2008. június 1., vasárnap

Muszlima

Izgalmas volt ez az utazás is, köszönöm szépen. Az elkészült képem lett a szuvenír, saját kézzel készítettem. ( Gazdaságos megoldás )

Az "útibeszámolóm" :

Marokkóról szinte semmit sem tudtam. A képek nézegetése során kialakult gondolataimat itt írtam le. Tépelődtem, mert a nagyon jó képek mind-mind csábítottak, de igazán egyiknél sem éreztem azt a visszatarthatatlan erőt, amit Che , a Wat, vagy az Ezer tónál.

Az érdeklődésemet leginkább az a furcsa "arab" kék szín, a kapuk ívelt vonala, és kéksége, valamint a lefátyolozott nők keltették fel.

De amikor megláttam ezt a képet:


Ekkor éreztem, itt van az ihlet. Az általam elkészített miniquiltet végülis két kép hatásának lehet tulajdonítani.

A kiindulás ez a kapu volt:



Megpróbáltam megrajzolni:

Kisebb kotyvasztás eredményeképp sikerült egy fajta "arab kék" színt előállítanom .


Utána a muszlim nőt is megrajzoltam:

Kitaláltam, hogy nem applikációval dolgozom a kapu elé, hanem megpróbálom megfesteni. Ez kisebb-nagyobb viszontagságokkal járt. Nem ment olyan könnyen, mint én azt naívan elképzeltem.

Az eredmény:


Ezután elkészítettem a kaput is a kék anyagomból. Mindent kétoldalas ragasztóval felapplikáltam az alapra, ami majdan az épület fala lesz.



Most már "csak tűzni kellett" . Némi probléma azért itt is előjött: illanó filcem alig élt már, a varrógép nem szerette a tűzés során valamelyik alkotórészt, folyton kihagyott az öltés, szaggatta a cérnát is. Végeredményben amit akartam varrni, azt meg is valósítottam, de nem bírtam mindent úgy, ahogy elképzeltem.



A kapu szeg(ecs)eit francia csomóval készítettem el. Pontosan 100 db-ot tettem rá. A kopogtatókat (?) és a fal díszét pedig fagyöngy és üveggyöngy felvarrásásval valósítottam meg.


És csináltam olyat is, amit talán nem lett volna szabad. Egy kicsit rámentem pasztellkrétával.
Az utca köve patyolat tisztának tűnt, kicsit "bekoszoltam". Na jó, nem kicsit. Jócskán.


Úgy voltam vele, azt az utcakövet tapossák, koszolják, hát hagy látszon rajta. Így utólag már azt gondolom, hogy a tűfestés is jó lehetett volna a "koszolás" elérésére, de így plasztikusabb lett.
Az árnyékolást is megoldhattam volna tűfestéssel , vagy applikációval, de ez csak akkor jutott eszembe, amikor készen lettem, és nézegettem az összhatást. Így az is pasztellel lett.


Utam végére értem, kellemesen elfáradtam, várom az "útitársak" beszámolóit is.

13 megjegyzés:

agibo írta...

Szép lett. Jobb is, hogy nem azt a rozoga bácsit varrtad meg.

dalia írta...

gyönyörű.

Elizanikó írta...

Lehet, hogy nagyobb feladat lett volna a tata ábrázolása !

kastanie írta...

nagyon tetszik, a koszolás is jó!

Mártamásé írta...

Egy percen belül pakoltuk fel a munkánkat, valamint a téma is mutat hasonlóságokat, hallottál már a szinkronicitásról?
Nagyon tetszik, ötletes és gyönyörően érzékelteti a tűzés az ötletadó kép hangulatát.

Névtelen írta...

Gyönyörű a kapu, és nagy ötlet az a szegecsféle rajta. Ha nagyon kukacos lennék, a kockakövek fordítva párhuzamosak. Na hogy mondjam. Az van közelebb, ami távolabb van.

Ledeczki Anna írta...

Ez a kapu álomszép.

Polyák Ildikó írta...

Imádom! A kaput is meg a nőt is. Miért lenne baj a koszolás? Ahogy látom a "világban", egy csomag zsírkréta alapfelszerelés a textilművészeknél.

Elizanikó írta...

Köszönöm, köszönöm. Szeretem ez a képet nagyon, örülök, hogy nektek is tetszik.

Trudi írta...

Nagyon tetszik!

dixike12 írta...

Nagyon tetszik szép a kapu és a nő nagyon jó, a szinek meg a kidolgozás is tetszik.

36évi írta...

Nagyon szép. Minden szép rajta. Úgy kéne, ahogy van. Miért nem én csináltaaaaam????? :DDD
Leborultam...

dióhéj írta...

na tessék...ez is az egyik kedvencem....mondjuk nekem a rozoga bácsival se lett volna semmi bajom...