Látom, még nem mozgólodik senki. Mivel készen vagyok és holnap csak este jutok a géphez, felteszem most, amit varrtam.
Portugáliában nagyon sok templom, kolostor maradt az utókorra. Amiről varrtam a képet Batalha városkában található, a Lena partján, Portugália északi részén, közel az Atlanti-óceánhoz. A helység története tulajdonképpen egy a temploméval, 1388-ban kezdődött. I. János egy a kasztiliai seregek felett - angol segítséggel - aratott győzelme után, hogy az egységet megpecsételje, feleségül vette Lancester hercegének lányát, Philippát. Szokatlan dolog volt ez, mivel addig csak francia vagy félszigeti feleségeket hoztak maguknak a portugál királyok. Ekkor dúlt a százéves háború (1337-1437) és ekkor volt az egyházszakadás is, amikor az ellenpápa Avignonban székelt. Természetesen csak az egyik pápa adta áldását a frigyre, ez a római volt.
Ennyit a történelmi háttérről. A batalhai épületegyüttes valódi értéke az, hogy ez a legnagyobb, az angol gótika hatására épült templom és kolostor portugál földön. Építészeti jelentősége abban áll, hogy a Philippával portugál földre érkezett angol művészek nem az itt honos - francia gótika helyi hagyományait követték - hanem az angol földön szintén a francia késő gótikából kialakult stílust honosították meg. Az évek során királyok és építészek váltották egymást, pl. 1551-ben reneszánsz stílusban fejezték be az egyik kerengőt, ami 1811-ben tűzvészben elpusztult, de az országban több helyen fellelhető manuel-stílus is megtalálható itt. A munkákat a XVI. század második felétől leállították és csak a fenntartáson dolgoztak a mesterek még 1804-ben is. 1755-ben földrengés rongálta meg, a napóleoni háborúk alatt pedig egy része a kerengőknek leégett és kifosztották a királysírokat. Itt nyugszik I. jános és Philippa is.
A kolostor a dominikánusok kezelésében volt, érdekessége, hogy nem terveztek harangtornyot, mivel ezt tiltják a szabályaik.
Ez a gótikus ív az 50 x 55 m hosszú Királyi kerengőn található.
Így készült: a kétoldalas ragasztós vetexre rárajzoltam a mintát, amit rávasaltam a világos kézzel festett anyagra. A csipkeszerű mintát kivágtam, kicsit úgy, mint amikor a papírterítők mintáját vagdossuk. A sötét barna háttérre rávasaltam a világos anyagból kivágott kaput, és a felső részt. Nehezebb volt a csipkés faragásokat visszaadni, mint gondoltam. De abban maradtam, hogy nem kell pont olyannak lennie, mint az eredeti, a hatás legyen hasonló, ezért a varrógépem himzőmintáival "képeztem ki" a kőcsipkéket. Ez után már csak a többi tűzés volt hátra. Sajnos a fotó megint nem egészen azt az árnyalatot adja vissza, amilyen a valóságban.
10 megjegyzés:
Ez is nagyon tetszik,főleg a leirás , a történelmi háttér.Mindig csodálom akik ilyen kőcsipkéket, meg ablakokat, meg épületrészleteket tudnak igy megvarrni. Ebben nagyon sok munka van főleg a kitaláció!
Hű Trudi ! Nagyot alkottál ! Kalapom megemelem !
az épület szinét már jobban ki se találhattad volna. És a kellő aládolgozástól nagyon jól domborodik az egész, ha nem tudnám, hogy messze laksz Katafától, azt hinném hogy az ő stickjével csináltad hogy így domborodjon.
Írod, hogy az árnyalatok nem jönnek vissza, pedig nagyon szépek a színek és a mélység is. Örülnék, ha én csináltam volna. :-)
Ez tényleg nagyon szép, Trudi, olyan szép, mint az eredeti. Batalha szerintem felülmúlthatatlanul szép. Szerintem a színek és a mélységek is nagyon jól visszajönnek. Szuper:)
Nagyon köszönöm, igazán sokat dolgoztam vele, csak azt nem tudom, hogy miért nem sikerül nagyobb méretben feltennem a képet? Attól domborodik, hogy nem mindenhol tűztem, illetve a gépi hímzés talán.. Na meg kesztyűvatelint tettem bele, nem műszálasat.
Trudy!
Gyönyörű!
No comment! Fantasztikus!
Hangulata van, mélysége és a színei is jók. Én is emelem a kalapom.
Köszönöm, én is megszerettem. Bevittem a melóhelyre, meg akarták venni.
Megjegyzés küldése