Elkészül ???

Először úgy gondoltam, hogy az aurora borealist isten is azért teremtette, hogy
mi Procionba öntsük. Ez a gondolat több napig kitartott. Időközben felvetődött
egy csinos kis világítótorony képe is a sziklák tetején (a sziklák megjelenítésére
volt egy jó kis ötletem).

Minden addigi tervet lesöpört, amikor megláttam a helsinki Sibelius
emlékművet (először oldalnézetből). Ez maga volt a katarzis, szerintem kész
patchwork:




Nézegettem, melyik kép a legideálisabb, amikor a Zuram talált a neten egy oldalt, ahol mindenféle nézetből körbe lehet járni az emlékművet. Kiválasztottam két legjobban tetsző képet. Ezek egy ideig döntetlenre álltak, végül a szinte felismerhetetlen nyert, mert
olyan messzeségbe szabadultam a kezdetektől, hogy rabul ejtett:

Nosza, nekiálltam szürkéket festeni az álom megvalósításához. Égboltot
szerencsére találtam a régebbi anyagaim között.

Már az ég és a szürke anyagok összeválogatásánal tartottam, amikor eszembe
jutott, hogy fekete alapon arany színű hangjegyes anyag is van valahol a készleteimben
(és ami a legcsudálatosabb, meg is találtam :-)

1000 C-on égett a az alkotói lázam, amikor a csővégek sötét köreihez vagdaltam az anyagot (kétoldalas ragasztóval dolgoztam).

A munka eme fázisánál két családtagom is "hú, de jó!"-val véleményezte a produktumot.

Na, kb. itt volt vége pozitív áramlatnak. A tűzéssel szerintem lenulláztam a "nagy művet". Sajnos a ragasztó miatt elestem a kézi tűzéstől, a gép meg messze nem volt partnerem az alkotásban. Leginkább egy átlátszó talp hiányzott volna az apró méretek miatt (és több gyakorlat).

Ez a néhány kép illusztrálja a leírtakat, illetve a mostani állapotot. Nem tudom, az eljövendő 24 órában jutok-e még valamire.