2009. június 1., hétfő
Emlékezés...
Sajnos ez az ország nem nagyon tudott "megragadni" engem. Sokáig keresgéltem, vártam az ihletet, nem nagyon jött. Közben a hírekben hallottam, hogy megint atomrobbantás volt Észak-Koreában, újabb fenyegetettséget okozva ezzel Dél-Koreának, vagy a világnak. Ekkor találtam ezt a képet, ami - gondolom - egy temetőt ábrázol, ahol egy szinesbe öltözött, szomorú nőalak látható. Ez lett belőle. Sajnos épület nincs rajta - esetleg a fala - de azért remélem Ildi nem zárja ki. Pagodát nem szerettem volna varrni.
A technika a szokásos volt, kétoldalas vetex-szel került az alak a festett anyagra, amin dolgoztam akrillal és olajpasztellel is, majd jött a tűzés. Szegélynek találtam ezt a koreai vagy kínai írással telenyomott anyagot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Nagyon tetszik!!!
A kövek nagyon jók, és a nagy halotti szürkeségben a színes ruha, maga az élet.
Az alak testtartása nagyon jól visszatükrözi a szomorúságát. Eltaláltad nagyon.
Hatása olyan, mintha épület lenne.
Nekem is tetszik a szürke- színes kontraszt.
Köszönöm, most "erőre kaptam", már majdnem feladtam.
Nagyon szomorú kép.
Dehát egy temető az bizony szomorú.
Mit mondjak!? az égő kapuk látványa sem vidámabb.
Érzelmileg nagyon a helyén van a kép, ha meggondoljuk, hogy az északi szomszéd folyamatos fenyegetettséget jelent ennek az országnak.
Nagyon jó!Tetszik!
Szuper lett, Trudi! Lehet, hogy "utáltad" Dél-Koreát, de a végeredmény nagyon megkapó. Azt hiszem, még sohasem láttam quilten temetőt.
Köszönöm, közben én is gondolkodtam, de nem hiszem, hogy láttam volna. De mit tegyek, ha ez a kép fogott meg, főleg amiatt, hogy a nőalak annyira "kiviláglik" a képből.
Na, ezért jó a mi játékunk, olyat is megvarrunk, amit "épeszű foltvarrónak" sosem jutna eszébe. Ugye, nem értitek félre?
Nagy ötlet, a kövekért odavagyok.
Megjegyzés küldése