Nos, készen van. És pont határidőre.
Lehet, hogy látszik rajta - reményeim szerint igen -, hogy ő az Északi Fény egy fenyveserdőből nézve.
A története pedig a következő: emlékeztek, hogy fogékonyságom nem ezt az irányt jelölte ki elsőre, de aztán pár vázlat és annak átgondolása, hogy kicsiben nehezebb nagyot alkotni, mint nagyban, rávezetett arra, hogy kevés vagyok egy mutatós faúsztatáshoz. :)
Aztán jöttek a kisegítő gondolatok, sztereotípiák végiggondolása, de valahogy abba a Fényes könyvtárba mindig visszahúztam.
Aztán eljött az a pillanat, amikor már itt is nyüszítetttem nektek, és ez volt terméketlenségem csúcspontja.
Egyben vége is, hiszen rájöttem, hogy visszafelé vagyok kénytelen gondolkodni: mit mutatnak a festett anyagjaim? És lőn... az Északi Fény. Azért a biztonság kedvéért négy különböző anyagot nyírtam szét, mire a kellő színűre rátaláltam. :)))
Köv. probléma: hogyan sugározzon, és legyen mélysége? Itt játszott be rettenetes méretű függönygyűjteményem, kerestem a megfelelő organzát, így ebből is mindjárt kettőt sikerült készítenem. :) A ráncokat úgy helyeztem el rajta, hogy fércöltéssel levarrtam a vékony hajtásokat, majd megvasaltam, aztán kibontottam a fércet. Azt szerettem volna, ha ezek a ráncok nem lapulnak le, hanem kiállnak a képből. (Ebből csináltam kettőt, mire valahogy kinézett.) Túlképen plisszíroztam. :)))
Na, aztán jött a gyomorgöcsök netovábbja: hogyan gépitűzzek az organzára???
A próbavarrások elkeserítőek voltak, ugyanis akkor még nem volt alatta hátlap és a vatelin meg az organza, meg a keresztirányú lombtűzés úgy összehúzta az anyagot, hogy felé csökkent.
Az igazit ezek után tegnap reggel, tiszta fejjel megtűztem, került alá hátlap, nem mentem le nagyon a vászonról, így szinte alig rántotta meg a tűzés.
A gyöngyözés fokozás akart lenni, anélkül nagyon csupasz volt, kézzel meg nem akartam az organzába belevarrni.
Hát így történt... fogyasszátok egészséggel. :)
Lehet, hogy látszik rajta - reményeim szerint igen -, hogy ő az Északi Fény egy fenyveserdőből nézve.
A története pedig a következő: emlékeztek, hogy fogékonyságom nem ezt az irányt jelölte ki elsőre, de aztán pár vázlat és annak átgondolása, hogy kicsiben nehezebb nagyot alkotni, mint nagyban, rávezetett arra, hogy kevés vagyok egy mutatós faúsztatáshoz. :)
Aztán jöttek a kisegítő gondolatok, sztereotípiák végiggondolása, de valahogy abba a Fényes könyvtárba mindig visszahúztam.
Aztán eljött az a pillanat, amikor már itt is nyüszítetttem nektek, és ez volt terméketlenségem csúcspontja.
Egyben vége is, hiszen rájöttem, hogy visszafelé vagyok kénytelen gondolkodni: mit mutatnak a festett anyagjaim? És lőn... az Északi Fény. Azért a biztonság kedvéért négy különböző anyagot nyírtam szét, mire a kellő színűre rátaláltam. :)))
Köv. probléma: hogyan sugározzon, és legyen mélysége? Itt játszott be rettenetes méretű függönygyűjteményem, kerestem a megfelelő organzát, így ebből is mindjárt kettőt sikerült készítenem. :) A ráncokat úgy helyeztem el rajta, hogy fércöltéssel levarrtam a vékony hajtásokat, majd megvasaltam, aztán kibontottam a fércet. Azt szerettem volna, ha ezek a ráncok nem lapulnak le, hanem kiállnak a képből. (Ebből csináltam kettőt, mire valahogy kinézett.) Túlképen plisszíroztam. :)))
Na, aztán jött a gyomorgöcsök netovábbja: hogyan gépitűzzek az organzára???
A próbavarrások elkeserítőek voltak, ugyanis akkor még nem volt alatta hátlap és a vatelin meg az organza, meg a keresztirányú lombtűzés úgy összehúzta az anyagot, hogy felé csökkent.
Az igazit ezek után tegnap reggel, tiszta fejjel megtűztem, került alá hátlap, nem mentem le nagyon a vászonról, így szinte alig rántotta meg a tűzés.
A gyöngyözés fokozás akart lenni, anélkül nagyon csupasz volt, kézzel meg nem akartam az organzába belevarrni.
Hát így történt... fogyasszátok egészséggel. :)
10 megjegyzés:
hát ez aztán tényleg sugárzik, meg minden, jó összeszedett beszámoló volt
a fák varrva vannak?
(sokat tanulok tőletek)
Ettől lepadlóztam. Nagyon tetszik!
Technikailag, is és látványban is nagyon ott van szerintem.
Mindjárt jövök én is az enyémmel.
Anikó, már nagyon várom. :)
és kösz!
Kastan!
eléggé csúcsos hároszögeket vágtam nagyon sötétkék anyagból, középen két egyenessel felvarrtam, aztán jött a tűzés, laza cikcakk-szerű az anyagon belül, a szélén pedig satírozós, néhol kijebb haladva ágszerűségek varrása.
Dióhéj gy lenületet adott nekem a csanaki tűfestés-bemutatójával. :)))
Évikém!
Ettől én is lehidaltam, nagyon elegáns munka. Ügyes vagy!
Lesznek kérdéseim majd, ha találkozunk.
Oké Andi, de addig mág alszunk egy párat, nem írod meg mélben? Vagy jobb személyesen? Majd elviszem a rongyot a talira, csók. :)
Először én is az északi fényt szerettem volna megvarrni. De nem mertem belemerülni, mert nekem a FÉNY volt az, ami hiányzott a rongyhalmazomból. Leragadtam valmiféle organzás, tüllös rátéten, de nem tetszett, így hagytam az egészet. A Te fényed nagyon tetszik!
A másik gondom pedig a fenyőfák voltak. Klasszul megcsináltad azt is. Sokat tanultam Tőled.
Köszi, Ági, akkor már nem görcsöltem hiába. :)
Majd mindent elmondtak már. Azt hiszem, az igazi művészet az volt, hogy abban a darab anyagban megláttad a fényt. A többi már csak technika::)
Ez is az egyik kedvencem. Meg nem mondtam volna, hogy csináltad a fenyőket, olyan plasztikusak. A gyöngyöket ugyan ki nem állhatom, de ide nagyon kellenek. Szóval ejjjha!
a fény és a fák tűzése is zseniális, a gyönygök meg nagyon kedvessé teszik, a hercegnő-lányom felkiáltott, hogy ó anya ez gyönyörű!
Megjegyzés küldése