mindben volt egy kis hézag.

Az első a Magyar népmesék c. rajzfilm főcíme, nagyon kedves nekem, de mivel abban tényleg az a poén, hogy a madárka szájából előtünnek a motívumok, letettem róla. Aztán jöttek a mesehősök, de az sem igazán tetszett.

Végigrágtam a jelképeinket, de biztos voltam benne, hogy páran megcsináljátok (bejött), ezért letettem róla.

Következett nagy szívemszottya: Vasarely. Na, ő aztán magyar (bár ezt csak én akartam hinni, mert azért nagyrészt Franciaországban alkotott a drága...) és ráadásul annyira régóta szeretnék varrni egy Vasarely-koppintmányt. Na, de A4-ben? Na, itt visszahőköltem. Az megint csupa ragasztás, semmi varrógép, ugrott a téma (pontosabban tartalékossá vált).

Aztán elgondolkodtam magamon.
Én egy igazi tősgyökeres pesti lány vagyok. Még a nagyszüleim is Pesten laktak...
Nekem Magyarország nagyrészt Budapestet jelenti. ÉN szeretem Budapestet. Akkor miért nem varrok Pestről? És ekkor bevillant a kép, amit minden egyes elutazásomkor annyira várok: visszajönni Pestre, átjönni a Lánchidon.

Ha hiszitek, ha nem, ha valahonnan jövünk haza kocsival, 10-ből 9-szer át kell mennünk a túlpartra, és ezt mindig a Lánchídon tesszük. És legalább 9-szer este.
És én már az alagútnál kukkolok előre, mert egyszerűen 40 év alatt sem sikerült betelnem az esti Lánchíd látványával. És amikor átérünk, folyamatosan bámulok körbe-körbe a városon, hogy mi változott itthon, amióta nem voltunk itt (ha ez csak 3 nap, akkor is másnak látom a várost).

A gyerekek már egészen apró korukban megszerették az oroszlánokat, s látom az arcukon az izgalmat, amikor kanyarodunk a Roosevelt téren a hídra, hogy mindjárt jönnek az Oroszlánok...
Ez az izgalom van az én arcomon is minden áthajtáskor. Még a két végén lévő dugó sem szokott felizgatni... :)

Tehát végül is csak választottam egy jelképet, vagyis képeslaptémát, ügyesen ellentmondva magamnak, de legalább megpróbáltam megfogni azt a látványt, amit én szeretek benne legjobban.

Nem vagyok elégedett, sajnos nem volt elég türelmem hozzá, ezért nem lett olyan, mint vártam. De azért majd megszeretem... Rátét és sok tűzés. Büszkeséggel jelenthetem, hogy VOLT olyan sk.festésű anyagom, ami ilyen szép aranysárga. Azért a végén itt-ott megtuningoltam egy kis krétával.
A szegés kényszer, sajnos a láncot mindkét oldalnál kisebbre csináltam, mint kellett volna, ezért kénytelen voltam kicsit szélesen bekeretezni.

És így lett belőle képeslap. :)))

16 megjegyzés:

Ahama írta...

Hadd csatlakozzam, mint szintén többedik generációs bp-i és talán lokálpatrióta. Nagyon jó kóborolni az országban meg a világban (és időnként megtenni alapszükséglet)de már 2 napos távollét után is úgy jövök haza, hogy érzem azt a bizonyos "de jó ez a város" érzést. Minden nyűgével, koszával együtt, amit talán túl sokat is emlegetünk, sokkal többet kellene beszélnünk, varrnunk :)... a szépségeiről.
A Lánchíd éjjel - ilyen. Ugyanezek a szinek, ez a ragyogás. Ha ki akartál valamit fejezni kishazánkból, hát sikerült:)).

36évi írta...

Kösz Ahama, szívemből szóltál. Szeretem ezt a várost mindenével együtt. De a világon a legszebb az esti Dunapart. :)
A híd is ilyen, csak sosem ilyen üres (autót nem vállaltam). :)))

Ahama írta...

Nekem ez nem egy üres híd, akkor sötét lenne az úttest, inkább az esti csúcsforgalom fényei. Tudod, vannak azok a hosszú expozíciós idejű fényképek, amikor a kocsik fénycsíkjai látszanak.

anyahajó írta...

Ez hihetetlenül szép!
(Egyébként én is ott lyukadtam ki, hogy Budapestet varrnám, ha tudnék akár egy kicsit is varrni. Mondjuk egy gangos ház gangja, korlátja jutott eszembe. Bár fogalmam sincs, hogy kivitelezhető-e, tényleg semmit nem konyítok.) Némelyik képnél eszembe jut, hogy ha eladó lenne, de szívesen költoztetném a falamra - ennél is, meg a Gombár néni házánál is. :)

dixike12 írta...

A népmeséből végül is Lánchid nagyon jó szerintem jobb mint az első és jól is sikerült tetszik

Ildi írta...

Örülök neki, Évi. Városi lévén nekem se jön be automatikusan a Mártanéni-féle falu. És a dunai látkép gyönyörűségével maximálisan egyetértek. Olyannyira, hogy a gyorsabb metró helyett napos időben mindig 4-6-ossal megyek a Margit-hídon, hogy nézhessem a látványt:)
Ráklikkelve nem nagyítódik ki - nem cserélnéd le?

Zsuzsuci írta...

Nagyon klassz, Évi!Ez tényleg Magyarországot idézi!
Én is kész vagyok, de nem tudok bejegyzést írni, remélem megoldódik.

dalia írta...

hát igen, ez a másik, de ehhez nem voltam most elég jókedvű:) nagyon jól megcsináltad.

colette írta...

A leírásoddal együtt nagyon helyén van minden, együtt tudok érezni veled, annak ellenére, hogy én vidéken élek és mindig menekülök haza Budapestről. A részleteket most még nem láthattam, mert a kép nem jön fel nagyobba.

36évi írta...

Bocs, lányok, most nem vagyok otthon, de holnap kicserélem képet, valamit lenyomtam biztos...

Aztán majd válaszolok is, addig is örülök nagyon, hogy másnak is ez Mo. :)))

Elizaniko írta...

Mivel én vidéki lány vagyok, még soha nem láttam éjjel a Lánchidat. De gyönyörű lehet !!!! Nagyon bejön ez a kép !

btrudy írta...

Szeretem én is Pestet, szép az éjszakai város, jól adja vissza a kép.

agibo írta...

Tudod mi jutott eszembe? A Magyar vándor c. film. Amikor a vezérek ott ülnek fenn a Híd tetején...
Nagyon jók a színek, s észre sem vettem, hogy nincsenek a hídon autók. Valamiért mégis mozgalmas. Majd megtanulmányozom, ha felraktad újból.

36évi írta...

Ahama!
Igen, az eredeti kép fénycsíkos. :)

Anyahajó!
Hájjal kenegetsz... :)

Lányok!
Nagyon köszönöm, örülök, hogy szeretitek. :)

Ági!
Az a kép is gyakran előttem volt, bár ők az alagút kijáratának tetjén üldögélnek, de alant a magyarság széles körben szórakozik a hídon és környékén. Vidám kép. :)

dióhéj írta...

Jó és felismerhető. Még azt akartam ideírni tegnap este, hogy brühühü, nem lehet kinagyítani a képet, de látom ez is megoldódott azóta.

b_ildikó írta...

Nagyon szeretem az esti, éjszakai fényeket. Szóval bejön. :-))