2008. június 2., hétfő

Kastanie - Marokkó

Nehezen tudtam Marokkóhoz kezdeni, annyira távol állt tőlem ez a világ. Nem vagyok utazó típus. Annyit képzeltem, hogy kicsit kopár, biztos vannak mecsetek, színek, beburkolózott emberek, meg tevék.
Aztán a sok fotó végignézésekor az ezeregyéjszaka kincseit láttam összehalmozva. Gyönyörű ország, és amit a berberekről olvastam, az is nagyon izgalmassá tette őket.
Tetszettek a díszítő motívumok a kovácsoltvas térelválasztókon, mozaikok az épületek falain, a szőnyegek színei, a piaci felvételek, a bőrfestő kádak, a sivatag, a kapuk jellegzetes alakja. A hennával festett lámpaernyők, a tenyérre lábra festett indák, az elképzelhetetlen árnyalatú kékre festett lépcsők, falak. Ez a kék szín különben nagyon meglepett, talán ha magamtól fedeztem volna fel, akkor ennél maradtam volna, de úgy sejlik, hogy többen is ezt választják. A sivatag. A mentatea, a teáskanna, a tálca. Kaftánok, papucsok. Akár egy mesekönyv lapjai.
Annyit már tudok, hogy megszerettem Marokkót is.

A képre több dolgot szántam egy időben megmutatni: a sivatagot a nagyon kék éggel, a jellegzetes alakú palotakapukat, a díszített falfelületeket, a mozaikot, a színes szőnyegeket. Volt még terveimben papucs és teáskanna is.
Előszedtem az anyagok közül azokat, amik szóba jöhetnek, megtöltöttem velük egy nagy vesszőkosarat, de a többi anyagot is a közelben hagytam. Újra átnéztem a legyűjtött fotókat, hogy valami általános kialakuljon, meg az emlékeimben élt árnyalatokat ellenőriznem kellett. Sokáig tanulmányoztam a mintákat, formákat, színeket.
Az első két kiválasztott szín a homok és az ég volt, nagyon megfelelőnek találtam őket.
Aztán jött a kapu, aminek az alakját feltétlenül bele akartam komponálni a képbe, a többi a fal lett volna, díszítve. A kép alján mozaikszerű kék anyag a padló.
Ha így hagytam volna, túl kopár lett volna, ezért a szőnyegeket is szerettem volna valahogy a falra aggatni, vagy felhalmozni, ahogy a bazárokban látni. Egyúttak keretbe foglaltam vele a képet. Próbáltam olyan színekből varrni a csíkokat, mint a szőnyekeken vannak. A hullámosan vágott szőnyeges kerettel is a szőnyegek puhaságát szerettem volna hangsúlyozni, bár a végeredményt látva ez nem volt annyira jó ötlet.
A fal mögé dupla adag flízt tettem, hogy kidomborodjon.
Eredetileg a képre több jellemző dolgot szerettem volna egymás mellett megmutatni, mégis inkább tájkép formája van, amiből hiányzik a perspektíva.
Itt vannak az ihlető képek:



Tudom, hogy nem így szólnak a feltételek, és csak egy képet lehet készíteni, de azért megmutatom a második képet is:
Marokkó másodszor

Ez a kép azért jött létre, mert a korábbi válogatások során sokat próbálgattam ezeket egymáshoz, aztán ha már úgyis Marokkót varrok, ezt is összeállítottam. Az indás díszítés, a nyolcágú csillag, a famenyezet, a rácsok, a padlókövek hangulata van együtt, amiket az alábbi képeken láttam:

7 megjegyzés:

Mártamásé írta...

Nagyon tetszenek a színeid, a forma viszont nekem nem jön be, pedig a kiválasztott képek is nagyon tetszettek.
A második képed nálam az első. :-)

agibo írta...

Jó, hogy megmutattad a második munkádat is. Gondolom, nem akartad szavazásra bocsátani a dolgot, de azért leírom: nekem is az tetszik jobban. Mintha korakot varrtál volna. Marokkói korak. :-)

Névtelen írta...

Nem is rossz ötlet. Mindenki csinálna hármat-négyet, és megszavaznánk. Lehet, hogy a második azért jobb, mert könnyebben jött.

kastanie írta...

Hozzám is közelebb áll a második kép, ha kimondottan Marokkóra hasonlítana, meg se mutattam volna az elsőt.

Polyák Ildikó írta...

Igen, kicsit sok minden lett rajta. Bár nekem nagyon bejönnek a szőnyegek körben. A második meg olyan, mint sokat használt, kicsit megfakult szőnyegek patchworkje. Tetszik!

dixike12 írta...

Az elsővel ugy jártál mint én szoktam, hogy mindenből egy kicsi legyen benne, de nem ez az igazi, rá kell jönni, ezért nekem is a második tetszik jobban,még a szinei is jobban mennek az ihletet adó képekhez.

36évi írta...

Na, jól nézünk ki! Nekem is a második jön be jobban. És még marokkós is, mert tényleg elnyűtt szőnyegekre emlékeztet.
Az első is klassz, bár ott a közepét kicsit elnagyoltnak érzem,a széle meg telitalálat. Van valami kontraszt.

A második világbajnok. Annyira jelképes, mégis valódi, nekem főnyeremény. És főleg, hogy nagyon-nagyon Kastanie-s.