Mukk

Gondoltam már megmukkanok. Bocsánat mindenkitől és szégyellem is magam, így határidő után mondani: nekem eddig tartott a kultúraquiltek. Nem okoz ez már örömet nekem, egy kicsit besűrűsödtek a dolgaim, egyszerűen ihletem sem volt, illetve volt, aztán jött, hogy a kaput kell megvarrni, aztán mégsem mindenki azt varrta, de nem is ezt mondanám a legfőbb oknak. Egyszerűen tehernek érzem már, ezt az A4-es méretet pedig nem kihívásnak, hanem korlátnak. Természetesen, ha ragaszkodtok hozzá, megvarrom tisztességből, mihelyt a Berninám megszerlődik (napersze ezügyben is nekem kellene tennem, magától nem akar eljutni a varrógép körzeti orvosi rendelőbe), valahogy az egyen Veritassal nem sikerül úgy varrnom, ahogy szerettem volna, egészen addig jó volt rágondolni a létezésére, míg nem kellett élesíteni. Gyorsan megírom, míg működik a net, mert hát az sincs a topon mostanában, szenvedtem is eleget az elektronikus beallásokkal, de remélem ennek is hamarosan vége, szolgáltatót is váltunk, kicsit félek is, hogy ha száguldani fog és tudnék képeket böngészve ihletet merírteni, megbánom majd ezt a visszelépést, de most így érzem, kínlódás, nem öröm. Ne haragudjatok.

Hát azt hiszem olyan lett ez, mint egy sufni. Eredetileg a Bulguska templom akart lenni. Azt hiszem ilyen csúnyát és igénytelent még sose varrtam, pedig küszködtem vele egy csomót.