2008. június 1., vasárnap

Marokkói sivatagom




Amikor megtudtam az aktuális témát, azt hittem milyen könnyű dolgom lesz. Iszlám építészet, kézművesség, bazár, sivatag, berberek, tevék... Sőt: Dakar rally... Szóval ismét elkezdtek cikázni a gondolataim. Vesztemre. A bőség zavara. Ahogy haladt az idő, azért kezdtem rendet rakni az agyamban: Sivatag. Ezerarcú. Gyönyörű.Számba vettem az anyagaimat. Kevésnek találtam, ezért festettem. Nem volt az igazi. Félreraktam. Jó lesz máshoz.Turkáltam tovább a dobozaimban. Kincseket (?) találtam. Különböző színárnyalatú, ugyanolyan fajtájú anyagokat leltem, és még olyat is, ami eredetileg is "homokdűnés" kinézetű. Az is több árnyalatban. Kezdődhetett a munka látványos része.


Elkészítésének technikája hasonló volt a finn quilteméhez. Először egy lepedővászon hátoldalára felrajzoltam a kész kép kontúrjait, majd a másik oldalon felülről lefelé kezdtem kitölteni.







Ilyen lett minden kis darabka felvarrása után.Igyekeztem kihasználni az anyagok különböző textúráit, színárnyalatait. Figyeltem arra, hogy különböző legyen minden kis foltocska száliránya. Ezáltal is megpróbáltam fokozni a homokdűnék "hullámzását". Idáig jutottam, amikor elkaptam az "alkotói válság" alattomos vírusát. Apró tevéket képzeltem valahova a távolba. Igen ám, de milyen technikával? Ezen szenvedtem. Először csak gondolatban, aztán próbálkoztam is. Rajzoltam, vagdostam, végül hímeztem. Hát a végeredmény nem éppen a tökély, de az enyém. Lehet, nem vagyok elég kitartó...


Szendvicselés után tűztem néhány homokdűne varrásában, szegés és kész.

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Látod milyen egy srófra jár az agyunk. Még a teve is négy. Én is úgy gondoltam, hogy ez elég ahhoz, hogy látszódjon mennyire kiszolgáltatottak a természetnek, de az is, hogy egységben az erő.

agibo írta...

Képzeld Márta néni, majdnem feladtam. Akkor, amikor már majdnem egy hete szenvedtem a "tevenélküliségen", s akkor megláttam az újságban a Te sivatagodat. Nagyon tetszett. Benne volt minden, ami kavargott bennem. Szégyellem magam, de azt gondoltam, nem tudok felnőni a Te mércédhez. Aztán vajúdtam egy kicsit még, s megszülettek a kis husszúlábú teknőskéim és kineveztem őket tevének. :-)
Nem is figyeltem, hogy Neked is négy tevéd van.
Egyébként amíg a hátteret varrtam, nagyon sokszor eszembe jutottál. Úgy gondolom, a végeredmény egy kicsit olyan, mintha bibirkélés volna.

Névtelen írta...

Felnőni...:)))én nem is varrtam, csak rávasaltam vetexszel. gondolod, hogy ez a nehezebb?

dalia írta...

zseniális a sivatag ötlet! és a tevék nagyon kis helyesek.

kastanie írta...

Nagyon szép lett képnek is, akár a korábbiak.

Mártamásé írta...

Nagyon jól oldottad meg a sivatagot is, nem gondoltam volna, hogy az unalmas homok ilyen jól is kinézhet.

Polyák Ildikó írta...

Valamire nagyon emlékeztet engem, de nem tudom, mire, és nem is lényeges. A titka tényleg az a néhány helyes teve, különben nem lenne "élet" a képben. Ügyes vagy!

Trudi írta...

Nagyon jól visszaadja a sivatagot!

dixike12 írta...

Ez is tetszik és más mint a Márta néni sivatagja,meg az Ildi sivatagja hát ezért is érdemes ezt csinálni mert egy téma és mennyi féle elképzelés és mennyire jó mindegyik

Elizanikó írta...

Nagyon tetszik. Szép ez a kép a hangyányi tevékkel. Engem a méretek riasztottak el a sivatagi tevekaravántól.

36évi írta...

Mártamáséval értek egyet, isteni a sivatag, nekem is pont az jutna eszembe róla, hogy dögunalom. Erre a tied meg annyira él, szinte mozog. Nagyon jók a színek.