2008. január 7., hétfő

Nem görcsölni!

Én nagyon komolyan úgy gondolom, hogy semmi, de az égvilágon semmi se történik, ha most nem életünk fő művét alkotjuk meg január 15-ig. Olyan lesz, amilyen... Ráadásul, sokszor előfordul, hogy ami a készítőnek nem tetszik (mert más volt a fejében), másnak viszont nagyon "bejön". Azonkívül, szerintem a legtöbbet a némileg nem tökéletes művekből lehet tanulni - pont' abból, hogy kitalálod (megmondják neked), hogy miért nem lett tökéletes.
Szóval, lányok, kéretik nem görcsölni! Majd meglátjuk - a vak is aszonta.

4 megjegyzés:

agibo írta...

Könnyű azt mondani!
Még tavaly elkezdtem. Képeket nézegettem, anyagokat kerestem, rajzoltam, féltett anyagba vagdostam... Aztán elmentem pár napra síelni, és azt hiszem kezdem elölről. Vagy nem is tudom. Olyan gyönyörű havas tájakat láttam, hogy a szívem sajog bele. Azt kellene "bevarrni" textilbe.
És alig egy hetem van.

dalia írta...

ildi, leírnád egy külön postba a technikai paramétereket légyszives? szendvics összetétele, anyaga, tűzés, szél kivitelezés, ilyesmi.

köszönöm

d.

kastanie írta...

Nem érzem kidobott időnek, amit eddig töltöttem a témával, bár tegnap is több változatot állítottam össze, igaz, varrás nélkül. Egész más odalamról ismertem meg magam, (eléggé el is csodálkoztam, mert kissé óvodás színvonal) azonkívül másképp nézek körül újabban, ma reggel egy olyan nyírfát vettem észre, amiről már növésnek indultak a barkakezdemények.

Tisztán emlékszem óvodás koromból arra a feladatra, hogy mindenki rajzolja le az anyukáját. Nekifogtam gondosan, nagyon szépre akartam, rajzoltam egy kört a fejének, rá karikákat körbe, hűen a valósághoz. (tudjátok, az a berakott frizura volt) Ezek után kritikusan megszemléltem, és azt találtam, hogy egyáltalán nem szép és nem is hasonlít ahhoz, amit akartam. Néztem, mit lehetne rajta változtatni, de úgy találtam, hogy semmit nem tehetek, hiszen a feje tényleg kerek, a haj tényleg göndör.

Kicsit így voltam most a finn képemmel is.

dalia írta...

kastanie, épp ma kaptam azon magam a lovas úton hazafelé sétálva az oviból a gyerekkel, hoyg hosszasan nézegetek egy nagy fenyőt, és a gyerek szól rám, hoyg anya gyere már, szedd a lábad így sose érünk haza :) pedig ez az én szövegem:)