Egy tó az ezerből

Az én munkám úgy született, hogy amikor megkaptuk a témát, akkor először fogtam egy papírlapot és mindent felírtam rá, ami eszembe jutott Finnországról. Már akkor tudtam, hogy valamilyen tájképet szeretnék készíteni. Következő lépésként elkezdtem bogarászni a finn fotóalbumokat, s ami fénykép tetszett, azt elmentettem magamnak. A harmadik "teendőm" volt a festett anyagaim számbavétele. Természetesen az anyagok voltak a fő meghatározók a végleges téma kiválasztásában. Három fénykép maradt versenyben. A befutó ez lett:

Aztán egy lepedővászonra megrajzoltam a vázlatot, utána pedig rávarrogattam kézzel az odaillő anyagdarabkákat. Amikor ezzel megvoltam, géppel meghímeztem a fákat és az előtérben lévő sás szálait. Mindkét esetben két különböző színű gépcérnát fogtam össze (a fáknál egy zöldet és egy barnát, a sásnál egy zöldet és egy türkizt). A fákat már nem akartam tovább hangsúlyozni, de az előtérben lévő növényzet még nekem nagyon "semmi" volt, ezért osztott hímzővel még kézzel varrtam közé szálakat. A kép nagyjából készen volt. Kivasaltam, tettem közé vliest és hátlapoztam. Jöhetett a tűzés. Átlátszó cérnát használtam alsó és felső szálnak is a gépben. Először a varrások "árkaiban" varrtam, majd a víz fodrai következtek, végül elnagyolva körbevarrtam a fákat is. Befejezésként cikk-cakkoztam a szélét. Persze, hogy 2 mm-rel nagyobb lett, mint egy rajzlap! Levágtam, de a széle így nem olyan szép, mint az előző méretnél volt.

Került még a hullámok közé néhány "gyöngybuborék" is.

Egy közeli kép a sáscsomókról és a buborékokról.

Talán látszik, hogy két különböző színű cérnával varrtam egyszerre a fákat.

Megmutatom a kép hátulját is.